Hitler kaput!

Trunkó Barnabás

2005. 02. 16. · Hócipő 2005/04

A német filmforgalmazók egy kicsit azért paráztak, amikor tavaly szeptemberben odahaza útjára bocsátották az első négyszáz kópiát. Botrány lesz, vagy kasszasiker? Is. Az első héten félmillió német polgár ült be a moziba, s mindössze egyszer kellett kihívni a rendőröket: Berlin keleti felében, egy multiplexben az ifjú újfasiszták karlendítéssel üdvözölték a vásznon megjelenő Führert! De aztán egy sztárügyvéd kidumálta, hogy a fiatalok csak a perecesnek integettek, és különben is az előcsarnokban valaki megkínálta őket cukorkával.

Azóta a film átkelt az óceánon, s jövőre állítólag ott lesz az Oscar-jelöltek listáján is, talán éppen a mi Sorstalanságunkkal fogja összemérni magát.

Az ember eleve katartikus állapotban ül be a nézőtérre, hiszen tudja, hogy mi lesz a film vége. Ez azért megnyugtató! Így aztán váratlan cselekményi fordulatok sincsenek, s az ember már előre szörnyülködhet, amikor a bunkerben először pillantja meg a casting során igen körültekintően kiválogatott Goebbels gyerekeket, akiket majd anyjuk egy kórházi ápolónő precizitásával fog kiirtani. Mivel a Führer nyilvánosan soha nem mutatkozott a szeretőjével, Goebbelsné lett a Birodalom igazi First Ladyje, aki egyébként az egész stáblista legizgalmasabb figurája: fogadni mernék, hogy hamarosan filmvászonra kerül az ő teljes sztorija is.

Mellette Eva Braun is teljesen elhalványul, s úgy sodródik a vég felé, hogy annak bekövetkezte nem csak ismert tény, de a filmvásznon szinte természetesnek is tűnik.

A berlini bunker azonban Hitler személyi titkárnője, Traudl Junge szemszögéből elevenedik meg előttünk, bár ez nem igazán jó kifejezés. A szerepet Alexandra Maria Lara alakítja, a forgatókönyvben szigorúan rögzített, már-már bájos naivsággal, pedig a művésznőnek akár eredeti élményei is lehetnek a zsarnokságról, hiszen Alexandra Platareanu néven Bukarestben látta meg a napvilágot, ám szüleivel együtt 1982-ben sikerült útlevelet kapnia.

A forgatókönyv egyes jeleneteit fegyelmezetten másolták át az azóta elhunyt titkárnő emlékirataiból, valamint Joachim Fest elhíresült Hitler-tanulmányából, és remake-elték a filmarchívumban fellelt összes korabeli snittet: sőt még a kameraállások is hátborzongatóan azonosak. A jövőben a Spektrum vagy a Discovery Chanel történelmi összeállításait nézvén aligha tudjuk majd megkülönböztetni, hogy a felvétel eredeti-e, vagy a Hirschbiegel-filmből való.

Kerülgetem itt a forró kását, de előbb-utóbb írni kell Hitlerről is. Legyünk tárgyilagosak: várható volt, hogy a bukás után hatvan évvel valaki - mondjuk a német filmesek - előállnak egy árnyaltabbnak szánt Führer-képpel! Igaz, hogy ez a francnak sem hiányzott, de hat évtized távlatából akár már a „történelmi hűség” kívánalma is felböffenhet. „A diktátor is ember!” - sejtetik az alkotók. Hogy valóban ilyen volt-e Hitler, azt soha sem fogjuk megtudni, csupán az bizonyos, hogy egy végtelenül naiv gépírónő ilyennek látta. Valahányszor megpillantotta a vega menüt jóízűen pampogó Führert, mindig a jóságos bajor nagyapja juthatott az eszébe, aki talán még a térdén is lovagoltatta. Hitler a filmben nagyon figyelmes a hölgyekkel, és igen lovagias a főépítészével, Albert Speerrel is, aki a spandaui naplójában azért karakteresebb képet rajzolt Hitlerről, mint az emlékfilm készítői. A Führer legendás dühkitöréseit csak akkor láthatjuk, amikor a jobb sorsra érdemes tábornokaival üvöltözik a Birodalom térképe fölött. Pedig a Reich akkor már ráfért egy berlini várostérképre.

Wim Wenders - nyilatkozatai szerint - utálja ezt a filmet, mert az alkotók képeskönyvvé butították a háború végét jelentő epizódot, anélkül, hogy állást foglaltak volna. A tétova kritikusok is a főszereplő Bruno Ganz dicséretébe menekülnek, bár sokan Anthony Hopkins 1981-es Hitler-alakításának (The Bunker) reinkarnációját vélik felfedezni. De tárgyilagosan azt is hozzáteszik, hogy Ganz jobban hozta a Parkinsont.

Jó még a filmben Blondi, a Führer kutyája, ami a rendező avatott színészvezetését dicséri, hiszen Hirschbigelnek ebben komoly gyakorlata van; tucatnyi Rex felügyelő filmet is jegyzett már.

A pecízen megépített és már eredetileg is praktikusnak szánt belső bunkerterek és a romba dőlt Berlint ábrázoló utcaképek között óriási a vizuális ellentmondás. A rendező panaszkodott is, hogy hatvan évvel a háború után, az egykori vesztes Birodalom területén nem lehetett olyan helyszínt találni, ahol a szétbombázott Berlinben játszódó snitteket leforgathatták volna.
Ezeket a jeleneteket kénytelenek voltak Szentpétervárott felvenni.

Trunkó Barnabás
legolvasottabb cikkei

Trunkó Barnabás
legfrissebb cikkei

Trunkó Barnabás összes cikke

HÓCIPŐ AZ ÚJSÁGOSNÁL
2026/10 • V. 6. – V. 19.

Para-Kovács Imre: Hankó nemzeti kulturális gyógyszerész vajon érti, hogy nem az a tét, hogy Orbán megsimogatja-e a buksiját, hanem, hogy vezetőszáron viszik-e el? Smuzewitz Ilona: Kik hiányoznak a parlamentből? Avagy ki emlékszik Kósára a csengeri örökösnőn kívül? Váncsa István a finnugor elmélet és az azbeszt kölcsönhatásairól Farkasházy Tivadar pontosan érti, miért az utcán válaszolgatott Orbán az újságírók kérdéseire, ott ugyanis nincs plafon Havas Henrik Orbán szentté avatását szervezi, hogy ne hasonuljanak meg vakhitű követői Dési János: K-európában eddig a pesszimista volt korunk realistája, aki már májusban felkiáltott: ajaj, mindjárt havazni kezd! Lendvai Ildikó: szeretné, ha megismételnék a kampányt Juszt László azt keresi, melyik csapat fogadná be Orbánt szertárosként A Heti Kamu megtudta: a Szent Korona helyett Kövér László bajusza előtt tehetik le esküjüket a képviselők Selmeczi Tibor előveszi a pincébe eltett krumplit, most, hogy elmarad a háború Orbán és zsebesei! – keressük együtt: Hogy hol a lé?

GYENGÉBBEK KEDVÉÉRT Képaláírásaink a képzelet szüleményei, nem a rajtuk szereplők mondták. • A Hócipő hírei álhírek. • A Képzelt riportok álinterjúk, nem az azokban nevesített személyek szólalnak meg bennük. • Legyen résen: oldalunkon a valódiak mellett alkalmanként álhirdetések is előfordulnak • A Föld gömbölyű.