A Tőrös Balázs-megoldás

Uj Péter

2015. 04. 15. · Hócipő 2015/08

Ilyenkor, április közepén engem már nem tud kihozni a sodromból Lázár János sem, egy csúcsformában panamázó Rogán Antal sem, de már unom a Quaestort is, lejárt a Tarsoly-lemez, inkább csak az érdekel, hogy akkor Nikola Mirotic a következő micsoda? A következő Toni Kukoc, a következő Peja Stojakovic, vagy inkább a következő Dirk Nowitzki?

Nikola Mirotic egyébként kosárlabdázó foglalkozású chicagói lakos, 24 éves és 208 centi, montenegrói születésű spanyol állampolgár. Azt nekem senki sem fogja tudni megmagyarázni tudományosan, hogy az úristenbe tud kiállítani egy hatszázezres, alig kilencéves ország tucatnyi világklasszis kosarast, két-három, az európai élmezőnyhöz tartozó – értsd: Dzsudzsák Balázsnál jobban az európai élvonalhoz tartozó – focistát, egy csapatra való klasszis kézilabdázót, olimpiai ezüstérmes női kéziválogatottat, ja, és egy olyan vízilabda-válogatottat, amelyik már nyert Eb-t, a legutóbbi vb-n pedig második volt.

A jó kosarastermésben az biztosan játszik némi szerepet, hogy a montenegrói Európa második legmagasabb népessége a hollandok mögött (na jó, akkor hol van a holland kosárlabda?), de azt már nem magyarázza meg, hogy Montenegróban miért születik minden csecsemő eleve 40 százalék fölötti hárompontosátlaggal.

Csak azt akarom mondani, hogy ilyenkor, április közepén már el-elveszek az amerikai kosárlabdás hírekben, mivel kezdődik az NBA rájátszása. Ezt a kosárlabda-mániámat szinte kizárólag az interneten élem ki, órákat vagyok képes eltölteni élőben frissülő táblázatokkal, statisztikákkal, grafikonokkal, magukat a meccseket szinte alig nézem, egy-egy rövid összefoglalót talán. Nekem izgalmasabb, vagy legalábbis jobban áttekinthető, gyorsabban földolgozható számok, adatok és hírek formájában, mint úgy hagyományos módon, meccsként.

Néha bele-beleakadok közvetítésekbe a Sport1-en, ott adnak heti kettőt. Most éppen egészségügyi turbulenciákba keveredve döglöttem a tévé előtt néhány éjszakát, olvasni nem tudtam, számítógép kilőve. Néztem a meccseket, illetve inkább csukott szemmel (állandóan fájt a fejem) hallgattam. A profi kosárlabdát általában Tőrös Balázs kolorkommentálja hosszú évek óta Szaniszló Csabával, aki a play-to-play-ember.

Nagyon nehezen viselem el Tőrös hangját. Egy olyan hangszín, amit eleve nem bírok, és van még benne egy kissé tudálékos agresszivitás, amit megint nehezen viselek. A humorára sem vagyok vevő, már amikor humorizálni próbál. Sikítófrászt kapok az illetéktelenül, menetből tükörfordított szakkfiejezésektől, amikor mobilis rotációjátékosok atletizálnak a festéken. Megfájdul belé az anyanyelvem.

De. (És ez egy nagyon nagy DE.)

Tőrös egyszerűen mindent tud. Naponta átnézek 15-20 (30) NBA-vel foglalkozó sportújságot, blogot, szakokoskodást, de Tőrös mindig mond valami olyat, amiről nem is hallottam. Egyszerű összehasonlítás: futballban elég tájékozatlan vagyok, csak az átlagos újságolvasó szintjén ismerem a játékosokat, a nemzetközi mezőnyt (a magyart még annyira sem), a futballközvetítésekben, pláne a stúdiós elemzésekben mégsem hallok egyetlen olyan információt sem, ami releváns és érdekes újdonság volna. Soha.

Régóta az a gyanúm, hogy a magyar futball mentális állapota ezeken a futballműsorokon, az ostoba kommentárokon, a semmitmondó, fájdalmasan buta fecsegésen pontosan lemérhető.

Hogyan lehet összehozni úgy uszkve négyórás műsort mondjuk egy Barca–Reálról, hogy ennyi idő alatt az úgynevezett szakértők gyakorlatilag egyetlen érvényes és érdekes mondatot sem képesek elmondani a játékról? A védekezést följebbb tolják, a széleken próbálnak a védelem mögé kerülni, és begyakorolták a pontrúgásokat. A stúdióvendégek óraszám gügyögnek a Nemzeti Sport alsó tagozatosok számára készült közhelyszótárából. Ráadásul mindenki „legenda” vagy „egykori kiválóság”, függetlenül attól, hogy ezüstcipős, többszörös világválogatott, vagy egyszer játszott egy vesztes BL-selejtezőt, és próbajátékon volt egy olasz másodosztályú csapatnál. (Szegény Nyilasi Tibi mikor veszi észre, hogy a mai tévénézőknek már ő is csak egy Kovács Zoli, vagy Véber Gyuri, vagy Vince Ottó.)

Pedig a Tőrös-recept elég egyszerű: találni valakit, akit ÉRDEKEL a sportág. Annyira érdekli, hogy elolvassa a híreket, az elemzéseket, megérti őket. (Nem árt, ha beszél legalább egy, a sportág szempontjából fontos nyelvet.) És akkor már nem is nagyon kell fölkészülnie. Vágja fejből. Nem kell, hogy visszavonult sportoló legyen, nem kell, hogy bukott edző. Érdekelje, szeresse, és legyen képben. Ennyi.

Eljut valaha idáig egy futballműsor? Szerintem nem.

Uj Péter
legolvasottabb cikkei

Uj Péter
legfrissebb cikkei

Uj Péter összes cikke

HÓCIPŐ AZ ÚJSÁGOSNÁL
2025/11 • V. 21. – VI. 4.

Nem kicsit, nagyon búcsúzunk Gyurcsánytól Para-Kovács Imre: a választók mindenhol zabálják a beígért lehetetlent, kivéve az erdélyi magyarok Orbán ajánlását Smuzewitz Ilona: már Kossuth idejében is azt dúdolták a forradalmárok, hogy éljen a Szuverenitás, éljen a Hivatal! Váncsa István alig várja, hogy elhelyezkedhessen az Akkumulátoripari Piacfelügyeleti Hatóság és Kompetenciaközpont kötelékében Farkasházy Tivadar: Egy válás magánügy, de a szétosztandó vagyonban most egy párt is van, ráadásul a férj egyszer már elvitte egy párt felét Havas Henrik arra nyitott be a Karmelitába, hogy Orbán hordágyon fekszik és Semjén lélegezteti Dési János élménybeszámolója arról, hogyan lett nyakig tehéntrágyás Kárpátalján Verebes István: hogyan került az egyiptomi piramisok közé egy Finnországból hozatott jégpálya? A Heti Kamu megtudta, hogy Mészáros Lőrinc szétosztja vagyonát. Tiborcz István és Orbán Ráhel között Selmeczi Tibor tipikus magyar ember: mindent ki tud rántani! Zászló, zászló, szív!

GYENGÉBBEK KEDVÉÉRT Képaláírásaink a képzelet szüleményei, nem a rajtuk szereplők mondták. • A Hócipő hírei álhírek. • A Képzelt riportok álinterjúk, nem az azokban nevesített személyek szólalnak meg bennük. • Legyen résen: oldalunkon a valódiak mellett alkalmanként álhirdetések is előfordulnak • A Föld gömbölyű.