Időkerék: Tóthék

Murányi András
2008. 08. 27. · Hócipő 2008/18
Megannyi öreg motoros sztorija után ezúttal visszazökkenünk a mába: interjúalanyunk ifjabb Tóth Imre, aki a gyorsasági világbajnokság 250 köbcentis géposztályában szaggatja az aszfaltot. Az itthon sokszoros aranyérmes, Németországban futamgyőzelemmel büszkélkedő, szeptemberben még csak a huszonharmadik születésnapját ünneplő sportember amondó: mostani, „szimpla” pontszerzései után másról is szólnak majd a híradások, s mi ebben szépen megállapodunk. Na de például milyen a viszony Talmácsiékkal?



Hú, de állat képek!

Akkor ezt nézze...

Csak nem ön az itt, ezen a kis kék műanyag motoron?

De bizony!

Nagyon kemény...

Az. És ha még azt is tudná, hogy a családban senki, de senki nem motorozott!

Mennyire senki?

Ahogy mondom: senki. Se apu, se nagyapám... Olyannyira senki, hogy a kezdetekben apu, aki imádja a focit, mindenféle labdát vett nekem. Ám hiába passzolgattunk, azt elég hamar észrevette, hogy engem kizárólag a motor érdekel.


- Ugye milyen király gép?

Valami kapocs azért csak van...

Nagyon halvány emlékeim vannak: mintha három-négy évesen a tévében láttam volna motorokat, versenyeket... De akárhogyan is volt, amióta az eszemet tudom, a benzingőz bűvöletében éltem, így apu, akinek alighanem más elképzelései voltak, nyolcvankilencben kivitt a Hungaroringre, föltett egy gépre, és annak a hátuljába partvisnyelet illesztve, rohant utánam. Ezek voltak az alapok, ám gyorsan kiderült: megyek én magamtól... Ötévesen már megnyertem a Jonatán Kupát, és apunak sem kellett kétszer mondani, hogy ennek a fiúnak pénz kell a karrierjéhez. Az első időkben még nem volt szponzorunk, de apunak szerencsére jól ment az útépítéssel foglalkozó cége. Megjegyzem: bár nem tudom, hogy Drapál Jánosék vagy Juhász Karcsiék idejében volt-e rá példa, szerintem egyedülálló, hogy valaki tizennyolc éve megszakítás nélkül egyazon csapatnál van. Márpedig én sosem mentem másutt, kizárólag a saját istállónkban, amelynek a neve most Team Tóth Aprilia.

Akadtak döccenők?

Igen, de apu mindig megoldotta. Megesett, hogy nem tudtunk új gumikat venni, és most se könnyű, ám az élet már csak ilyen.

Helyben is vagyunk. Azt hallottam sokat látott szakemberektől, hogy a Team Tóthnál éppen a Tóth fiút nem szolgálják ki úgy, ahogyan kellene... Így van?

Csapattársam, Hector Barbera spanyol, a főszponzor spanyol... Nem mondom, a helyzet lehetne jobb is. Sokat vitatkozunk; egy full gyári motorral nyilván könnyebb lenne nekem, de az a bizonyos full gyári motor most speciel nem az enyém...


- Három-négy évesen a tévében láttam motorokat.

Sokat küzd?

A szerelőkkel, a mérnökökkel a saját igazamért is harcolnom kell. Eközben apu is megy kopogtatni, hogy hát...

Remény?

Az hal meg utoljára... Ígéret van, de az mindig van.

Ha már a harcot szóba hozta: kvázi hibájának azt hozzák fel, hogy túlságosan is rendes gyerek.

Az, hogy az életben ilyen vagyok, még rendben is volna, ám valóban: a pályán lehetnék erőszakosabb, agresszívabb. Az utóbbi két évben sokat dolgoztam ezen az ügyön, és tudom, hogy előbb-utóbb ilyesmit már nem róhatnak fel nekem.

Nagyon elszánt!

Nem azért kezdtem el a motorozást, hogy a csapathierarchiában hátrébb sorolva, számos problémával küzdve még azt is mondják nekem: jaj, de édes gyerek... Kár, hogy a pályán nem egy vadállat... Az elmúlt három évben gödörben voltam, legalábbis a korábbi eredményeimhez képest, de kijövök belőle, és megmutatom, mire vagyok képes.

Nem lett volna jobb, ha apja mániájának megfelelően futballista lesz? Csak vicceltem...

Az viszont tény, hogy a mai világban jobban jönnék ki a buliból, ha fociznék. Na de voltam én a legfiatalabb magyar bajnok Talmácsi Gábor előtt, van német bajnoki futamgyőzelmem, s négy éve, Assenben úgy végeztem a tizedik helyen a gyorsasági vb-n, hogy hátulról jöttem fel, és nem esett ki senki. Súlyra, magasságra ideális versenyzőtípus vagyok, már csak arra volna szükség, hogy mögöttem minden száz százalékig rendben legyen. Akkor vagyok jó, ha minden klappol; már kis hibánál is úgy érzem, el van rontva az egész.

Ennyire maximalista?

Igen.

Talmácsival milyen viszonyban van?

A futamokon sokat beszélgetünk, sőt, amikor megnyerte a világbajnokságot, hajnalig buliztunk együtt. Úgy leittuk magunkat, hogy ihaj... És mindig megkérdezem tőle, amikor jól megy: mit ettél? Ez egy ilyen motorosduma...


- Egyszer fölkerülök a MotoGP-be!

Őszintén örül a sikereinek?

Azt nem mondom, hogy a tipikus magyar sárga irigységet éreztem, amikor Talma világbajnok lett, ám mondtam magamban szépen, hogy basszus, milyen jól sikerült neki a karrierje... Sokszor mentem előtte, aztán amikor ő már KTM nyergében ült, és a menedzselése is kezdett olajozottabbá válni, nem volt kérdés, mire viszi majd. Már nem tudtam vele meccselni.

Ennyi múlna a menedzselésen?

Még annál is több, Stefano Favaro pedig keményen megy előre. De azért engem még ne írjunk le... A terveim között nemcsak az szerepel, hogy a kétszázötven köbcentiben előrébb és előrébb lépek, hanem az is, hogy egyszer fölkerülök a MotoGP-be. Szeptemberben leszek huszonhárom éves, van még időm...

A királykategóriás szereplés a pénzen is múlik. Mi a differencia?

Az anyagiakat tekintve a százhuszonöt és a kétszázötven köbcenti között hozzávetőleg kétszeres a különbség. A MotoGP-hez viszont már ötször annyi kell.

Édesanyja, akivel itt, az előbb találkoztunk a kávézóban, mennyire félti?

Egyfolytában izgul, és egy verseny alatt legalább annyit fogy, amennyit én a motoron. Úgy három kilót. Anyunak sok gondja nincs a fogyókúrával, amíg én versenyzek.

Apja a macsós ellenpontot képviseli?

Igen. Amíg anyu azzal enged el, hogy vigyázz magadra, fiam, addig apu azt mondja, hogy húzzad még jobban!!! Két tűz között készülök a versenyekre...

Fater vagy főnök?

Fater is meg a főnök is. Kicsit nehéz párosítás, apaként és főnökként is nagyon kemény velem. Nagyon tisztelem őt, sokat köszönhetek neki, a lelkesedését és azt, hogy ennyit dolgozik értem. Rendkívül sokat számít a véleménye, bármiről is van szó. Noha akadt olyan időszak, amikor nagy volt a feszültség közöttünk - például amiatt, mert apu hiába ölte bele a pénzt, a motorom mondjuk megállt a verseny közepén -, baráti a viszonyunk. Viszont akkor is a főnök...


- 18 éve megszakítás nélkül egyazon csapatnál!

Mit szól ahhoz, hogy jövőre lesz egy Balatonringünk, így itthon is versenyezhet magyar szurkolók előtt?

Már most libabőrös a karom... Különleges helyzetbe kerül a magyar motorsport, és ez, remélem, kihatással lesz a feltételekre, valamint a tehetségek előmenetelére.

Tegyük fel, hogy hat év múlva ülünk ugyanitt. Mi lesz akkor?

Remélhetőleg az, hogy a fotós kollégája nem ezekről az ifjúkori képekről készít másolatot, hanem az újonnan szerzett kupákkal örökít meg engem.

Megállapodtunk!

Kezet rá!
De egyet azért ígérjen meg...

Éspedig?

Hogy a kis kék műanyag motorról készült képet akkor is elhozza magával...

Ugye milyen király gép?



Gyertek ide!


- Ennyi magyar feltaláló? Akkor találjunk fel egy új, magyar csapatot!

Fölpörögtek az események azóta, hogy Talmácsi Gábor - első honfitárs motorosként, ugye - megnyerte a világbajnokságot. Tudniillik azon túl, hogy a 125 köbcentis géposztály aktuális versenye előtt végre hazai vonatkozásban is elhangzik a „címvédő” szó, jövőre lesz szép kis Balatonringünk, továbbá nagyjából echte magyar csapatunk. Ha egy üzlet beindul...? Úgy ám, ráadásul Talmácsi a következő évben immár a 250 kcm-esek között repül; lesz itt haddelhadd. Viszont ennél a „magyar csapat”-féle, friss információnál időzzünk csöppet; Jorge Martinez, aki 2007-ben vb-elsőséghez segítette Talmácsit - nem mellesleg évtizedek óta a sportág meghatározó alakja -, éppen jelenkori védencével, valamint annak menedzserével, Stefano Favaróval tervezi fölépíteni az istállót, s bár nem tisztünk idealizálni a helyzetet, mondjuk ki: e három ember nagyjából garancia a sikerre. „Bízom Favaro tudásában, tapasztalatában; eddig remekül menedzselte Talmácsit. Ha valakinek, neki biztosan nem okoz problémát egy teljes csapat kommunikációjának, marketingjének megszervezése. Ismeri a magyar üzleti életet, nagyszerű kapcsolatai vannak, és pontosan tudja, hogy mennek a dolgok a GP világában” - húzta alá a spanyol csapatfőnök, hozzátéve, hogy a legjobb az lenne, ha a magyar csapatban magyar szerelők, asszisztensek (stb.) dolgoznának. Hát nem helyeselünk? Dehogynem.

Egyebekben mintegy kötelességszerűen jelezzük, hogy a másfél héttel ezelőtti, brnói „magyar futamon” Talmácsi negyedikként és megannyi, a helyszínen örvendő honfitársa előtt ért célt - mi lett volna, ha még a motor is tökéletes? -, így alanyunk a mostani hétvége San Marinó-i Nagydíján a pontverseny negyedik pozíciójából üldözi tovább az éllovas Di Megliót, továbbá Corsit és Bradlt. Ellenben Brnóban senkinek sem volt olyan míves sisakja, mint „Talmának”, aki erre az alkalomra nagynevű magyarokat, illetve kapcsolódó találmányaikat láttatta védőfelszerelésén; például Neumann Jánost és a számítógépet, Rubik Ernőt és a bűvös kockát, Szentgyörgyi Albertet és a C-vitamint... Aztán lesz-e száz év múlva olyan delikvens, aki fölfesteti magának Talmácsit és a győztes motorját? Addig is, amíg ezen tűnődünk, ideírjuk, hogy Talmácsi időközben ellátogatott Valenciába, a Forma-1-es Grand Prix aktuális versenyére, hogy aztán autóval száguldjon a miniállambeli viadalra. Amúgy meg azt tessék elképzelni, hogy magyar motoros magyar csapat tagjaként magyar helyszínen ünnepli vb-címét. Lehetetlen? Lassan minden feltétel adott hozzá…


- Jövőre magyar ringen , magyar pilóta, magyar lovon!
HÓCIPŐ AZ ÚJSÁGOSNÁL
2024/7  •  III. 27. – IV. 9.
Zsidólakást, zsidóbútort másnapra a filoszemitának: kilenc oldalon foglalkozunk több, mint kéttucat dokumentumot bemutatva azzal, hogyan igényelt zsidólakást és zsidóbútorokat Sulyok Tamás államelnök, általa filoszemitának nevezett apja, a Magyar Nemzeti Szocialista Párt akkori megyevezetője. Para-Kovács Imre gondolkodóba esett, megnyomja-e az Enter-gombot a 100 Millió dolláros jacht, Megrendelem felirat alatt Váncsa István a Brüsszel elfoglalását követő diadalmenet terveiről Smuzewitz Ilona: a Petőfit megölő Ukránokról és a magyar szuterenitást veszélyeztető kiskereskedelemről Farkasházy Tivadar: szerint inkább a köztársaság tartozik ma már a családi legendáriumba Havas Henrik megtudta, hogyan nevezték a budoárt Felcsúton a miniszterelnök úr gyermekkorában Dési János: kétféle diktatúra létezik: az egyikben Jancsó csinál filmeket, meg Makk Károly, meg Sándor Pál, a másikban meg Philip Verebes István újabb Örkényiádái Nagy Bandó András: Diktakrácia a demokratúrában A Heti Kamu megtudta: a Temuról rendelte a kormány azt az ázsiai huszárlegényt, aki a Nemzeti Múzeum lépcsőjén énekelt
GYENGÉBBEK KEDVÉÉRT Képaláírásaink a képzelet szüleményei, nem a rajtuk szereplők mondták. • A Hócipő hírei álhírek. • A Képzelt riportok álinterjúk, nem az azokban nevesített személyek szólalnak meg bennük. • Legyen résen: oldalunkon a valódiak mellett alkalmanként álhirdetések is előfordulnak • A Föld gömbölyű.