Csao Brehm!

Az új King Kong tesco-gazdaságos film: egy mozijegy áráért három órát ülhetünk a jól fűtött multiplexben. Mindez valószínűleg Jamie Selkirknek, a vágónak köszönhető, aki sajnálta kiollózni a több mint 200 milliárdért elkészített mozi egyharmadát, pedig ezzel jót tett volna a filmnek, s nem utolsósorban a nézőknek is.

A King Kong valójában remake-film (a nyomdai szedők figyelmébe: nem remek, hanem remake!), de nem csak az XXL-es méretű gorilla éledt újjá a filmvásznon, hanem a Jurassic Park minden dínója, no meg a filmtörténet eddigi összes óriásférge, csótánya és -denevére is. Szerintem még Spielberg mester nagy fehér cápájának is juthatott volna egy pár snitt; csak hogy kilegyen az újkori hollywoodi Brehm Nagylexikon minden digitális példánya.

- A rendező mondjon le!

Peter Jackson (Gyűrűk Ura) már hozzászokott, hogy zömében a komputer képernyőjén rendez, pedig az indító képsorok (ez nála kb. egy órás tartamú) igen hitelesen idézik a nagy gazdasági világválság hangulatát a New York-i Broodwayn. Az ismert cselekményt itt most egy médiagenyó rendező-producer hivatott előrevonszolni, aki még a végén sem nyeri el méltó büntetését, csak esetleg átmegy egy másik kereskedelmi csatornához.

Az sztori természetesen az eredeti, 1933-as alapverzióra hajaz, mint ahogy egyetlen Rómeó és Júlia adaptációból sem mellőzhető a két veronai szerelmes története. Újszerű és toleráns vonal viszont, hogy ebben a filmben egy kicsit a csaj is beleszeret a főemlősbe, ami érdekes és romantikus ötlet, bár egy kissé lealázza a főhősnő rajongóját, a jobb sorsra (és szerepre) érdemes, Oscar-díjas (Zongorista) Adrien Brodyt.

Naomi Wattsnak viszont minden adottsága meg van ahhoz, hogy eljátssza a női főszerepet, ugyanis szőke. Márpedig a kisiskolások is tudják, hogy King Kong a szőkékre gerjed, nyilván nem ismeri az ide vonatkozó vicceket.

A filmnek egyébként az egyik legbájosabb jelenete, amikor a tomboló majom New York utcáin a szerelmét keresi, és - a krimikből, valamint bohózatokból már jól ismert patenttel - mindig csak ismeretlen szőke csajokat kap el, akikből jelentős remittendát csinál.

- Azt ismered, hogy két szőke nő ül a vonaton?

A szerelmi szálon túl, a film arról is szól, hogy a kabaré- és varietéipar jelentős nézői réteggel gyarapodott: Kong ugyanis rajong a műfajért, amely itt harmadik típusú kommunikációs kapoccsá magasztosul. Néhány ócska, de bevált színpadi trükkel - seggre esés, charlestonlépések - a nagy majom teljesen levehető a lábáról; nem kizárt, hogy ezen az új szegmensen bátorodtak fel a valóságsók alkotói.

Jackson rendező kifejezetten szimpatikusra vette King Kong figuráját; ha az üvöltözéseitől és a precízen koreografált tombolásaitól eltekintünk, inkább egy öregedő, pocakos bérszámfejtőre emlékeztet. Az őszülő bunda alatt azonban egy Jean-Claude Van Damme, vagy legalábbis a Schwarzenegger lakozik, amit az is bizonyít, hogy Tirannosaurus Rexekkel vívott karatecsata végül is pontozásos győzelemmel végződött; értékes elemekkel egészítve ki a darwini törzsfejlődést. Egy közelemben ülő, anatómiailag viszonylag jól tájékozott kisfiú azonban megjegyezte: - Ennek a gorillának nincs is fütyije! Ez magyarázatot adhat a viszonylag alacsony egyedszámra is. Hacsak nem nőstény az illető, ami ugyancsak pikáns fordulat lenne a sztoriban (Queen Kong).

A hazafelé való hajóutazás a történetből most kimaradt, de nyilván csak azért, hogy maradjon idő a majdnem egyórás empire state buldingos epizódra. Az animátorok itt alakították a legnagyobbat: nekem végig olyan tériszonyom volt, hogy félelmemben még a popcornos papírvedret is összeroppantottam. Izgalmas volt az a jelenet is, amikor a New York légterébe felküldött, spájz-stelázsira asonlító, kétfedelű repülőgépek próbálták lelőni a Empire State Bulding tetejéről az artista majmot. Fogadni mernék: az egész nézőtér azon izgult, nehogy az egyik törékeny gépmadár nekiütközzék a hatalmas toronynak. Mert akkor az már egy másik film.

- Mi lenne, ha behívnánk egy valóságshow-ba?

Talán kevesen tudják, de az alkotók között magyar is akad, Kiss Balázs, a komputergrafika ma már világszerte ismert művelője, aki valamikor a ma már nem létező Pannónia Filmstúdióban kezdett, és a Harry Potterben, meg a Hídemberben is bizonyított. Úgy látszik, a magyarok lassan megint visszaszivárognak Hollywoodba.

A karácsonyi ajándéknak szánt mesefilm Amerikában soha nem tapasztalt sikert aratott: a kritikusok 92 százaléka rajongva írt róla. A Greenpeace még nem nyilatkozott.