Ki kinek a kicsodája?

Miniszterelnökünk, Gyurcsány Ferenc azt írja a villanynaplójában, hogy azért nem ment el a Da Vinci-bemutatóra, mert a film sértő lehet a vallásos érzelmű emberek számára. Pedig csak unalmas! A lelkiismereti szabadságot azonban komolyan kell venni, ezt tette az ombudsman is, amikor rámutatott, hogy a hajnali harangozás (5:00 AM) része a vallásszabadságnak, mert keresztény világunkban ez már a mindennapi élet részévé vált. Csak esetleg az álmukból felriasztottak számára a mindennap egy kicsit korábban kezdődik.

A beharangozás itt sem maradt el, bár a film csak arra alkalmas, hogy a világszerte tomboló Da Vinci-kód-hisztériát lenyugtassa, s feltöltse a remittendaraktárakat. A film után ugyanis már kevesen fogják elolvasni Dan Brown művét, a könyv ismerete nélkül viszont sokan nem fogják megérteni a filmet. Ami valójában arról szól, hogy szingli volt-e Jézus? A Kód azt sejteti - nem túl meggyőző módon -, hogy a Megfeszített hús-vér ember volt, sőt még utódot is nemzett, feltehetőleg a családban eddig szokatlan módon. A film a továbbiakban azt próbálja elhitetni: a katolikus egyház változatos és immár kétezer éves története arról szól, hogy miként lehet ezt a liezont eltitkolni a világ elől, és a vérvonalat egyszer s mindenkorra megszakítani. Ebből viszont nem kultúrhistória kerekedik, hanem egy krimi, amely bővelkedik TIT-es (népszerű-tudományos) elemekben is. A krimi azonban nélkülözi a körmöttövigrágós izgalmakat, a műfajt csak Jean Reno jelenléte legalizálja. Meg talán az, hogy maga a sztori is lopott.

A kódmizéria arra jó volt, hogy a világ ismét felfedezze Leonardo da Vincit. Újra rácsodálkozhatunk a művtöri könyvekből is ismert Mona Lisára, a Sziklás Madonnára (Louvre, Párizs) és a rejtélyes Utolsó vacsorára (Stadler Galéria, Akasztó - időszaki kiállítás). A nagy kópé, Leonardo a film legizgalmasabb szereplője. Tőle minden kitelik, hiszen szívatásból már évszázadokkal ezelőtt feltalálta a repülőgépet, az ejtőernyőt és a tengeralattjárót, sőt - az újabb kutatások szerint - a torinói lepel fénymásolással történő előállításával is megalapozottan gyanúsítható, de a nyomozás jelenlegi szakaszában erről többet nem mondhatok. Még arra is képes volt, hogy kitalálja: kétszáz év múlva egy brit fizikus, bizonyos Isaac Newton fejére fog esni egy alma, ami egyébként maga a Da Vinci-kód (Apple), ha ügyesen forgatjuk a Rubik-patenten alapuló titkos csodahengert.

A Forrest Gump, a Ryan közlegény és a Halálsoron után Tom Hankset nem tette próbára a főszerep, csupán a haját kellett megnövesztenie. A filmben egy szimbólumkutatót alakít nem nagy meggyőző erővel, nem ártott volna, ha előtte konzultál Jankovics Marcellel is. Partnere Audrey Tautou, egy bájos kriptológus, vagyis titkosírás-szakértő. Sajnos a tehetségét nem igazán bontakoztathatja ki, mert a filmben valójában nincs sifrírozni való, de remekül tud végszavazni Tom Hanksnek, s ez majdnem mindig előrébb löki a néha bizony meg-megtorpanó cselekményt. Azt a cselekménysort, amelyet flashbackek próbálnak változatossá tenni: templomos lovagokkal, boszorkányégetéssel, Jeruzsálem látványosnak szánt digitális ostromával, vagy egy szörnyű autóbalesettel. A bájos kódfejtőnőről gyanítható, hogy - némi Meroving-áttétellel - maga is Jézus leszármazottja, s talán ennek tudható be, hogy a sármos tudós nem mer hozzápiszkálni a vérvonalhoz. Tom Hanks borotválkozáskor kicsurranó vére egyébként - elegyedés helyett - eltűnik egy fajanszlefolyóban; kell-e ennél több egy szimbólumkutatónak?

A húzónévként is szerepeltetett Jean Reno tőle megszokott rutinnal hozza a piszkos francia zsaru figuráját, de a forgatókönyvírók magára hagyták, így aztán ámokfutásba torkolló vallási fanatizmusa nemcsak a főnökét lepi meg, hanem rajongóit is a nézőtéren. (Bár végig a zakója hajtókáján viseli a világ legtitkosabb társaságának, a Sion-rendnek a jelvényét.)

Szóval a miniszterelnök úr - két koalíciós dulakodás között - nyugodtan elmehetett volna a bemutatóra, mert a film nem sérti a hívő embereket. Az eredeti mű szerzője innen-onnan sok mozaikkockát szedett össze, és megpróbálta azokat képpé illeszteni, még akkor is, ha néhány fontos elem kimaradt. Óhatatlanul ide kívánkozik Leonardo da Vinci örök érvényű bonmotja: Ki keveset tud, sokat téved.

A bemutatót megelőző egyházi tiltakozások - mint ahogy ez Mel Gibson esetében is - megsokszorozták a várakozást és az első hetek nézettségi adatait. Többen arra gyanakodnak, hogy - a tőle megszokott jó üzleti érzékkel - a Vatikán is beszállt a promócióba. További szponzor esetleg csak a parányi városi autó, a Smart gyártója lehetett. A Kód-ban láthatjuk ugyanis a filmtörténet egyik legmulatságosabb autós üldözését, melynek főszereplője az idétlen Smart kisautó.

Várjuk a Da Vinci-kód II-t!