Van Gogh - monóban

Kovács András Péter
2009. 12. 29. · Hócipő 2009/26
Tetszik érteni, ugyebár, és a művészettörténetileg műveltebbek már bólogatnak is, hogy persze-persze, hiszen a füle… a biológiában jártasak pedig már hurrognak is le, hogy ugye azzal, hogy a fülét levágta, a hallása még megmaradt… Nem is ez a lényeg. A lényeg az, hogy végre mondanak valamit ezek a nevek. Merthogy az életen át tartó tanulás részeként megkezdődött a magyarok fakultatív vizuális edukációja. A júniusi Múzeumok éjszakája elnevezésű rendezvényhez idén közel száz város csatlakozott, és csak Budapesten több mint hetven helyszín több mint ötszáz programmal várta a múzeumlátogatókat. A teremőröknek be kellett dobniuk egy energiaitalt, és máris mehetett az éjszakai műszak.

Az eredmény: a magyar ember végre kezd rájönni, hogy szombat délelőtt nemcsak a hipermarketbe vagy a plázába lehet menni nézelődni. Hogy vannak dolgok, amiben hátratett kézzel anélkül lehet gyönyörködni, hogy megvennénk vagy megennénk. Hogy valami lehet szép attól, hogy nincs ráírva egy farmermárka. Hát ez az. Véletlenül bekeveredtél, apám. Nem olvastad el az utazási irodában az apró betűt, hogy kul-túr-program.

A kiállítótermek sokáig az ultrasznobok vadászterületei voltak, akik egy posztmodern kiállításon képesek órákig magyarázni a terem sarkában kötelezően ott függő poroltót. Nekik csinált kiállítást idén a Magyar Kétfarkú Kutya Párt fiktív művészek hirtelen összedobott alkotásaiból, köztük néhány láthatatlan alkotásból is, nulla pénzért, egy nap alatt. Kiderült, hogy a kellően sznob közönség bármilyen blöfföt megeszik, a kellően link művészek pedig bármiből megélnek.

Aki pedig idén is megúszta: Samu, a 350 ezer éves vértesszőlősi előember, akinek, úgy tudtuk, okozott némi fejfájást egy diákcsoport februári látogatása, ám szerencsére kiderült: csak egy másolatot tapostak agyon. Az pedig, hogy együttesek nevét pingálták az üvegekre - Istenem, most rongálás, újabb 350 ezer év múlva pedig már archeológia lesz…
HÓCIPŐ AZ ÚJSÁGOSNÁL
2025/11  •  V. 21. – VI. 4.
Nem kicsit, nagyon búcsúzunk Gyurcsánytól Para-Kovács Imre: a választók mindenhol zabálják a beígért lehetetlent, kivéve az erdélyi magyarok Orbán ajánlását Smuzewitz Ilona: már Kossuth idejében is azt dúdolták a forradalmárok, hogy éljen a Szuverenitás, éljen a Hivatal! Váncsa István alig várja, hogy elhelyezkedhessen az Akkumulátoripari Piacfelügyeleti Hatóság és Kompetenciaközpont kötelékében Farkasházy Tivadar: Egy válás magánügy, de a szétosztandó vagyonban most egy párt is van, ráadásul a férj egyszer már elvitte egy párt felét Havas Henrik arra nyitott be a Karmelitába, hogy Orbán hordágyon fekszik és Semjén lélegezteti Dési János élménybeszámolója arról, hogyan lett nyakig tehéntrágyás Kárpátalján Verebes István: hogyan került az egyiptomi piramisok közé egy Finnországból hozatott jégpálya? A Heti Kamu megtudta, hogy Mészáros Lőrinc szétosztja vagyonát. Tiborcz István és Orbán Ráhel között Selmeczi Tibor tipikus magyar ember: mindent ki tud rántani! Zászló, zászló, szív!
GYENGÉBBEK KEDVÉÉRT Képaláírásaink a képzelet szüleményei, nem a rajtuk szereplők mondták. • A Hócipő hírei álhírek. • A Képzelt riportok álinterjúk, nem az azokban nevesített személyek szólalnak meg bennük. • Legyen résen: oldalunkon a valódiak mellett alkalmanként álhirdetések is előfordulnak • A Föld gömbölyű.