Ki örökít át, fogában tartva?

Uj Péter
2020. 03. 11. · Hócipő 2020/06
Takaró pocakos törzszászlós vezényszavára („a nemzeti kultúra átörökítését KEZDD… MEG!!”), országszerte megkezdődhet a nemzeti kultúra átörökítése, a törvény erejénél fogva, futólépésben, alakzatban, mert a nemzeti kultúra átörökítése a kulcsfontosságú átörökítés a nemzeti kultúra szempontjából, és eddig sajnálatosan el volt hazudva, mismásolva, az identitásrabló erők mesterkedése okán. Az ön nemzeti azonosság erősítése, a szuverén mozgástér keresztény hagyományainak tisztelete mellett elkötelezett kormányzatnak szent kötelessége, hogy az átörökítés nagy nemzeti feladatát átvigye. Kulturálisan. Össztársadalmilag.

Azazhogy: nemzetileg.

A globalista csúfnevén csak Nemzeti Alaptantervnek (NAT) emlegetett Nemzeti Kultúra Átörökítési Program (NeKÁPo) természetesen kissé megelőzte korát (lásd még: sereghajtóból éllovas; éllovasból Fedák Sári), a tankönyvszerzők sajnálatosan még nem zárkóztak föl a nem csak nagyívű, de minden szempontból sorsformáló, eredeti, szellemi értelemben is kivételes tervhez, a kultúra­átörökítésnek ehhez a kivételesen nemzeti, szuvenír és kereszténydemokrata módjához, így némileg aggódom kisebbik gyermekem négy év múlva esedékes érettségi vizsgája miatt, hogy vajon föl tud-e készülni tisztességesen, teszem azt, Joseph Göbbels értekező kisprózájából?

Mert az talán nem egészen alaptalan előítélet, hogy Göbbels politikai szerepvállalásával akadnak kisebb gondok; bár, jegyezzük meg, ezek is jobbára a baloldali kánon és a pc-dikatúra kettős mércéjéből fakadnak.

Mert például József Attila meg nem-e volt kommunista? Ugye. Nem szabad azonban a füdővízzel együtt kiöntenünk a gyereket, akkor sem, ha a gyerek divatosan rövidre nyírt frizurát, feltűnően jól szabott, totenkopfos fekete egyenruhát és lovaglócsizmát visel.

Vagy hát ott van a baloldal által évtizedeken át kegyetlen boszorkányüldözésnek kitett Mein Kampf, amelyet – és ezt tudatosan hallgatták el! – kifejezetten lelkesen fogadott a korabeli kritika, sőt irodalmi Nobel-díjra is jelölték.

De talán néhány év nemzetikultúra-átörökítés után újra merhetünk majd beszélni Szálasi Ferenc figyelemre méltó szerelmi lírájáról, amit sajnálatos módon megpróbáltak kitörölni a nemzeti kulturális emlékezetből a véres kezű baloldali cenzorok.

Takaró trzls. professzor és Raffay spiritus rektor Ady esetében már rámutatott egy-két problémás részletre, például, hogy ügyesen fűzögette ugyan a rímeket, de nem szabad elfelejteni, hogy szabadkőműves volt, és csak a hátoszágban lébecolt, sportszerűtlen életmódot folytatva (aminek meg is lett a böjtje), amíg mások a fronton áldozták életüket a hazáért. Köztük voltak olyanok is, akik egész tiszteséges kis versikéket írogattak, és ezeket bátran odatehetjük Ady dekadens-nihilista szörnyszülöttei mellé kultúraátörökítésileg.

Ugyanígy fölvethető volna egyébiránt, hogy Radnóti Miklóst is meglehetősen egyoldalúan ítélte meg a liberális-kommunista irodalmi kánon. Esztétikai szempontból valóban tehetségesnek mondható némelyik verse, bár meglehetősen érzelgősek, de azt is a mérleg másik serpenyőjébe kell tenni, hogy életének utolsó szakaszában meglehetősen hazafitalan módon, állandó nyafogásával és kritikán aluli fizikumával (v.ö.: Bayer Zsolt: kígyóvállú liberálisok) tudatosan lassította az európai kultúrát védelmező hősies csapatok kelet-nyugati taktikai műveleteit (rugalmas elszakadás az arcvonaltól).

Ahogyan egy másik, gusztustalan testi fogyatékossággal megvert, gyanúsan gyermektelen radikális liberális, Kölcsey Ferenc messze túlértékelt, német–olasz mintára írt versét, bizonyos Himnuszt is ideje volna helyére tenni a nemzeti kultúrában, különösen, hogy ott liheg a nyakán az Ismerős Arcok zenekar közérthető, tisztességes, a nemzeti egység gondolatát csodálatos egyszerűséggel kifejező száma, a Nélküled, amely minden szempontból alkalmas lehet (ahogy erre Fürjes stadionminiszter is rámutatott) az idejét múlt, és vitatható erkölcsiségű Kölcsey kiváltására. Erre akár hivatalos indítványt is lehetne tenni a magyar irodalom és a nemzeti kultúra legnagyobb ünnepén, a következő Kitörésnapon.
HÓCIPŐ AZ ÚJSÁGOSNÁL
2021/20  •  IX. 22. – X. 5.
PARA ÉS FARKASHÁZY EGY TESZ-VESZ GYÁROSRÓL Para-Kovács Imre nem tart tőle, hogy ha zuglóba megy, akkor ott őt elássák – mint egykor Karácsony Lengyel László a fiatal és az öreg Magyarországról Farkasházy Tivadar egy alapítványba rejtett gyártelepről, s arról, hogy hagyja magára Hadházyt az évek óta az általa feltúrt ügyekből élő sajtó Smuzewitz Ilona Budapest romlásáról, ami csak vidékről látszik, és a fideszes csaltiosokban növő vendégházakról Dési János visszaszerezte a gyakornokok bérét Avar János csodálkozik, hogy az egyesült ellenzék ígér, holott Orbán csak a szavazás után szokta megmondani, mire kért felhatalmazást A Heti Kamu a római Orbanisztikus Kongresszuson járt, ahol Orbán évértékelőt celebrált a Szt. Péter Bazilika előtt A legősibb magyar nyelvemlékről: Baszjad Izüt! Az Orbán-rendszer legnagyobb hazugságai XVIII. rész: Az EU többet visz ki, mint amennyit ad A háttérhatalom előretolt bástyái: Válasz a G-napra, avagy Para a Válasz Onlineról
HANGOS HÓCIPŐ



Műsoraink 2019 szeptemberének végén, az angyalföldi Radnóti Miklós Művelődési Központban hangzottak el élőben.

Közreműködnek: Hernádi Judit, Gálvölgyi János, Kern András, Hajós András, Havas Henrik, Kéri László, Nádas György, Varga Ferenc József, Para-Kovács Imre, Selmeczi Tibor és Farkasházy Tivadar.
GYENGÉBBEK KEDVÉÉRT Képaláírásaink a képzelet szüleményei, nem a rajtuk szereplők mondták. • A Hócipő hírei álhírek. • A Képzelt riportok álinterjúk, nem az azokban nevesített személyek szólalnak meg bennük. • Legyen résen: oldalunkon a valódiak mellett alkalmanként álhirdetések is előfordulnak • A Föld gömbölyű.