Egy offshore forradalmár

Trunkó Barnabás
2009. 06. 17. · Hócipő 2009/12

A hazai forgalmazás szerencsére két részben adja, jelenleg az elsőt láthatjuk.
Kaliforniai stúdiópletykák szerint kezdetben rendezőként Oliver Stone hajtott a projektre, de a krakéler direktor Castróról készített reklámspotja (Comandante) nem csinált kedvet a befektetőknek. (Pedig a Stone-filmet, mint másodlagos frissességű dokumentumot, hamarosan újra elő fogják venni!) A választás ezt követően a nem túl szapora életművű, de zseniális Terrence Malikra esett, aki gondoskodott a produkció talán legfontosabb és egyetlen erényéről: Benicio Del Torót választotta ki az argentin orvos-gerilla szerepére. A filmből Malik egyébként egy kockányit sem forgatott, még az első csapó előtt átadta az összecsukható rendezői széket Steven Soderberghnek, az Ocean’s-gyárosnak.
Soderbergh filmjét csak az nézze meg, aki mindent tud Cheről, és ki is alakította róla saját értékítéletét, mert a film ehhez nem tesz hozzá semmit, és csak alig vesz el. A vájt fülű Che-szakértők pontosan regisztrálják majd, hogy a dokumentarizmus mikor csap át fikcióba; ez utóbbi egyébként is rögtön észrevehető, mert unalmasabb, mint a történelmi képeskönyv. Pedig a zsurnaliszták közhellyé silányult megállapításai szerint Che élete a világ egyik legizgalmasabb sztorija. Ebből a szempontból Soderbergh filmje kifejezetten deheroizáló.

Gerillának látszó jegybankelnök
A Che-sztori ma már a filmvászon helyett inkább a bulvárlapok színvonaltalanul, de rafináltan tördelt hasábjaira kívánkozik. Guevara világnézeti üzenetei mára már idejétmúltak, egy nemzedék ideológiai önmegtagadására motiválnak. Ha az interneten a manapság oly divatos „címkék” között keresgélnénk, akkor kattinthatnánk a tömeggyilkos, a kalandor, a forradalmár, a gerilla, a terrorista vagy a mártír szavakra is.
A legendás Granma hajóval kubai földre lépő argentin doki kezdettől fogva nem tudott mit kezdeni magával és a világgal. Azzal biztatta kedvenc gárdistáit, hogy majd eltörlik az előző kormányzat (Battista) intézkedéseit, és nem tekintenek el a számonkéréstől sem. Börtönparancsnokként egyébként a számonkéréssel kapcsolatos jogi eljárásokat végtelenül le tudta rövidíteni. Később a kubai agrárreformot irányította, erről kevés adat maradt, majd a Kubai Nemzeti Bank elnökeként kezdeményezett néhány kamatvágást a machettával. Nyilván érdemei elismeréseként került az Ipari Minisztérium élére, lendületbe hozva az azóta is dübörgő kubai indusztriát, majd átállt a forradalom exportálására. Ezt megelőzően komoly tervei voltak a Kubába telepített szovjet rakétákkal is, de - mint köztudott - a muszkák megfutamodtak.
A címszereplő Benicio Del Toro azzal adózik a gerilla emlékének, hogy legendátlanítja a Guevara-portrét, és meghagyja azt a szitanyomós trikó- és poszteriparnak, amely az ikonból áruvédjegyet formált. A nevezetes fotót egyébként a Revolución című havannai lap fiatal riportere, bizonyos Alberto Diaz „Korda” készítette még 1960-ban, egy tömeggyűlésen. Az ismert olasz kiadó, Giacomo Feltrinelli a szerkesztőség falán látta meg a portrét, és fénymásolatot készített róla, amely csak a kontúrokat adta vissza, de logo, sőt hamarosan brand lett belőle. Csak a sapkán azt az ötágú csillagot kellett hangsúlyosabbra retusálni. Alberto Diaz „Korda” soha egy fillér jogdíjat sem kapott a sokmilliós példányszámban megjelent alkotásáért; úgy járt, mint az izsevszki illetőségű (Udmurtföld) Mihail Tyimofejevics Kalasnyikov.

- Lesz majd szivar, rum és salsa!
A produkció castingja is dolgozott, hiszen a Fidel fiúk is jelen vannak a filmben, de szerepük nem hagy karakteres nyomot a perforált celluloidszalagon. A zeneszerző, Alberto Iglesias viszont kreatívan használja fel a Stone-féle Castro-filmből visszamaradt remittendát, az operatőr pedig szemmel láthatóan már maga is unta a Sierra Maestra párafelhőkkel átitatott helyszíneit. A pirotechnika azonban megdolgozott a gázsiért.
A négy és fél órás filmfolyamnak már az elején kiderül, később pedig bizonysággá válik, hogy Guevaráról nehéz jó filmet csinálni.
Che ellentmondásos személyiségével még a diplomáciai érzékéről (is) híres II. János Pál sem tudott mit kezdeni az újratemetést követő kubai látogatása során. „Az Úr dolga ítélkezni érdemeiről!” - mondotta a Szentatya, jelezvén, hogy azért voltak ilyenek is. A film értékelése kapcsán a kritikusnak persze könnyebb dolga van.
Hivatalos helyen cáfolták, hogy Hollywood most az Eduardo Rózsa-Flores-sztori megfilmesítésére készül.
Trunkó Barnabás
legolvasottabb cikkei
legolvasottabb cikkei
Trunkó Barnabás
legfrissebb cikkei
legfrissebb cikkei
HÓCIPŐ AZ ÚJSÁGOSNÁL
2025/18 • VIII. 27. – IX. 9.
Orbán repülőről is megtekintette, elkészült-e már a hatvanpusztai félkész mezőgazdasági üzem!
Para-Kovács Imre: A lán ugrani készül, avagy az oroszok akkor fosztogatnak és erőszakolnak Ukrajnában, ha azt Szijjártó már megbeszélte Lavrovval
Váncsa István a falvak kedvenc időtöltéséről: a kocsmák előtti mocskosfideszezésről
Smuzewitz Ilona megtudta: úgy pótolják az orvosokat, hogy minden vajúdó kismama kezét egy vízvezeték-szerelő fogja majd
Farkasházy Tivadar nem érti, a kormány miért tudta azonnal, kik gyújtották fel a kárpátaljai templomot, és most miért nem tudta Sulyok, kik bombázták Munkácsot?
Havas Henrik egy Semjén Zsolt kezében tartott Bibliára esküdött, hogy hallgat
Dési János Kőszeg Ferenccel beszélgetett az ügynökök elöli futásról és a Pride-sétáról
Selmeczi Tibor Mészáros Lőrinc nyomdokain: gázszerelésbe kezdett egy vécépumpával
Verebes István galériája, avagy a sértődött ellenzéktől a Fidesz utolsó órájáig
A Heti Kamu kioknyomozta, hogy a NER-elit tihanyi, luxusnyaralónak tűnő gyümölcsfeldolgozói mellett nem úszómedencék épültek, hanem feszített víztükrű cefrekádak
2025/18 • VIII. 27. – IX. 9.




GYENGÉBBEK KEDVÉÉRT
Képaláírásaink a képzelet szüleményei, nem a rajtuk szereplők mondták. • A Hócipő hírei álhírek. • A Képzelt riportok álinterjúk, nem az azokban nevesített személyek szólalnak meg bennük. • Legyen résen: oldalunkon a valódiak mellett alkalmanként álhirdetések is előfordulnak • A Föld gömbölyű.
