Időkerék Harmati Árpáddal

Murányi András
2008. 02. 13. · Hócipő 2008/04
Noha rovatunk új, alighanem már a nyitóinterjú során megleltük a honi motorsport lényegét. Ártatlan pillanat volt... Harmati Árpáddal éppen ott tartottunk, hogy a mindenkori magyar versenyző szent célja a lehetetlen körülmények között sem lehetett más, mint a világbajnoki cím megszerzése, s Talmácsi Gábor 2007-ben beteljesítette elődjei álmát, akiknek küzdelme... És ekkor könnyes lett a beszélgetőpartner szeme: „... akiknek küzdelme nem volt hiábavaló”. Harmati Árpád, a nyolcvanas-kilencvenes évek klasszisa, a superbike-világbajnokság résztvevője, a Yamaha budaörsi márkakereskedésének vezetője az elmúlt évek, évtizedek fényében a szélmalomharcról és a misszióról beszélt, s szólt a pöstyéni pályán szinte mellőle eltávozó Drapál Jánosról, na meg a kevés pénzű, ellenben leleményes magyarok benzintartály-növelő technikájáról..

Hiányzik?

Hiányzik.

Azért csak-csak...

Persze, de korántsem motorozom annyit, amennyit szeretnék. Azért a túrázásra, a dombok közé merészkedésre mindig szakítok időt, sőt Petró Lajos barátom diliből elvitt..., már majdnem azt mondtam, hogy egy buli versenyre, ám az sokkal komolyabb annál, mintsem ilyen jelzőt használjak. A Bulcsú Rezső által szervezett kétszáz mérföldes megméretésről van szó, amelyen két-két pilóta megy egymást váltva, tankolva, ilyesmi. Mondom, nem buli verseny ez, viszont csak egy MT01-es géppel mentem.

Miért nem valami jó kis sportmotorral?

Pontosan ezt kérdezték tőlem ott is, mire én azt válaszoltam, hogy szó sem lehet róla. Tudniillik: ha azzal megverném a többieket, akkor abban semmi különleges nem lenne; ha viszont nem én végeznék az élen, akkor meg sajnálnának.


- A motorozás a legcsapatabb sport...

Ú, ott az Árpi, szegény...

Valahogy így. Ezért aztán maradt a jó kis MT01-es, és a mezőny második fele. De ez így van rendjén: az aktív versenyzőt az motiválja, hogy nyerjen; engem meg az, hogy motorozzak egyet.

Felismerik azért?

Nemegyszer hallom: jé, ott a Harmati! Nem felejtettek el, és ez roppant jólesik.

Egy nyilatkozata szerint ezerötszáz tényező kell ahhoz, hogy valakiből világbajnok váljék. Plusz szerencse, plusz...

Nem véletlenül hívják a sorozatot világbajnokságnak. Sokan és rengeteg energiát tesznek bele, de annyi mindennek kell együttállnia ahhoz, hogy beteljesüljön az álom! Hallom olykor a kívülállók kommentárjait, hogy ugyan már, elég, ha jó motort tesznek az ember alá, aztán sutty... És végül is igazuk van, mert mi kell az atombombához? Plutónium, aztán sutty... Ehhez képest... Csak egy kardinális dolgot említek: motorbeállítás. A legjobb mérnökök kellenek hozzá, ám nyilvánvaló, hogy a legjobb mérnökök nem mind a motorsportban dolgoznak. A kiválasztás sem úgy megy, hogy feladok egy újsághirdetést. Ha meg is van az a bizonyos kiváló mérnök, más feltételnek is teljesülnie kell a sikerhez: speciel egy húron kell pendülnie versenyzővel, igazgatóval, szerelővel... A csapattal. Ráadásul e mérnöknek leköti az energiáját az élversenyző gépének beállítása, így a csapat másik két kitűnő motorosára már nem marad ideje, hozzájuk más mérnökök kellenek... Manapság század- meg tizedmásodperceket keresnek egy gépen, és ez csak egy rész az egészből; beszélhetnék a befecskendezős specialisták munkájáról is...

Ne, értem!!!

De a szerencséről muszáj, ugyanis hiába vannak millióid és teljesít mindenki zseniálisan, ha menet közben tönkremegy egy tízezer forintos gyertya: odaveszik minden. A motorozás a legcsapatabb sport, azok pedig, akik huzamosabb ideig a világ élvonalában vannak, zsenik. Sportolói kvalitásaikon túl azért, mert folyamatosan, idegtépő körülmények között dolgoznak egy rakás emberrel, ami szükségszerű, ám megoldást kívánó konfliktusokkal jár. A kívülállók gyakran mondják: ugyan, azért nyert, mert ő kapta a legjobb motort. Nem: a permanens sikerhez nemcsak te, a sportoló, hanem te, az ember is kellesz. Azt szoktam mondani: hiába van meg sok szám, ha egy is hiányzik, már nem nyílik a lakat.


- Manapság század - meg tized másodperceket keresnek
egy gépen...


Harmati Árpádnál ki-kinyílogatott...

Soha nem volt esélyem azokkal szemben, akikkel versenyeztem, mégis legyőztem őket néhányszor. Szélmalomharcot vívtunk, de töretlenül hittünk abban, hogy képesek vagyunk a csodára. Optimális szituációban sosem voltam, ám akadt két-három évem, amikor jó motorral, jó formában, jó gumiszerződéssel mentem, és oda-odafértem a dobogóra... Nekem több lehetőségem nem volt. Drapál vagy Szabó II. a világ legjobbjai közé tartozott, és ők megcsinálták a saját csodájukat, de a lehetetlent Talmácsi vitte véghez.

Mert most, a profizmusban minden flott?

Nem szerencsés összevetni a korokat. Régebben amatőrebb volt a világ, de az egész világ, nem csak a magyar motorsport. És bár tény, hogy a nyolcvanas évek végén a háromezer forintos fizetésemből egy gyertyát nem kaphattam volna Nyugaton, Gábor rengeteg buktatón ment keresztül ahhoz, hogy befusson. És itt nemcsak a csapatról vagy a tehetségéről, a motorozás hektikusságáról van szó, hanem arról, ahogyan átugrotta a legnagyobb akadályokat is. Például akkor, amikor az utolsó futamon riválisa, Faubel megelőzte, ám ő higgadt tudott maradni. Mert álmodni, és tett érte.

Azért anno többet kellett bűvészkedni a géppel...

Napestig mesélhetném... Az asseni Eb-n kiderült, hogy a verseny hosszúságához képest a benzinmennyiség mindenkinek kevés lesz, ám a rendezők ragaszkodtak ahhoz, hogy plusztartályt nem lehet fölszerelni. Azt nem is raktunk föl, viszont azzal, hogy alulról töltöttük föl a tankot, nyertünk egy litert, a túlfolyótartályt pedig egy cső segítségével beállítottuk úgy, hogy az közlekedőedény módjára beszívja a beletöltött üzemanyagot. Nem mondom, időnként hallottam némi dadorászást, de befejeztük a versenyt, és második lettem... Akkoriban Hondával mentem, és a márka más képviselői sorban érdeklődtek a végén: mitől bírtad végig? Csak mosolyogtam.

Van hiányérzete?

Nincs. Sokan mondták, Árpikám, gondolj a jövőre, tegyél félre, de én mindent beleöltem a motorba a szent célért, azért, hogy jobb legyek. Miközben tudtam, hogy bármennyit is kérünk és bármenynyit is kapunk, az se lesz elég. A nyolcvanas évek végén a telek telefonálgatással meg tárgyalással teltek, ráadásul úgy nem mehettem oda a vállalati vezetőhöz, hogy adjon pénzt, aztán valahogy lesz... Nem, azt mondtam, hogy én leszek a legjobb, és nemcsak elkérni tudom a pénzt, hanem teljesítek is érte. Akkoriban kezdtünk sajtótájékoztatókat szervezni és fényképeket adni a szerkesztőségeknek, hogy bekerüljünk a lapokba. Akárcsak az elődök, mi is naiv hittel mentünk előre: egy magyar a világ ellen, egy magyar az üzleti alapú világ ellen... De most már látom, hogy munkánk nem volt hiábavaló, s hozzátett az egészhez: Gábor, aki ugyanilyen naiv hittel ment előre, teljesítette a lehetetlent. Valóra váltotta a mi álmunkat is... Az enyémet, Drapálét, Szabó II.-ét...


- Jé, ott a Harmati!

Szép könnyes a szeme... Azt is mondhatnám: sír.

Generációk sora nőtt föl addig, amíg Gábornak sikerült az áttörés. Én még Drapállal versenyeztem együtt, aki zseni volt. Ha indultam egy versenyen, mindig leszámítottam Jancsi eredményét, és ahhoz képest mértem a helyezésem. Azon a pöstyéni versenyen, amelyen meghalt, én harmadik lettem, és ujjongva álltam a dobogóra. Jancsit nem láttam, de nem tulajdonítottam ennek jelentőséget: azt hittem, kiállt. Csak az volt furcsa, hogy a csapat tagjai nem nagyon örülnek velem... Jöttem le a dobogóról: Jancsi kiállt? Ki... Elesett, és... Azóta, noha huszonhárom év telt el, gyakran eszembe jut: mi van akkor, ha a borzasztó teherautógumi-fal helyett szalmabálákat tesznek a pálya köré? Válasz persze nincs, de most már legalább ott van a tudat, hogy valakinek, igen, valakinek végre sikerült...


Talmácsi: gépre gép

Te, az ott a Talmácsi! - bökték meg egymást az emberek a minap a neves áruházlánc egyikében, és tényleg: motorsportunk első világbajnoka sebes léptekkel haladt a mosógépek felé. Tudniillik - és most fogódzkodjanak meg! - speciel az hiányzott az éppen felújítás alatt álló pesti lakásából. Na ja: a világbajnok is ember, s ebbéli minőségében olyasmikkel is foglalkoznia kell, amik nem feltétlenül tartoznak szorosan a szakmájához. Motorbeállítás, tesztelés... És igen, olykor muszáj benevezni egy új mosógépre is. A dolgozók természetesen nagy szeretettel és tisztelettel fogadták a 125 köbcenti királyát, s - gondolták volna? - mindenekelőtt autogramot kértek tőle. Hová máshová, mint saját, helyi tacepaójukra, amely - egyebek közt - a hónap dolgozóinak állít méltó emléket. S Talma - ahogyan szokta - kedvesen, mosolygósan szignálta a papírokat, kisvártatva pedig egy komoly, mindazonáltal csöppet leszállított árú készülék önfeledt tulajdonosává vált. Leszállított ár? Úgy ám: a meglévő kedvezmény mellett - mégiscsak kis hazánk regnáló hőséről van szó... - további engedményt is adtak a neves vendégnek. Egyebekben pedig látjuk magunk előtt a jelenetet, amint este, a meghitt vacsoránál a feleség kérdezi a férjet:

- Mi volt ma az áruházban, drágám?
- Képzeld, nálunk vett mosógépet a Talmácsi Gabi!
- Elájulok! És legalább kértél tőle autogramot?
- Persze. Hülye azért nem vagyok!


- Tedd egyesbe!

Amúgy nevezett világelső február 19-én folytatja külhoni tesztjeit a március 9-én kezdődő új évadra, amelyen 1-es rajtszámmal és ráillő ruhával indul majd. Utóbbit nyilván magyarázni kell, íme: az elkészített darabot Gábor szívesen öltötte volna magára, ám nem tehette, mert nem fért bele. És nem azért, mert meghízott volna, hanem azért, mert jól elszabták...

Végezetül párok figyelmébe: a Margitszigeten nem csupán romantikázni lehet, hanem olykor futó Talmácsit is látni, amint kisebb csoporttal - közte testvérével, Gergővel és sajtósával, Tamás Ákossal - küzd erőnléte tökéletesítéséért. A kondira szükség is lesz, ugyanis ahogy meglett sportrókák emlegetik egy-egy elsőségük kapcsán: „Megtartani nehezebb, mint megszerezni!” Gáborra nyilván kiemeltebb figyelem irányul 2008-ban, amikor is mindenki őt akarja majd legyőzni. Ettől függetlenül alanyunk célja nem más, mint a duplázás, és reméli, hogy e tevékenységében az a fajta szerencse is segíti majd, amely 2007-ben kísérte. Akkor, ugye, csupán egyszer kellett kiállnia motorhiba miatt, miközben - csak egy példa - a szintén a klasszisok táborát erősítő Pasini az első öt futamot bukta ilyesfajta probléma miatt.

Lassan kezdhetünk izgulni...

HÓCIPŐ AZ ÚJSÁGOSNÁL
2021/24  •  XI. 17. – XI. 30.
HÓCIPŐ-FILM: MEGFXJTUK
AVAGY MIT FŐZÖTT KI LÉVAI ANIKÓ A BOSZORKÁNYKONYHÁJÁBAN? • LÉVAI ANIKÓ SZEREPÉBEN: LÉVAI ANIKÓ!
Para-Kovács Imre a Fidesz-kongresszuson tapasztaltakról, avagy a munkaalapú társadalomról, a Caliber RM 019 Tourbillon Celtic Knot óráról és a vidék megtartó erejéről Farkasházy Tivadar kísérletet tesz a paripahaciendás tüntetésszámláló megfejtésére Bartus László: Viktor, Lőrinc és a nőügyek Smuzewitz Ilona kiakadt, hogy miért nem szerepel Márki-Zay az ElkXrtukban, mikor ő patkolta a kardlapozós lovakat Verebes István: Ugyan kérem, hol vagyunk már attól, hogy felháborodjunk? Dési János: Előbb olvass, utána kukázz, fordítva baj lehet belőle Avar János szerint jó dolog, ha egy ország kultúrpolitikai kulcsposztján olyasvalaki ül, aki a kultúránál csak annak művelőit utálja jobban Trunkó Barnabás megfejtette, csak úgy jöhetett ki 30 millióból a Fidesz frakcióülése, ha megint Németh Szilárd főzött A Heti Kamu megtudta, az Alkotmánybíróság szerint lehet népszavazást tartani Demeter Szilárd agyátalakító műtétjéről A háttérhatalom előretolt bástyái: Para a Népszava hétköznapilapnál Az Orbán-rendszer legnagyobb hazugságai – XXII. rész: Na, heló krumplik, avagy az ezermilliárdos nyugdíjcsökkentés
HANGOS HÓCIPŐ



Műsoraink 2019 szeptemberének végén, az angyalföldi Radnóti Miklós Művelődési Központban hangzottak el élőben.

Közreműködnek: Hernádi Judit, Gálvölgyi János, Kern András, Hajós András, Havas Henrik, Kéri László, Nádas György, Varga Ferenc József, Para-Kovács Imre, Selmeczi Tibor és Farkasházy Tivadar.
GYENGÉBBEK KEDVÉÉRT Képaláírásaink a képzelet szüleményei, nem a rajtuk szereplők mondták. • A Hócipő hírei álhírek. • A Képzelt riportok álinterjúk, nem az azokban nevesített személyek szólalnak meg bennük. • Legyen résen: oldalunkon a valódiak mellett alkalmanként álhirdetések is előfordulnak • A Föld gömbölyű.