Egy offshore forradalmár
Trunkó Barnabás
2009. 06. 17. · Hócipő 2009/12
Az a gyanúm, hogy Hollywood már régóta készült egy Guevara-eposzra, csak még valahogy nem mertek belevágni. A Warner fiúk íróasztalainak a mélyén is ott lapulhatott jó pár forgatókönyv: nyilván volt közöttük gyilkolós, partraszállós, szivarozós, cukornád-szüretelős és gerilla-playboyos is. Végül aztán kiválasztottak egyet, mielőtt még Webber musicalt csinálna a sztoriból. Nem biztos, hogy a legjobb könyvet választották ki, viszont az bizonyos, hogy a leghosszabbat. Napjaink pörgő, rohanó világában egy négy és fél óra hosszú celluloidcsík már mozimerényletnek számít. Ez manapság akkora anakronizmus, mintha a srácaim MP3-ja tele lenne Wagner-operákkal.A hazai forgalmazás szerencsére két részben adja, jelenleg az elsőt láthatjuk.
Kaliforniai stúdiópletykák szerint kezdetben rendezőként Oliver Stone hajtott a projektre, de a krakéler direktor Castróról készített reklámspotja (Comandante) nem csinált kedvet a befektetőknek. (Pedig a Stone-filmet, mint másodlagos frissességű dokumentumot, hamarosan újra elő fogják venni!) A választás ezt követően a nem túl szapora életművű, de zseniális Terrence Malikra esett, aki gondoskodott a produkció talán legfontosabb és egyetlen erényéről: Benicio Del Torót választotta ki az argentin orvos-gerilla szerepére. A filmből Malik egyébként egy kockányit sem forgatott, még az első csapó előtt átadta az összecsukható rendezői széket Steven Soderberghnek, az Ocean’s-gyárosnak.
Soderbergh filmjét csak az nézze meg, aki mindent tud Cheről, és ki is alakította róla saját értékítéletét, mert a film ehhez nem tesz hozzá semmit, és csak alig vesz el. A vájt fülű Che-szakértők pontosan regisztrálják majd, hogy a dokumentarizmus mikor csap át fikcióba; ez utóbbi egyébként is rögtön észrevehető, mert unalmasabb, mint a történelmi képeskönyv. Pedig a zsurnaliszták közhellyé silányult megállapításai szerint Che élete a világ egyik legizgalmasabb sztorija. Ebből a szempontból Soderbergh filmje kifejezetten deheroizáló.
Gerillának látszó jegybankelnök
A Che-sztori ma már a filmvászon helyett inkább a bulvárlapok színvonaltalanul, de rafináltan tördelt hasábjaira kívánkozik. Guevara világnézeti üzenetei mára már idejétmúltak, egy nemzedék ideológiai önmegtagadására motiválnak. Ha az interneten a manapság oly divatos „címkék” között keresgélnénk, akkor kattinthatnánk a tömeggyilkos, a kalandor, a forradalmár, a gerilla, a terrorista vagy a mártír szavakra is.
A legendás Granma hajóval kubai földre lépő argentin doki kezdettől fogva nem tudott mit kezdeni magával és a világgal. Azzal biztatta kedvenc gárdistáit, hogy majd eltörlik az előző kormányzat (Battista) intézkedéseit, és nem tekintenek el a számonkéréstől sem. Börtönparancsnokként egyébként a számonkéréssel kapcsolatos jogi eljárásokat végtelenül le tudta rövidíteni. Később a kubai agrárreformot irányította, erről kevés adat maradt, majd a Kubai Nemzeti Bank elnökeként kezdeményezett néhány kamatvágást a machettával. Nyilván érdemei elismeréseként került az Ipari Minisztérium élére, lendületbe hozva az azóta is dübörgő kubai indusztriát, majd átállt a forradalom exportálására. Ezt megelőzően komoly tervei voltak a Kubába telepített szovjet rakétákkal is, de - mint köztudott - a muszkák megfutamodtak.
A címszereplő Benicio Del Toro azzal adózik a gerilla emlékének, hogy legendátlanítja a Guevara-portrét, és meghagyja azt a szitanyomós trikó- és poszteriparnak, amely az ikonból áruvédjegyet formált. A nevezetes fotót egyébként a Revolución című havannai lap fiatal riportere, bizonyos Alberto Diaz „Korda” készítette még 1960-ban, egy tömeggyűlésen. Az ismert olasz kiadó, Giacomo Feltrinelli a szerkesztőség falán látta meg a portrét, és fénymásolatot készített róla, amely csak a kontúrokat adta vissza, de logo, sőt hamarosan brand lett belőle. Csak a sapkán azt az ötágú csillagot kellett hangsúlyosabbra retusálni. Alberto Diaz „Korda” soha egy fillér jogdíjat sem kapott a sokmilliós példányszámban megjelent alkotásáért; úgy járt, mint az izsevszki illetőségű (Udmurtföld) Mihail Tyimofejevics Kalasnyikov.
- Lesz majd szivar, rum és salsa!
A produkció castingja is dolgozott, hiszen a Fidel fiúk is jelen vannak a filmben, de szerepük nem hagy karakteres nyomot a perforált celluloidszalagon. A zeneszerző, Alberto Iglesias viszont kreatívan használja fel a Stone-féle Castro-filmből visszamaradt remittendát, az operatőr pedig szemmel láthatóan már maga is unta a Sierra Maestra párafelhőkkel átitatott helyszíneit. A pirotechnika azonban megdolgozott a gázsiért.
A négy és fél órás filmfolyamnak már az elején kiderül, később pedig bizonysággá válik, hogy Guevaráról nehéz jó filmet csinálni.
Che ellentmondásos személyiségével még a diplomáciai érzékéről (is) híres II. János Pál sem tudott mit kezdeni az újratemetést követő kubai látogatása során. „Az Úr dolga ítélkezni érdemeiről!” - mondotta a Szentatya, jelezvén, hogy azért voltak ilyenek is. A film értékelése kapcsán a kritikusnak persze könnyebb dolga van.
Hivatalos helyen cáfolták, hogy Hollywood most az Eduardo Rózsa-Flores-sztori megfilmesítésére készül.
Trunkó Barnabás
legolvasottabb cikkei
legolvasottabb cikkei
Trunkó Barnabás
legfrissebb cikkei
legfrissebb cikkei
HÓCIPŐ AZ ÚJSÁGOSNÁL
2024/9 • IV. 24. – V. 8.
Para-Kovács Imre: senki sem akarja Orbánt elhallgattatni, csak ha lehet inkább beszéljen olyan türk tudatú országokban, ahol szívesen látják őt és retardált barátait
Váncsa István: Az Unió úgy döntött, hogy most már aztán tényleg az asztalra csap, és a négypárti többség neki is látott egy újabb határozattervezet megfogalmazásának
Smuzewitz Ilona: a létezés a Fidesz által lehetséges, a Fidesz nélkül a farkasok együtt legelnének a bárányokkal, de a Fidesz meghozta a szabadságot és a magántőkealapokat
Farkasházy Tivadar hiányolja Magyar Péter 12 pontjából az „örök élet +20 évet”
Havas Henrik elfogta Varga Judit „Te mocskos áruló, kedves Péter” kezdetű levelét
Kéri László: Forgatókönyv lejáratáshoz
Dési János őrült rohangálást látott a Karmelitában, amikor kiderült, mégsem lesz meg az ajándékba odaígért áruházlánc
Verebes István újabb Örkényiádái
A Heti Kamu megtudta: Orbán annyira megirigyelte az influenszerek Deák téri pénzszórását, hogy saját kezűleg fog krumplit szórni a Karmelita erkélyéről
2024/9 • IV. 24. – V. 8.
Para-Kovács Imre: senki sem akarja Orbánt elhallgattatni, csak ha lehet inkább beszéljen olyan türk tudatú országokban, ahol szívesen látják őt és retardált barátait
Váncsa István: Az Unió úgy döntött, hogy most már aztán tényleg az asztalra csap, és a négypárti többség neki is látott egy újabb határozattervezet megfogalmazásának
Smuzewitz Ilona: a létezés a Fidesz által lehetséges, a Fidesz nélkül a farkasok együtt legelnének a bárányokkal, de a Fidesz meghozta a szabadságot és a magántőkealapokat
Farkasházy Tivadar hiányolja Magyar Péter 12 pontjából az „örök élet +20 évet”
Havas Henrik elfogta Varga Judit „Te mocskos áruló, kedves Péter” kezdetű levelét
Kéri László: Forgatókönyv lejáratáshoz
Dési János őrült rohangálást látott a Karmelitában, amikor kiderült, mégsem lesz meg az ajándékba odaígért áruházlánc
Verebes István újabb Örkényiádái
A Heti Kamu megtudta: Orbán annyira megirigyelte az influenszerek Deák téri pénzszórását, hogy saját kezűleg fog krumplit szórni a Karmelita erkélyéről
GYENGÉBBEK KEDVÉÉRT
Képaláírásaink a képzelet szüleményei, nem a rajtuk szereplők mondták. • A Hócipő hírei álhírek. • A Képzelt riportok álinterjúk, nem az azokban nevesített személyek szólalnak meg bennük. • Legyen résen: oldalunkon a valódiak mellett alkalmanként álhirdetések is előfordulnak • A Föld gömbölyű.
