Gyarmati sorsok és koloniál garnitúra

Uj Péter

2012. 03. 21. · Hócipő 2012/06

„Elég csak megnézni az interneten a gyarmat definícióját”

Balczó Zoltán

„Gyarmat is a village in Győr-Moson-Sopron county, Hungary.”

Wikipedia,
The Free Encyclopedia

Itt ülök tök hülyén március 15-én, vagy ahogy a műveltek mondani szokták a nagy Janus-arcukkal bele a gloria mundiba: idusán, kicsit zavartan, mert mintha valami idő- és térviharba kerültem volna, 48-hoz képest kilenc évvel előrébb, és jó hétezer kilométerrel hátrébb, az 1857-es indiai szipojlázadás valamelyik emlékünnepére, mindenki a gyarmatokról beszél, attól retteg, az ellen küzd rettenetesen, nem leszünk gyarmat, nem leszünk gyarmat, de annyira mondják, hogy az már gyanús.

Ahogy a nyugdíjvédelem, az IMF elleni szabadságharc meg a többi sikerült, lehet, hogy el kéne kezdenem gyakorolni a gyapotszedést.

Másrészt meg, ugye, nem tudom, mit kell fosni annyira a gyarmatságtól, amikor mindenki Kínától meg Vietnamtól van elájulva, Indiától, az Egyesült Államokról ne is beszéljünk, akkor most döntsük el, hogy zsír-e gyarmatnak lenni vagy nem, ne zavarjuk már a magyarokat össze.

Egyébként meg mutassanak egy olyan hülye gyarmatosítót, aki ide betolná a nem tudom mijét. Gyarmatosítani valami értékes valamiért szoktak, sok földért, kincsekért, olajért, ilyenekért. Tehát bennünket miért? Ja, a makói földgázmező, mi? A drága magyar föld, amiből egy kisebb ukrán kerület jön ki volumenileg? Hacsak a szürkeállományért nem, a magyar agyért. Annak remek expója egy ilyen ünnep, tényleg.

Ha írásbeli gyarmatosítási kérelemmel fordulnánk a brit koronához (mégis nekik van a legnagyobb gyakorlatuk), szerintem úgy hajtanának el, mint Fellegit a mesebeli kínai csúcsbefektetők. De még az osztrákok is körberöhögnének, pedig ők ismerik a terepet. (Épp azért, nyilván.) Töketlen egy barom gyarmatosító, aki idetéved.

Ebben a kínos nemzetközi helyzetben nem maradt más lehetőség, magunknak kell gyarmatosítani magunkat, és élet-halál harcot vívni persze. Nem lennék a saját helyünkben.