Egy új május elseje

Kéri László
2005. 05. 11. · Hócipő 2005/10
A találékony politikai kommunikációs tanácsadók rávették a kormányzatot arra, hogy az idei május elsejét rendhagyó módon szervezzék. A rendszerváltás amúgy is befejezettnek nyilváníttatott, lassan minden réteg megtanulhatja az új helyét, minden utcát, iskolát, szimbólumot, közteret sikerült az eltelt tizenöt év során átkeresztelnünk - május elseje jelentését is meg lehetne megváltoztatni. Miért ne lehetne a Munkanélküliség Nagy Ünnepének kinevezni? A párt vezetői között volt némi bizonytalankodás, de a többség úgy vélte, hogy e változás kézzelfoghatóan érzékeltetné azt a szociális elkötelezettséget, amit már tavaly deklaráltak, és azóta sem tudják, hogy ez ügyben mitévők legyenek. A koalíciós partner ezúttal nem húzódozott, érvelése szerint ez az ünnep közvetett módon képes lehet a versenyképesség-erősödés bonyolult hatásainak meglehetősen egyszerű illusztrálására. Az ötletet egyeztették tárcaszinten, majd pedig a megmaradt szakszervezeti vezetőkkel, akik azonnal rájöttek, hogy végre eljött az ő történelmi pillanatuk is. Munkához - pontosabban munkanélküliséghez - látott a politikai nagyüzem, másfél évtizede parlagon hagyott ismeretek, képességek borultak újból virágukba.

Először is a várhatóan hatalmas tömegek kordában tartása, irányítása érdekében mozgósítani kellett az egykori munkásőrség még fellelhető csapatait, ám ezúttal a Munkanélküliség-őrség kitüntető címet használták. (Némi gond akadt a fegyverek beszerzésével, de a Technika nevezetű, egykori külker vállalat munkátlan dolgozói könnyedén segítettek a probléma megoldásában.) Elkészült a mozgósítási terv, s április második felében már naponta gyakorlatoztak a felvonuláson részt vevő nagyobb csoportok a Dózsa György úton.

A menet élén az egykori orosztanárok sokezres serege haladt, orosz nyelvű dalokat énekelve, de e gesztussal komoly zavarokat okoztak a televíziós közvetítést intéző stáb soraiban, mivelhogy senki nem értette, miről is van szó. A sorban az egykori szocialista nehézipar nagyvállalatainak népe következett. Órákig tartott, amíg Ózd, Diósgyőr, Kazincbarcika, Tatabánya, Csepel, az egykori Videoton, az Ikarus, s a bányavidékek vert hadainak százezres tömege elvonult a tribün előtt. Külön tapsot érdemelt ki a régi állami építőipar munkátlanná vált, sok évtizedes bejárói múlt után végképp hazasodródott csapata, őket már több mint tíz éve nem látta a város. S azután jöttek-jöttek és jöttek a nők. A valahavolt magyar textilipar dolgozói számára a kínai piac segítségével látványos formaruhákat biztosítottak néhány odarendelt konténerből, jutott még ebből azoknak is, akiket az állami tulajdon osztatlan világában adminisztratív munkaerőként alkalmaztak százezerszámra egykoron. Az agrárlakosság leépülő tömegeit már rutinos Hősök tere járók képviselték, őket közeli ismerősként üdvözölte mind a média, mind a rendfenntartók, mind pedig a tribün közönsége.

A tribün berendezése amúgy komoly gondokat okozott. Első javaslatként felvetődött, hogy üljön ki a rendszerváltás eddigi valamennyi kormányának öszszes élő és fellelhető tagja, ám nem lehetett meggyőzni őket arról, hogy néhány órát békességben és különösebb viták nélkül is el lehet egymás társaságában tölteni. Az a kompromisszumos javaslat győzött végül, hogy az illető személyek döntő többsége amúgy is pártpolitikus, ezért a leghasznosabb az lesz, ha szakismeretüket hasznosítva a Hősök tere sarkain a lufik töltésével foglalatoskodnak. Így is lett, az ellenzék gyönyörű kivitelű, Széchenyit és Szent Istvánt ábrázoló léggömbökkel lepte meg a felvonulókat, a koalíciós vezetők pedig uniócsillagos lufikkal árasztották el az utca népét.

A tribünre végül a Magyar Hírlap által összeállított száz leggazdagabb magyar ült ki. Úgy is, mint munkanélküli. Nem kis meghatottsággal szemlélték az alattuk kavargó látványt, s a legtöbbjük arcáról leolvasható volt az az érzés: lehetett volna mindez fordítva is...

A felvonulás végén a közélet jeles kiválóságai kitüntetéseket adtak át, szakmánként és ágazatonként emléklapot vehettek át azok, akik már legalább öt éve nem tudtak elhelyezkedni. A Jóléti Társadalom Hőse arany és ezüst fokozatait kaphatták azok, akik tíz, illetve tizenöt éve nem találnak munkát maguknak. Virslit Dániából, sört Szlovákiából, perecet Bajorországból, petárdákat Koszovóból hoztak. Egyedül a lufi volt magyar. Meg a munkanélküliek. Délután a Hősök terén, a királyszobrok mellett leleplezték Kulcsár Attila és Varga Tamás kettősének szobrát, „Jövőt mutató elődök” címmel.

Az ünnepélyt a fiatal diplomások munkát kereső, vidám csoportjainak színpompás sportbemutatója zárta. Emelkedett pillanat volt, amikor a Munkanélküliség-őrség veterán vezetője szimbolikusan is átadta fegyverét az egyik, hónapok óta állástalan történelemtanárnak, mondván: a fiataloké a jövő, az ő kezükben bizonyosan jobb helyen lesznek a géppisztolyok. A tribün népe egyetértőleg és lelkesen tapsolta a megkapó jelenetet.
HÓCIPŐ AZ ÚJSÁGOSNÁL
2020/14  •  VII. 1. – VII. 14.
Para-Kovács Imre: Apa csak egy van, és apa illiberális demokráciát akar, apa komcsit hajt! Smuzewitz Ilona Szálasi Gergelyt látta a Duna partján, ahogy a Lánchíd romjai között biciklisávot keresett Farkasházy Tivadar: Le a történelemmel! Vigyünk el minden királyszobrot, hiszen gyilkosok voltak, sőt, a fecskeszobrokról is igen rossz a véleménye a repülő rovaroknak Kéri László Orbán győztes csatáiról, ahogy sárkányölő Szent Györgyként lóhátról, lándzsával ledöfte a vírust Dési János szerint hagyjuk a turult, ide már dögkeselyű kell Trunkó Barnabás minden magyar kiskert gazdájáról, Bálint Györgyről Bakács Tibor Settenkedő: Hős az, aki feláldozza magát a haza oltárán, vagy gólt lő a 90. percben Avar János szerint igaza van Vidnyánszkynak, hogy a színművészetis tiltakozóknak politikai motivációik vannak, ellentétben azokkal, akik rá akarják tenni a kezüket A Heti Kamu megtudta, Orbán személyesen fogja az égbe rúgni a tűzijáték rakétait a kolostora erkélyéről
HANGOS HÓCIPŐ



Műsoraink 2019 szeptemberének végén, az angyalföldi Radnóti Miklós Művelődési Központban hangzottak el élőben.

Közreműködnek: Hernádi Judit, Gálvölgyi János, Kern András, Hajós András, Havas Henrik, Kéri László, Nádas György, Varga Ferenc József, Para-Kovács Imre, Selmeczi Tibor és Farkasházy Tivadar.
PARTNEREINK


GYENGÉBBEK KEDVÉÉRT Képaláírásaink a képzelet szüleményei, nem a rajtuk szereplők mondták. • A Hócipő hírei álhírek. • A Képzelt riportok álinterjúk, nem az azokban nevesített személyek szólalnak meg bennük. • Legyen résen: oldalunkon a valódiak mellett alkalmanként álhirdetések is előfordulnak • A Föld gömbölyű.