Gyarmati sorsok és koloniál garnitúra

Uj Péter
2012. 03. 21. · Hócipő 2012/06
„Elég csak megnézni az interneten a gyarmat definícióját”
Balczó Zoltán

„Gyarmat is a village in Győr-Moson-Sopron county, Hungary.”
Wikipedia,
The Free Encyclopedia


Itt ülök tök hülyén március 15-én, vagy ahogy a műveltek mondani szokták a nagy Janus-arcukkal bele a gloria mundiba: idusán, kicsit zavartan, mert mintha valami idő- és térviharba kerültem volna, 48-hoz képest kilenc évvel előrébb, és jó hétezer kilométerrel hátrébb, az 1857-es indiai szipojlázadás valamelyik emlékünnepére, mindenki a gyarmatokról beszél, attól retteg, az ellen küzd rettenetesen, nem leszünk gyarmat, nem leszünk gyarmat, de annyira mondják, hogy az már gyanús.

Ahogy a nyugdíjvédelem, az IMF elleni szabadságharc meg a többi sikerült, lehet, hogy el kéne kezdenem gyakorolni a gyapotszedést.

Másrészt meg, ugye, nem tudom, mit kell fosni annyira a gyarmatságtól, amikor mindenki Kínától meg Vietnamtól van elájulva, Indiától, az Egyesült Államokról ne is beszéljünk, akkor most döntsük el, hogy zsír-e gyarmatnak lenni vagy nem, ne zavarjuk már a magyarokat össze.

Egyébként meg mutassanak egy olyan hülye gyarmatosítót, aki ide betolná a nem tudom mijét. Gyarmatosítani valami értékes valamiért szoktak, sok földért, kincsekért, olajért, ilyenekért. Tehát bennünket miért? Ja, a makói földgázmező, mi? A drága magyar föld, amiből egy kisebb ukrán kerület jön ki volumenileg? Hacsak a szürkeállományért nem, a magyar agyért. Annak remek expója egy ilyen ünnep, tényleg.

Ha írásbeli gyarmatosítási kérelemmel fordulnánk a brit koronához (mégis nekik van a legnagyobb gyakorlatuk), szerintem úgy hajtanának el, mint Fellegit a mesebeli kínai csúcsbefektetők. De még az osztrákok is körberöhögnének, pedig ők ismerik a terepet. (Épp azért, nyilván.) Töketlen egy barom gyarmatosító, aki idetéved.

Ebben a kínos nemzetközi helyzetben nem maradt más lehetőség, magunknak kell gyarmatosítani magunkat, és élet-halál harcot vívni persze. Nem lennék a saját helyünkben.

HÓCIPŐ AZ ÚJSÁGOSNÁL
2026/12  •  VI. 3. – VI. 16.
Para-Kovács Imre: a történelmet hidraulikus emelővel és kokárdával tanító Czinyiné kinevezése a Védvonal élére jól jelzi, mennyire gondolják komolyan Smuzewitz Ilona: Sulyok nem mond le, hiszen ő együttműködésben verhetetlen, ezért tették oda, nem ő tehet róla, hogy közben változott a kormányfő Farkasházy Tivadar Hont András ezer forintjáról, amit az 500 millió mellé kapott adományként Havas Henrik végigveszi Orbánnal, mihez kezdjenek a légiósok nélkül kiüresedő felcsúti stadionnal Váncsa István a szurkolók kétlaki életéről, és a győzelmet követően Párizsban kitört forradalomról Dési János szerint ha a leköszönő kormány tagjai tegeződve kérnek számon egy új minisztert, akkor azt miért nem egy lakatlan szigetről tehetik csak? Juszt László furcsállja, hogy pont a diktatúra megszűnése döntötte be az egyetlen ellenzéki napilapot A Heti Kamu megtudta, hogy Balog püspök azért lobbizott ea kegyelem megadásáért, mert rollerezve őt is leterítette egy vérnyúl és napokig azt se tudta, mit csinál! Selmeczi Tibor alig várja, hogy Tóth Gabi együtt lépjen fel Sulyok Tamással egy búcsúban.
GYENGÉBBEK KEDVÉÉRT Képaláírásaink a képzelet szüleményei, nem a rajtuk szereplők mondták. • A Hócipő hírei álhírek. • A Képzelt riportok álinterjúk, nem az azokban nevesített személyek szólalnak meg bennük. • Legyen résen: oldalunkon a valódiak mellett alkalmanként álhirdetések is előfordulnak • A Föld gömbölyű.