Egy új május elseje
Kéri László
2005. 05. 11. · Hócipő 2005/10
A találékony politikai kommunikációs tanácsadók rávették a kormányzatot arra, hogy az idei május elsejét rendhagyó módon szervezzék. A rendszerváltás amúgy is befejezettnek nyilváníttatott, lassan minden réteg megtanulhatja az új helyét, minden utcát, iskolát, szimbólumot, közteret sikerült az eltelt tizenöt év során átkeresztelnünk - május elseje jelentését is meg lehetne megváltoztatni. Miért ne lehetne a Munkanélküliség Nagy Ünnepének kinevezni? A párt vezetői között volt némi bizonytalankodás, de a többség úgy vélte, hogy e változás kézzelfoghatóan érzékeltetné azt a szociális elkötelezettséget, amit már tavaly deklaráltak, és azóta sem tudják, hogy ez ügyben mitévők legyenek. A koalíciós partner ezúttal nem húzódozott, érvelése szerint ez az ünnep közvetett módon képes lehet a versenyképesség-erősödés bonyolult hatásainak meglehetősen egyszerű illusztrálására. Az ötletet egyeztették tárcaszinten, majd pedig a megmaradt szakszervezeti vezetőkkel, akik azonnal rájöttek, hogy végre eljött az ő történelmi pillanatuk is. Munkához - pontosabban munkanélküliséghez - látott a politikai nagyüzem, másfél évtizede parlagon hagyott ismeretek, képességek borultak újból virágukba.Először is a várhatóan hatalmas tömegek kordában tartása, irányítása érdekében mozgósítani kellett az egykori munkásőrség még fellelhető csapatait, ám ezúttal a Munkanélküliség-őrség kitüntető címet használták. (Némi gond akadt a fegyverek beszerzésével, de a Technika nevezetű, egykori külker vállalat munkátlan dolgozói könnyedén segítettek a probléma megoldásában.) Elkészült a mozgósítási terv, s április második felében már naponta gyakorlatoztak a felvonuláson részt vevő nagyobb csoportok a Dózsa György úton.
A menet élén az egykori orosztanárok sokezres serege haladt, orosz nyelvű dalokat énekelve, de e gesztussal komoly zavarokat okoztak a televíziós közvetítést intéző stáb soraiban, mivelhogy senki nem értette, miről is van szó. A sorban az egykori szocialista nehézipar nagyvállalatainak népe következett. Órákig tartott, amíg Ózd, Diósgyőr, Kazincbarcika, Tatabánya, Csepel, az egykori Videoton, az Ikarus, s a bányavidékek vert hadainak százezres tömege elvonult a tribün előtt. Külön tapsot érdemelt ki a régi állami építőipar munkátlanná vált, sok évtizedes bejárói múlt után végképp hazasodródott csapata, őket már több mint tíz éve nem látta a város. S azután jöttek-jöttek és jöttek a nők. A valahavolt magyar textilipar dolgozói számára a kínai piac segítségével látványos formaruhákat biztosítottak néhány odarendelt konténerből, jutott még ebből azoknak is, akiket az állami tulajdon osztatlan világában adminisztratív munkaerőként alkalmaztak százezerszámra egykoron. Az agrárlakosság leépülő tömegeit már rutinos Hősök tere járók képviselték, őket közeli ismerősként üdvözölte mind a média, mind a rendfenntartók, mind pedig a tribün közönsége.
A tribün berendezése amúgy komoly gondokat okozott. Első javaslatként felvetődött, hogy üljön ki a rendszerváltás eddigi valamennyi kormányának öszszes élő és fellelhető tagja, ám nem lehetett meggyőzni őket arról, hogy néhány órát békességben és különösebb viták nélkül is el lehet egymás társaságában tölteni. Az a kompromisszumos javaslat győzött végül, hogy az illető személyek döntő többsége amúgy is pártpolitikus, ezért a leghasznosabb az lesz, ha szakismeretüket hasznosítva a Hősök tere sarkain a lufik töltésével foglalatoskodnak. Így is lett, az ellenzék gyönyörű kivitelű, Széchenyit és Szent Istvánt ábrázoló léggömbökkel lepte meg a felvonulókat, a koalíciós vezetők pedig uniócsillagos lufikkal árasztották el az utca népét.
A tribünre végül a Magyar Hírlap által összeállított száz leggazdagabb magyar ült ki. Úgy is, mint munkanélküli. Nem kis meghatottsággal szemlélték az alattuk kavargó látványt, s a legtöbbjük arcáról leolvasható volt az az érzés: lehetett volna mindez fordítva is...
A felvonulás végén a közélet jeles kiválóságai kitüntetéseket adtak át, szakmánként és ágazatonként emléklapot vehettek át azok, akik már legalább öt éve nem tudtak elhelyezkedni. A Jóléti Társadalom Hőse arany és ezüst fokozatait kaphatták azok, akik tíz, illetve tizenöt éve nem találnak munkát maguknak. Virslit Dániából, sört Szlovákiából, perecet Bajorországból, petárdákat Koszovóból hoztak. Egyedül a lufi volt magyar. Meg a munkanélküliek. Délután a Hősök terén, a királyszobrok mellett leleplezték Kulcsár Attila és Varga Tamás kettősének szobrát, „Jövőt mutató elődök” címmel.
Az ünnepélyt a fiatal diplomások munkát kereső, vidám csoportjainak színpompás sportbemutatója zárta. Emelkedett pillanat volt, amikor a Munkanélküliség-őrség veterán vezetője szimbolikusan is átadta fegyverét az egyik, hónapok óta állástalan történelemtanárnak, mondván: a fiataloké a jövő, az ő kezükben bizonyosan jobb helyen lesznek a géppisztolyok. A tribün népe egyetértőleg és lelkesen tapsolta a megkapó jelenetet.
Kéri László
legolvasottabb cikkei
legolvasottabb cikkei
Kéri László
legfrissebb cikkei
legfrissebb cikkei
HÓCIPŐ AZ ÚJSÁGOSNÁL
2026/23 • XI. 4. – XI. 17.
Para-Kovács Imre: a morális dögkúttá váló Orbán és Vucic örök és megbonthatatlan méltóságáról
Váncsa István: a Lengyelországban kitört bábeli zűrzavarról, avagy milyen lenne Magyarország kétharmad nélkül
Smuzewitz Ilona: miért nem hagyjuk, hogy Orbán egy párizsi temetőben bolyongva élje az életét?
Farkasházy Tivadar: április 12-én ezentúl ünnepeljük a költészet másnapját – amikortól már nem tudták elkölteni a pénzünket!
Havas Henrik megtudta, hogy Orbán titkos videót forgatott Párizsban, amit egy fodrásszal akart Hankónak beküldetni
Dési János: kibogozta a Matolcsy klán által örök körforgásban tartott pénz útját
Lendvai Ildikó: Viktor menni ENSZ? Jó! Hát miért pont az ENSZ-nek legyen jobb?
Verebes István nemcsak a csontvázak kidőlését várja a szekrényből, de már a pozdorja mögé is benézne nagyon
Heti Kamu megtudta: az Álarcos énekesben bújt el Matolcsy Ádám
A Gyorskocsiban az első gyorskocsis, avagy indul új sorozatunk: Matolcsy György élete és kora
2026/23 • XI. 4. – XI. 17.
Para-Kovács Imre: a morális dögkúttá váló Orbán és Vucic örök és megbonthatatlan méltóságáról
Váncsa István: a Lengyelországban kitört bábeli zűrzavarról, avagy milyen lenne Magyarország kétharmad nélkül
Smuzewitz Ilona: miért nem hagyjuk, hogy Orbán egy párizsi temetőben bolyongva élje az életét?
Farkasházy Tivadar: április 12-én ezentúl ünnepeljük a költészet másnapját – amikortól már nem tudták elkölteni a pénzünket!
Havas Henrik megtudta, hogy Orbán titkos videót forgatott Párizsban, amit egy fodrásszal akart Hankónak beküldetni
Dési János: kibogozta a Matolcsy klán által örök körforgásban tartott pénz útját
Lendvai Ildikó: Viktor menni ENSZ? Jó! Hát miért pont az ENSZ-nek legyen jobb?
Verebes István nemcsak a csontvázak kidőlését várja a szekrényből, de már a pozdorja mögé is benézne nagyon
Heti Kamu megtudta: az Álarcos énekesben bújt el Matolcsy Ádám
A Gyorskocsiban az első gyorskocsis, avagy indul új sorozatunk: Matolcsy György élete és kora
GYENGÉBBEK KEDVÉÉRT
Képaláírásaink a képzelet szüleményei, nem a rajtuk szereplők mondták. • A Hócipő hírei álhírek. • A Képzelt riportok álinterjúk, nem az azokban nevesített személyek szólalnak meg bennük. • Legyen résen: oldalunkon a valódiak mellett alkalmanként álhirdetések is előfordulnak • A Föld gömbölyű.
