Anakin sith-nek vallotta magát!

Dupla adag pop-cornt vettem, mert azzal hitegetnek, hogy véget ért az űr-eposz, de én ezt nem hiszem el! Lesz ennek folytatása, bár én még az eddigi kronológia összeillesztésénél tartok, mivel a Lucas Művek olyan ötletszerű sorrendben dobta piacra a tekercseket, mint ahogy a kenószámokat sorsolják a tévében.

Most éppen a harmadikat vetítik a hat közül, amiből megtudhatjuk, hogy miként csinálták a későbbi Luke-ot. Pontosabban: ebből semmit sem láthatunk, mert a Galaktikus Birodalom nem tűri a szexet, pedig Natalie Portman (Padmé) nagyon csinos, ráadásul még szenátor is, mint egykor a Selmeczi Gabriella. Nekem egyébként akkor tetszett a legjobban, amikor a hollywoodi stylist Tymosenko-frizurát fésült neki.

Az egész eposz egyetlen karikás tizenkettes jelenete maga a szülés, amit azonban a filmben már nem bíztak gyakran műhibázó és a pácienseket elcserélő orvosokra: egy ügyes robot segítette a világra a kis Luke-ot, ha jól láttam, fogós műtéttel. Luke a születésekor egyébként elég sith-bőrű; ez még tartogathatna érdekes fordulatokat, bár a további három rész már le van forgatva. Ha-csak...

Lucas mester nagy fába vágta a fejszéjét (bár ez a film kapcsán digitális képzavar, ugyanis a fa, mint anyag, nyilván már nem is létezik), amikor egy mesét, egy drámát, rengeteg akciót és pazar képi játékot akart egybegyúrni egy... mivé is? Egy digitális show-vá. Ebben a műfajban azonban listavezető és utánozhatatlan. Amit az is bizonyít, hogy mindenki utánozni karja.

A kultuszfilmsorozat most bemutatott epizódjának a cselekménye persze arról szól, hogy a jóravaló Anakin Skywalkerből hogyan lesz Darth Vader, pontosabban: Moser Károlyból hogyan lesz Kránitz Lajos. (Verebes Pista nem vállalta a szinkront.)

Ez a kérdés olyan izgalmas, hogy már engem is őszintén érdekel: hogyan változik egy nyughatatlan fiú elvetemült gonosszá? Sajnos, fogalmam sincs róla! Pedig Hayden Christensen (Anakin) becsülettel nekirugaszkodik a feladatnak, csak sajnos nem írták meg neki. Van viszont valami utalás arra, hogy az emelt szintű jedi-vizsgán nem érte el a mesterfokozatot, de ez még nem ok arra, hogy demográfiai méretű akciót hajtson végre a leendő jediporontyok sérelmére. A dramaturgiailag nem túlegyengetett metamorfózis kapcsán már azt várná az ember, hogy egy ilyen exjedi akár a Moszkva téren is előkapja a fénykardját. Mert az, hogy egy politikus - mondjuk, Palpatine kormányzó - egyik pillanatról a másikra megváltozik, az nem szokatlan. (És ráadásul milyen ronda lett!)

Plasztikai sebészetileg Darth Vader születése rendkívül izgalmas, szerintem nézettségben már most lenyomta a TV2 Nagy Alakítását.

Lucas mester galaktiko-pesszimista. Megpróbálja vizionálni, hogy mi lehet az ókori görögök remek kis találmányából, a demokráciából, ráadásul, ha randa politikusok kezébe kerül. Mert hogy a többi találmányból mi lett, azt hallatlanul attraktívan mutatja be a hollywoodi celluloidlovag. Igaz, a mai kor mérnökei és fizikusai dobnak egy hátast a technológiai és gravitációs képtelenségek láttán, de ez a mese rovására is írható.

A leglátványosabb díszlet a parlament ülésterme, ami itt nem patkó alakú, hanem - stílusosan - egy sokemeletes arénára hasonlít, nem is tudja az ember, hogy merre ül az ellenzék, és hol nyomogatják a gombot a függetlenek. De a Galaxis elnökének megválasztása itt is sajátos módon történik, és ugyancsak mellőzi a kétes hitelességű, előzetes szimpátia-szavazás eredményeit.

Embertelen világot jósol Lucas, ezért csak lagymatag kísérletet tesz arra, hogy hőseit és szörnyeit cizellált emberi tulajdonságokkal ruházza fel. Az eddigi epizódokban ez alól csak a két robot esetében tett kivételt. A Hajdú centrifugára hajazó R2-D2, valamint az aranylelkű és -színű C3PO arra is alkalmasak voltak, hogy Lucas - horribile dictu! - még egy kis humort is becsempészhessen a technohorrorba. A két kajla masina úgy kellett a filmbe, mint annak idején a két Latyi a szocreálba. Sajnos a mostani részben a humorchipeket kiszerelték a jópofa robotokból. (Még szerencse, hogy majd újrainstallálják őket a már elkészült folytatásokban.)

A Star Warsék a színészi kategóriában nem szoktak tarolni az Oscaron. Most is csak Yoda érdemelné meg, de akkor Tommy Lee Jonesék tökön szúrnák magukat, a hölgyekről nem is beszélve, bár náluk ez anatómiailag képtelenség. De azért - más kategóriákban - fognak potyogni az aranyszobrocskák, nagy einstand lesz!

Hollywoodi léptékkel mérve a Star Wars nem volt drága film, kijött 110 millából. Amerikában a jegybevétel az első hét végén meghaladta ezt az összeget. És innen kezdve már pluszba csörren a kassza. Mert azért a nagy eposz elsősorban pénzügyi vállalkozás. A sith-ek felhozzák majd a többi epizódot is a DVD-n, már megjelentek a kalózkiadások, a vakáció alatt megint sok Star Wars-os trikóval találkozunk majd, a műanyagfröccsöntő kisiparosok pedig megint előveszik majd a fénykardöntőmintákat. Hiszen közben felnőtt egy új nemzedék.

A bennfentesek szerint a sorozat sikerét a fénykard alapozta meg. A fegyver jellegzetes burrogása ma már minden igényesebb hangtár elengedhetetlen kelléke. Nagy keletje van a jelmezeknek is, és sorra alakulnak a Star Wars-funklubok. Hagyományőrző jedik járják a város, Pesten már vicc is született róluk: „- Két sith utazik a 21-es buszon...”