Munkát a frakciónak

Kéri László

2007. 02. 14. · Hócipő 2007/04

A parlamenti szezon téli szünetében a Frakció Esze kemény munkára fogta másfél, száz páciensét. Vizsgaidőszak lévén kibérelhették az egyik egyetem előadótermét, és napestig gyakorolhatták a helyszín normaidőre történő elhagyását. Az ősszel többször is pontosan ellenőrizték, hogy ha X.Y. miniszterelnök szót kér, átlagosan hét-kilenc másodperc telik el beszéde megkezdéséig. A frakciótagoknak nagyjából ennyi idejük marad arra, hogy gyorsan és minden tumultust, feltűnést, esetleges nevetségessé válást elkerülve, viharos sebességgel elhagyják a termet. Valljuk be, mindez roppant nehéz feladat ennyi embernek, amit egyszer sem sikerült eredményesen megoldaniuk. Érthető volt tehát a januári megfeszített tréning iránti igény. Az egyetemi-nagyelőadói gyakorlatokon a másfél, száz frakciótag napról napra jobb teljesítményt mutatott. Az előzetes várakozásokkal szemben már január huszadika táján sikerült tíz menekülésből nyolcszor is hat másodperc alá szorítani a kollektíva teljesítményét.

Stopperrel a kezében, elégedetten szemlélte a fegyelmezett, rendezett és impozáns ki- és bevonulást a terem legfelső sorából a Frakció Esze, Arca, Bajsza és Hangja. Akkor ezzel megvolnánk, bizakodva tekinthetünk a tavaszi megpróbáltatások elé - mondta a Hang, ám az Ész továbbra is gondterheltnek látszott. Mit fogunk velük tenni, ha naponta órákat kell kint, a folyosókon tölteniük? - kérdezte nemcsak magától, némi nyugtalansággal a hangjában. A Frakció Külföldi Esze ekkor váratlan ötlettel hozakodott elő: találjunk ki nekik olyan elfoglaltságokat, amelyek szabadtériek, a Ház közvetlen környékén elvégezhetők, s eléggé érdekesek ahhoz, hogy a tévések azonnal oda tóduljanak. A Frakció Esze elkomorult, mert azonnal eszébe jutott a Nagy Októberi Kudarc-Sorozat, amikor megígérték a mindennapos nagygyűlések állandósítását, amelyet azután azért kellett sürgősen elfeledni, mert belefulladtak a teljes érdektelenségbe. Ekkor, a legjobb pillanatban érkezett meg a Frakció Lakatosa, akit már hetek óta gyötört a gond: hogyan adhatna tovább a cége raktárában felgyűlt, fölöslegessé vált csavarkulcskészleten. (Ő egyébként nem mondható sikertelen üzletembernek, az ősz folyamán már jelentős haszonnal szabadult meg évek óta eladhatatlan vekkerkészletétől, akkor is eljátszva a polgári engedetlenség Kellékesének szerepét.)

A siker minden elképzelést felülmúló volt. Nemcsak a tévék, nemcsak a külföldi hírügynökségek érdeklődtek a Kerítésbontás után, hanem egyre-másra alakultak meg (vagy újjá) a vidéki Polgári Kerítésbontó Körök (PKK-k); régen nem tapasztalt társadalmi aktivitás vette kezdetét. A Lakatos cége nem győzte a megújuló utánrendelések tömegét kielégíteni, Ukrajnából és Romániából kellett hatalmas mennyiségű csavarkulcsszállítmányokat importálni. Az ország minden pontján lelkes kerítésdöngetők szedték darabokra az összes elképzelhető fém-, fa-, kő- és egyéb birtokhatárokat.

Magyarország - Nyitott ország! - ez az új jelszó kapott spontán módon lábra. Újfent sikerült kivívnunk a CNN és a BBC érdeklődését. A külvilág némi hitetlenkedéssel vegyes csodálattal szemlélte a magyarok legújabb forradalmát, s nem győzték újból és újból biztosítani újdonsült európai uniós társukat arról, hogy nem ragaszkodnának e gyorsan kialakult szokások összeurópai mintává emeléséhez. Lázas és folyamatos uniós vezetői konzultációk sorozata kezdődött el annak érdekében, hogyan lehetne megakadályozni e legújabb magyar őrület futótűzszerű elterjedését. A Frakció Eszének felajánlották, hogy legyen az Unió Kerítésügyi Biztosa, s ezáltal az egyesült kontinens kormányának a tagja - cserében ígérje meg, hogy kordában tartja mozgalmát, és mindent megtesz annak érdekében, hogy hungaricumként, egyfajta nemzeti sajátosságként, nemzeti korlátok közé kerüljön e törekvés. Az egyezség végül a vártnál gyorsabban született meg. Az Ész el volt ragadtatva attól, hogy a Mozgalom külföldi szakértőjeként soha nem remélt nemzetközi presztízshez jutott. A megígért önkorlátozásra fütyülve Dublintól Iraklionig, Farótól Uppsaláig tarthatta híveivel a helyszíni bemutatókat.

Közben itthon is szaporodtak a gondok. A mozgalom alábbhagyott, mivel nem akadt már egyetlen lebontható kerítés sem, a felbuzdult körök már a lakásokban bent felejtett spanyolfalak után indítottak - vegyes visszhangokat kiváltó - hajtóvadászatokat. Újból kérdéssé vált: mit csináljon a frakció, ha kivonul - és tartósan kinn is kell maradnia? A Pr-felelősnek - aki egykoron részt vett egy több hónapig tartó médiatanfolyamon - eszébe jutott a megoldás: kutya és gyerek... ez mindig bejön, az Oscar-díjakat is e szerint osztják.

Másnap már feszített ütemterv szerint dolgozott a Vezetés. Minden olyan esetben, amikor a frakció kivonul, azonnal kétfelé válnak. Az egyik csoport a Kossuth tér környékén található három-négy játszóteret szállja meg, hintáztatja a gyerekeket, homokozik velük, bújócskáznak az Olimpiai park melletti bokrokban, s megtanítják a legújabb korosztályokat is a gyors ki- és bevonulások legtitkosabb fortélyaira. (Az első próbálkozások olyannyira sikeresek lettek, hogy folyamatos gyermekküldöttségek vonultak a Ház elé, követelni a miniszterelnök mind gyakoribb megszólalását.)

A másik csoport a kutyasétáltatók mellé szegődött. Végig a rakpart hosszában, minden egyes eb mellé szakképzett alkotmányjogi, környezetvédelmi, emberjogi és költségvetési felelős jutott. A kutyasétáltatók elájultak a boldogságtól, valamennyi korábbi jogvitájuk az arra járó védtelen és véletlen sétálókkal váratlan szakmai és politikai megerősítést kapott. A megszokott kutyaneveket pillanatok alatt felváltották a kedvenc politikusokról történő elnevezések. A kereskedelmi televíziók tapsikoltak, minden áldott estére kész műsorral szolgált nekik a frakció.

Tavasz végére rendeződtek a sorok. Valamennyi frakciótag megtalálta a számára leginkább vonzó tevékenységet, a Párt népszerűsége korábban soha nem tapasztalt magasságokat ért el. Ám egy napon a Frakció Esze azt üzente, hogy be kellene jönniük a Házba, mert benn is fontos munka várna rájuk. Meglepődve kellett tapasztalnia, hogy egyetlen tag sem tért vissza. Nagyon jól, mi több, boldogan elvoltak a környező sétányokon, kutyafuttatókon, játszótereken, és egyáltalán nem kívánkoztak vissza az ülésterembe.

2007. február 6.

Kéri László
legolvasottabb cikkei

Kéri László
legfrissebb cikkei

Kéri László összes cikke

HÓCIPŐ AZ ÚJSÁGOSNÁL
2024/9 • IV. 24. – V. 8.

Para-Kovács Imre: senki sem akarja Orbánt elhallgattatni, csak ha lehet inkább beszéljen olyan türk tudatú országokban, ahol szívesen látják őt és retardált barátait Váncsa István: Az Unió úgy döntött, hogy most már aztán tényleg az asztalra csap, és a négypárti többség neki is látott egy újabb határozattervezet megfogalmazásának Smuzewitz Ilona: a létezés a Fidesz által lehetséges, a Fidesz nélkül a farkasok együtt legelnének a bárányokkal, de a Fidesz meghozta a szabadságot és a magántőkealapokat Farkasházy Tivadar hiányolja Magyar Péter 12 pontjából az „örök élet +20 évet” Havas Henrik elfogta Varga Judit „Te mocskos áruló, kedves Péter” kezdetű levelét Kéri László: Forgatókönyv lejáratáshoz Dési János őrült rohangálást látott a Karmelitában, amikor kiderült, mégsem lesz meg az ajándékba odaígért áruházlánc Verebes István újabb Örkényiádái A Heti Kamu megtudta: Orbán annyira megirigyelte az influenszerek Deák téri pénzszórását, hogy saját kezűleg fog krumplit szórni a Karmelita erkélyéről

GYENGÉBBEK KEDVÉÉRT Képaláírásaink a képzelet szüleményei, nem a rajtuk szereplők mondták. • A Hócipő hírei álhírek. • A Képzelt riportok álinterjúk, nem az azokban nevesített személyek szólalnak meg bennük. • Legyen résen: oldalunkon a valódiak mellett alkalmanként álhirdetések is előfordulnak • A Föld gömbölyű.