ő még csak most 47
Beszélgetés Iváncsik Mihállyal
Murányi András
2006. 03. 29. · Hócipő 2006/07
Negyvenhét évesen az NB II-ben kézilabdázik, és
amondó: két-három évad még benne van, aztán jöhet az öregfiúk. Az ember
meg ilyenkor néz: más ennyi idősen a tévéfotelből sem képes
kikászálódni sérülés nélkül, miközben ő... Alanyunk ezúttal Iváncsik
Mihály, a Győr korábbi világválogatott, vb-ezüstérmes és -gólkirály
szélsője, habár lehetne az összes fia is: Gergő a Veszprém, Tamás a
Tatabánya felnőttválogatott tehetsége, és akkor még ott van az ETO-t
erősítő csöpp Ádám, aki ráadásul nem is olyan csöpp, sőt. Na de mi a
tényállás a família nőtagjával...?
Most hol is?
Komáromban.
Én leragadtam a Pápánál.
Onnan két éve azzal jöttem el, hogy alapítsunk egy új csapatot a régi társakkal. A megyei bajnokságból feljutottunk az NB II-be, és mondhatom, nagyon jólesik a mozgás.
Azért fáj itt, sajog ott?
Alighanem roppant szerencsésnek mondhatom magam: azon kívül, hogy annak idején háromszor is eltört az orrom, soha, semmi bajom nem volt. És ezt most gyorsan le is kopogom.
Bámulatos!
Köszönöm szépen, igyekszik az ember...
És hányadik a góllövőlistán?
Mint a csapatom: első!
Én kérek elnézést... Mennyit dobott eddig?
Száznegyven gólnál járok.
Mi sem természetesebb; akár még az NB I-ben is szerepelhetne!
Nem azért, de egy-egy félidőt még biztosan bírnék.
Mi tartja vissza?
Mivel úgy tervezem, hogy két-három évet lehúzok még, elvileg nem zárhatom ki ennek az esélyét. Gyakorlatilag azonban most már valóban közelebb vagyok az öregfiúkhoz, mint a fiatal profikhoz.
Amúgy megy még a cunder?
Hogyne. De azért nekem se jön be minden, és ilyenkor szépen megkapom a csapattársaimtól, hogy nem ártana kicsivel többet gyakorolni. És milyen igazuk van, az ember mindig, így negyvenhét évesen is tanulhat bőven! A csuklóból megcsavart lövést egyébként a románok és a jugoszlávok találták ki, aztán világszerte átvették a technikásabb játékosok. Köztük én...
Fiait mindig megnézi?
Nem mulasztok el egyetlen meccset sem a hét végén, habár olyankor rendszerint nekem is jelenésem van; legfeljebb marad a tévé. Nem ritka, hogy Komáromból éppen csak hazaérek, és máris irány Veszprém vagy Tatabánya.
Hát Győr?
Noha kicsit szét vagyunk szóródva mostanában, elő-előfordulnak közös családi ebédek: ilyenkor a feleségem csak süt, süt, süt, és amikor kicsit leáll, akkor is csak azért, hogy főzzön. Képzeljen el négy nagyevő sportembert: olyan, mintha egy lakodalmat kellene kiszolgálni.
Hogy' bírja a drága hitves?
Jól, ugyanis imád sütni-főzni. És minket is imád; ő fogja össze a családot.
Közben pedig megy a frocli?
Olyannyira, hogy legutóbb, amikor tizenkét gólt dobtam egy bajnokin, a fiúk ártatlan arccal fordultak felém: mi van, apa, az ellenfélnél nem volt kapus?
Apjuk szigorú vagy elnéző?
Higgadtan balfácánozok, és ugyanígy dicsérek; egyebekben roppant mázlista vagyok abban is, hogy nagyon jó szellemű fiaim vannak. Ismerem a mentalitásukat, és tudom, mennyit dolgoznak. Ez utóbbi alapján amondó vagyok: annyit melóznak, hogy ha rossz játékosok lennének, akkor is sok mindent elérnének a pályán. Hát még így, hogy nem is rosszak...
Az igaz, hogy mind közül a kis Ádám a legtehetségesebb?
Ádám a legkisebb, ez tény, ellenben tizenöt évesen száznyolcvannégy centi és negyvenötös a lába. Maradjunk annyiban, hogy majd az élet megmutatja, ki, mire viszi.
Kötelezte őket a kézilabdára, netán minden erőfeszítése ellenére választották ezt a sportágat?
Kézilabdás miliőben nőttek fel, úgyhogy sokat nem tudtam tenni az ügy ellen, mi több: azt kívántam, bárcsak rúgnák, és ne dobnák a labdát.
Kevesebb meló, több pénz?
Pontosan. Gergő a saját lábán is átesik a futballban, Tomi jól bánik a labdával, Gergőnek meg egyenesen kitűnő a balosa! De a sors ellen, úgy tetszik, nem lehet mit tenni.
Apropó, sors! Ilyen múlttal és tapasztalattal hogyhogy nem edző valahol?
Amikor hazatértem Németországból, utánpótlás-trénerként dolgoztam, ám havi negyvenezer forintból elég nehéz eltartani egy családot. Ugyanakkor az Audi-gyárban jól érzem magam, a tetejébe mindig is érdekeltek az autók. Imádok vezetni. De ha nem imádnék, akkor is vezetnék: tudja, a fiaim...
A gyárban miként kezelik a korábbi klasszist?
Nem tudok úgy megtenni két lépést, hogy ne szólnának utánam: gratulálunk a fiaid eredményeihez, vagy láttunk újságban. Ami az apai szerepet illeti, a Veszprém elég sokszor nyer, aztán Gergő és Tamás is tagja a felnőttválogatottnak: van mit megköszönni. Ami pedig engem illet: meg-megfordulok a Kisalföld hasábjain, legutóbb abból adódóan, hogy a válogatottal húsz éve szereztünk ezüstérmet a svájci világbajnokságon. A férfiak azóta sem értek el ennél jobb eredményt.
Nem volt éppen rossz periódus...
A Győrrel négy évadon keresztül nagyon futott a szekér: megnyertük az akkor még IHF-kupának nevezett európai vetélkedést, aztán három aranyérmet is begyűjtöttünk a magyar bajnokságban, és nyolcvankilencben én lettem az év játékosa itthon. A nyolcvanhatos vb anynyiban lehet csalódás, hogy utólag visszagondolva megelégedtünk a döntőbe jutással. Illetve, inkább visszanézve, mert meglehetősen gyakran bekapcsolom a videót, és mindannyiszor megállapítom: ha csak két góllal is, de a jugoszlávok abban a hatvan percben feltétlenül jobbak, erősebbek voltak.
Mennyit kaptak a második helyért?
Eredetileg harmincezer forintot akartak adni, de a kollektív tiltakozás eredményeként fölemelték az összeget ötvenezerre. Az átlagkereset akkoriban öt-hatezer forint volt.
Mit vett belőle?
Életem jelentős részében kizárólag lakásra spóroltam. Nyilván megéri: ekkora családnál...
Hiányzik valami az életéből?
Nem. És hogy tényleg nem, arra bizonyíték, hogy nagyon elégedett tudok lenni, amikor megnézem a régi képeket; a háttérben mámoros szurkolók ünnepelnek, szinte hallom a zsibongást.
Egy ezüst-arany csere sem jön számításba?
Amióta öregszem, egyre többet álmodok a vb-döntővel, de sosem ébredtem még arra, hogy mi végeztünk az élen... Ezzel együtt van olyan visszatérő álmom, amelyben azt látom, hogy ott csüng az arany a nyakban. Méghozzá nagyon komoly tornán.
Kellemes élmény lehet...
Főként, hogy a fiaim a főszereplői.
Murányi András
legolvasottabb cikkei
legolvasottabb cikkei
Murányi András
legfrissebb cikkei
legfrissebb cikkei
HÓCIPŐ AZ ÚJSÁGOSNÁL
2025/18 • VIII. 27. – IX. 9.
Orbán repülőről is megtekintette, elkészült-e már a hatvanpusztai félkész mezőgazdasági üzem!
Para-Kovács Imre: A lán ugrani készül, avagy az oroszok akkor fosztogatnak és erőszakolnak Ukrajnában, ha azt Szijjártó már megbeszélte Lavrovval
Váncsa István a falvak kedvenc időtöltéséről: a kocsmák előtti mocskosfideszezésről
Smuzewitz Ilona megtudta: úgy pótolják az orvosokat, hogy minden vajúdó kismama kezét egy vízvezeték-szerelő fogja majd
Farkasházy Tivadar nem érti, a kormány miért tudta azonnal, kik gyújtották fel a kárpátaljai templomot, és most miért nem tudta Sulyok, kik bombázták Munkácsot?
Havas Henrik egy Semjén Zsolt kezében tartott Bibliára esküdött, hogy hallgat
Dési János Kőszeg Ferenccel beszélgetett az ügynökök elöli futásról és a Pride-sétáról
Selmeczi Tibor Mészáros Lőrinc nyomdokain: gázszerelésbe kezdett egy vécépumpával
Verebes István galériája, avagy a sértődött ellenzéktől a Fidesz utolsó órájáig
A Heti Kamu kioknyomozta, hogy a NER-elit tihanyi, luxusnyaralónak tűnő gyümölcsfeldolgozói mellett nem úszómedencék épültek, hanem feszített víztükrű cefrekádak
2025/18 • VIII. 27. – IX. 9.




GYENGÉBBEK KEDVÉÉRT
Képaláírásaink a képzelet szüleményei, nem a rajtuk szereplők mondták. • A Hócipő hírei álhírek. • A Képzelt riportok álinterjúk, nem az azokban nevesített személyek szólalnak meg bennük. • Legyen résen: oldalunkon a valódiak mellett alkalmanként álhirdetések is előfordulnak • A Föld gömbölyű.
