Emil és a detektívek

Nekem végig a Whiskys rabló járt az eszemben! Ne tagadjuk, az ő ámokfutásának is volt olyan szakasza, amikor majdnem mindenki neki drukkolt; az ORFK kommunikációs igazgatóját nem irigyeltem akkoriban!

A film két nyugdíjas főhőse rosszabbul élt, mint négy és fél éve. A választási kampány során persze meghallgatták a pártok ígéreteit a társadalombiztosítás átfogó reformjáról, de hamar rájöttek, hogy két voksnál ők aligha érnek többet. És ekkor elkezdtek bankot rabolni: bájosan, öregesen és a közepesnél jobb hatékonysággal, még arra is vigyázva, hogy a néző feltétlenül kitalálja a sztori végét. Ennyit a krimivonulatról, de az első filmes Rohonyi Gábor mozijában legalább még három - ennél jobb - történet is benne van! Dicséretére legyen mondva, hogy ezeket a sztorikat megpróbálta színvonalasan összehegeszteni.

- És végre teletankoljuk!

A két öreg még az ötvenes években találkozott egy komor, de szakszerű, ugyanakkor majdhogynem elegáns rekvirálás során. A hatósági szerepben eljáró ifjú Emil (Keres), valamint az eljárás alá vont volt arisztokrata Hédi (Földi Teri) szerelme ekkor kezdődött, és ez a kapcsolat nemesült a végére - házastársi kötelékkel is támogatva - a megélhetési bűnözés őket immár örökre összekovácsoló magasságaiba. A krimiblokk tartogat sci-fi elemeket is, például a lőtéren gyakorlatozó zsarupáros annyi töltényt használ el, mint egy közepes méretű kapitányság teljes személyi állománya két év alatt. Bár itt a lőnyomoknak dramaturgiai funkciójuk is van: kifejezetten tökön lövést szimbolizálnak. A bűnügyi történetből nem hiányozhat az autós üldözés sem: a filmben egy oldtimer Csajka a favorit, amely még olyan emelkedőn is felmegy, amivel a Merci nem tud megbirkózni. (A hazai márkaképviselet tiltakozása várható!)

A fél évszázadot átfogó sztoriban szerepel egy gyémánt fülbevaló is, amelynek története ugyancsak megérne egy egész estét betöltő filmet.

A vérdíjas nyugdíjasokat két zsaru üldözi: egy csaj meg egy fiú (Schell Judit és Schmied Zoltán), az ő kapcsolatuk prózaibbnak tűnik, bár ez is nagy szerelem. A film nyitójelenetében azonban a srác a rendőrségi kanbulira megrendelt kurvával dug egy nagyot a biliárdasztalon: ezért az egész mozi kapott egy 16-os karikát. Ráadásul az aktus felkerül az internetre is, akárcsak a madárinfluenza idején táncpróbát tartó rendőrök klipje, vagy a rendőrségi tisztviselőnő szexfotói. Ennyit a testületről.

Az angol nyelvű iMDb (internet Movie Database) katalógusban a Konyec műfaji megjelölésénél ez szerepel: Comedy/Crime/Drama. Ezek szerint ők sem tudtak dönteni.

A könyv egyébként igen jó, ami nem csoda, hiszen Pozsgai Zsolt jegyzi, aki a színpadon már mindent megtanult, a dialógusok is rendben vannak, nem gügyögősek, és nem műfogsorra íródtak. A filmnek emlékezetes villanásai is akadnak: Keres tétovaságát az autós gyorsbüfénél sokáig nem fogjuk elfelejteni, mint ahogy az ávósból lett kirabolt ékszerkereskedő (Kézdi György) nagyvonalú és példamutató megbocsátását sem.

A terroristává asszimilálódott kubai emigráns (Djoko Rosic) figurája azonban nehezen illeszthető be a történetbe, még a már említett és dicsért hegesztőpákával is. Meg talán a prostiból is elég lett volna csupán egy. (Ha lehet, akkor az első!)

Rohonyit első filmesnek titulálják, pedig már tucatnyi reklám- és dokumentumfilmet csinált. Reklámos múltját le sem tagadhatná (nyilván nem is akarja), erőssége a visszatérő lejtmotívum, no meg az ütős szlogen: Utolsó csekk a pohárban, ami remek főcímmegoldással is párosul. A produkciót támogató panzió nevét is jól megjegyeztük. Persze közben idézőjeleket is használ a rendező: a filmből úgy tűnik, hogy a mai médiában a legfontosabb és leghitelesebb információkat vagy a Kék fényben, vagy a Hír TV-ben láthatjuk. (A támogató egyébként a TV2!)

- Üdülési csekket is elfogadnak!

A bulvársajtó persze nem mulasztotta el közölni, hogy Schell és Schmied a valóságban is társak, de szerencsére ez nem zavarja a két baromira tehetséges színészt. Arra azért ügyeltek, hogy ne játsszák le a két öreget. Földi Terit nehéz is lett volna.

Sokat fognak vitatkozni azon, hogy a Konyec vajon bankrablásra ösztönzi-e a megélhetési gondokkal küzdő populációt. Vajon arra biztat-e, hogy most már a nyugdíjasok mondják azt, hogy: „Csináljuk meg!” Persze ettől nem kell tartani, hiszen annyi - még a szovjet időből visszamaradt - pisztoly és megkímélt állapotban lévő Csajka nincs is az országban!

Ülök a multiplexben, mellettem egy nyugdíjas házaspár. Régen lehettek moziban, multiplexben pedig talán még soha. Nem pop-kornt majszolnak, hanem otthonról hozott, kockás kendőbe csomagolt pogácsát. A film alatt a bácsika buzgón jegyzetel a nyugdíjasbérletének hátlapjára.

Ma este majd megnézem a Hír TV-t…

(Kritikánk kézirata még a megjelenés előtt kiszivárgott, ezért a 38. Filmszemle zsűrije a fődíjat a Konyec című filmnek ítélte oda. Az internetes szavazás alapján járó közönségdíjat is a Konyec és Rohonyi Gábor kapta.)