Van Gogh - monóban
Kovács András Péter
2009. 12. 29. · Hócipő 2009/26
Tetszik érteni, ugyebár, és a művészettörténetileg műveltebbek már bólogatnak is, hogy persze-persze, hiszen a füle… a biológiában jártasak pedig már hurrognak is le, hogy ugye azzal, hogy a fülét levágta, a hallása még megmaradt… Nem is ez a lényeg. A lényeg az, hogy végre mondanak valamit ezek a nevek. Merthogy az életen át tartó tanulás részeként megkezdődött a magyarok fakultatív vizuális edukációja. A júniusi Múzeumok éjszakája elnevezésű rendezvényhez idén közel száz város csatlakozott, és csak Budapesten több mint hetven helyszín több mint ötszáz programmal várta a múzeumlátogatókat. A teremőröknek be kellett dobniuk egy energiaitalt, és máris mehetett az éjszakai műszak.Az eredmény: a magyar ember végre kezd rájönni, hogy szombat délelőtt nemcsak a hipermarketbe vagy a plázába lehet menni nézelődni. Hogy vannak dolgok, amiben hátratett kézzel anélkül lehet gyönyörködni, hogy megvennénk vagy megennénk. Hogy valami lehet szép attól, hogy nincs ráírva egy farmermárka. Hát ez az. Véletlenül bekeveredtél, apám. Nem olvastad el az utazási irodában az apró betűt, hogy kul-túr-program.
A kiállítótermek sokáig az ultrasznobok vadászterületei voltak, akik egy posztmodern kiállításon képesek órákig magyarázni a terem sarkában kötelezően ott függő poroltót. Nekik csinált kiállítást idén a Magyar Kétfarkú Kutya Párt fiktív művészek hirtelen összedobott alkotásaiból, köztük néhány láthatatlan alkotásból is, nulla pénzért, egy nap alatt. Kiderült, hogy a kellően sznob közönség bármilyen blöfföt megeszik, a kellően link művészek pedig bármiből megélnek.
Aki pedig idén is megúszta: Samu, a 350 ezer éves vértesszőlősi előember, akinek, úgy tudtuk, okozott némi fejfájást egy diákcsoport februári látogatása, ám szerencsére kiderült: csak egy másolatot tapostak agyon. Az pedig, hogy együttesek nevét pingálták az üvegekre - Istenem, most rongálás, újabb 350 ezer év múlva pedig már archeológia lesz…