Hungaromegafon

Kéri László

2019. 09. 25. · Hócipő 2019/20

Történt egyszer Magyarhonban, kampányidőkben, hogy egy türelmét vesztett és hatalmát féltő Nagyúr az ő népével való demokratikus utcai érintkezése során némileg meglepő párbeszédtechnikára ragadtatta magát. A színe elé hívatlanul oda került politikai ellenfelének az arcába, fülébe, mindenébe beleüvöltötte nemtetszését. Talán eleve nem bízott önnön hangerejében, mert mindezt – feltűnés nélkül – egy közepesen fejlett megafon segítségével követte el úgy húsz-harminc centiméternyi távolságból. A különös eset elképzeléséhez némi segítség lehet annak ismerete, hogy e páratlan párbeszédnek számos kamera, telefon és egyéb hang- és képrögzítő eszköz is tanúja lehetett. Ennek következtében a Fészbuk (FB) Népe még aznap számos változatban lehetett közvetlen átélő tanúja e különleges kampányeseménynek. Márpedig az FB Népe az adott történelmi körülmények közepette megközelítőleg milliós nagyságrendű leendő választópolgárt számlált, ennek következtében nem meglepő, hogy ez a vadonatúj kampányújítás napokig szóbeszéd tárgyává vált.

A választási küzdelem végjátékához közeledő küzdőfeleket is megosztotta az esemény helyes értékelésének lehetősége. A decibelben megtámadott fél úgy vélte, hogy ez az inzultus napnál világosabb bizonyítéka az Elvetemült Nagyúr pillanatnyi elmeállapota mindinkább állandósulni látszó mivoltának, ezért úgy ítélte meg, hogy az ő oldaluk további kampánytevékenysége imigyen fölöslegessé vált, hiszen elegendő lesz a Nagyúr megafonos ámokordítási jelenetének vég nélküli ismételgetése is. A hatalmon lévők ennél kifinomultabb összetevőkben gondolkodtak. Egyrészt a Nevezett Nagyurat azonnal kivonták a kampányforgalomból, mert attól tartottak, hogy további váratlan lépéseivel még megerősítené az elmeállapotáról viharos sebességgel terjedő vélemények valóságalapját. Másrészt viszont, értő módon fedezték fel az esetben meglévő, rejtett kampánykincsek további kibányászásának a lehetőségeit.

Nem is rossz… nem is rossz… mormolgatta a Legfőbb Stáb stratégája. Legalább minden korábbi kísérletünkhöz képest sokkal erőteljesebben demonstrálhatjuk azt, hogy a Mostani Ellenzék még a legelemibb párbeszéd folytatására is teljességgel alkalmatlan… Az meg már egyébként is túlzottan komplikált üzenet lenne, ha még azt is megvitatnánk, hogy kinek a hibájából, mert az is elég, ha a Végeredményt reggeltől estig megtapasztalhatják. A napokig tartó tanácstalanságnak végül a Legfelsőbb Helyről megérkező értelmezés vetett véget. A számtalan kampánycsatát megélt Vezető úgy vélte, hogy ez a vadonatúj fejlemény nagyon is szervesen illeszthető bele a már hónapok óta formálódó Új Vonala keretei közé. Ez a megafonos megoldás nem más, mint az egykori hittérítők eltökéltségének, mély keresztényi buzgalmuknak és odaadó, áldozatos munkájuknak az újbóli és szükségszerű felfedezése – mondotta. És ezek után valamennyi helybéli kampánystábot napokon belül felszereltek kellő mennyiségű és hangerejű megafonokkal. A siker páratlan volt. Nem akadt egyetlen település, egyetlen közterület sem, ahol bárki, bármiféle felforgató szándékú egyed beleköthetett volna a kormányzati sikerek és üzenetek szakszerű tolmácsolásába.

A választási győzelem páratlanul fölényesre sikeredett, sehol az országban nem akadt egyetlen aprócska falucska sem, ahol e hangerővel bárki is eredménnyel tudott volna szembeszállni. Nem csoda, ha a választások után a hívek nem akarták letenni a megafonokat, a továbbiakban ezek segítségével jártak be a munkahelyeikre, így beszélgettek a szomszédjaikkal, a rokonaikkal, bárkivel, akivel útba akadtak. A családfők, anyósok, idősebb testvérek is mind-mind rákaptak arra, hogy pillanatnyilag előnyösebb helyzetüknek mindenekelőtt a megafonok használatával szerezzenek érvényt, akár otthon is. A porrá zúzott ellenzék – mint mostanában mindig – ezúttal is későn kapott észbe, s csak több hónapos késéssel kezdte felszerelni a jócskán megfogyatkozott aktivistahálózatát, ám az év végére már tökéletesen megvalósult az Új Nemzeti Párbeszéd. Mindenki, aki élt és mozgott, megafonnal a kezében ébredt és aludt el, lassanként kezdett felnőni egy vadonatúj generáció is, amely már el sem tudta képzelni az eredeti, Saját Hang használatát.

A teljes körű sikertől és az új nemzeti egység látványos győzelmétől kissé megzavart Vezér a külföldi útjai során is kezdett megpróbálkozni az itthon oly sikeres megoldással. Brüsszeli és strasbourgi konfliktusai során is képtelen volt letenni a megafont, s ezt várta el a többi hazai képviselőtől is. A huszonvalahány partnerország képviselői és vezetői eleinte furcsállották ezt, majd belátták, hogy hazájukban, otthon is akad egy-két megafonos ámokfutó – legfeljebb nem szokták őket ott komolyan venni. A magyar helyzet azonban kezdett aggasztóvá válni, mert senkivel nem lehetett semmit sem érdemben megbeszélni. Végső tanácstalanságában az Európai Csúcsszerv vezetői felkérték az OLAF nevű szervezetet, hogy nézzenek már utána, milyen forrásból telik Magyarországnak tízmillió megafonra.

Némi vizsgálódás után az OLAF meglepő eredményre jutott. Mint kiderült, az egész jelenség mögött pofonegyszerű ok rejtőzött. A Legfőbb Vezető egy viszonylag közeli rokon fiának már nem jutott egyetlen olyan ágazat sem, amiből gyorsan meg lehetett volna gazdagodni. A rokoni unszolás háttereként egyetlen referenciát tudott a jelölt felmutatni, egy közepes méretű bádogműhelyt, ahol legfeljebb megafonokat lehetett előállítani. Némi uniós pályázati háttérrel a kis volumenű termelést viszonylag hamar nagyüzemi méretűvé lehetett fejleszteni. A piac fogadókészségének kibővítését pedig rá lehetett bízni a rokoni kormányzatra. És a magyarok megint megmutatták a világnak, hogy találékonyság, versenyképesség és a semmiből történő teremtés adottságai terén nem szorulnak rá a külföldi minták szolgai másolására. Megmutattuk, hogy mennyivel jobb az, ha csak mi beszélünk, de eleve megoldjuk azt is, hogy semmit se halljunk meg.

P.S. A kormány legfantáziadúsabb tagja pedig úgy vélte, hogy a szélesebb, uniós piacra való betörés hosszabb távú stratégiáját most már e téren is nagyon időszerű lenne megteremteni. A sikeres hazai fejlesztések következtében – ma már – akár több száz milliós fogyasztói igényeknek is eleget tudnánk tenni.

Kéri László
legolvasottabb cikkei

Kéri László
legfrissebb cikkei

Kéri László összes cikke

HÓCIPŐ AZ ÚJSÁGOSNÁL
2024/24 • XI. 20. – XII. 3.

Nézze meg képeinket Magyar Péter bepoloskázásáról! Para-Kovács Imre nem tartja valószínűnek, hogy Magyar Péter szaglóhártyájának regenerálódása után Buddhává változik Farkasházy Tivadar: Orbán Ráhel milliókért öltözött orosz zászlónak október 23-án Váncsa István: mi köze a magyar-argentin űripari együttműködésnek a honvédelem rendszerét feltörő, nem biztos, hogy orosz hekkerekhez? Smuzewitz Ilona: Az amerikai választás visszaadta Semjén hitét. Amerika normális, tehát Semjén is normális, őrület, hogy mennyire! Havas Henrik megtudta a karmelitában, hogy milyen nagy és gazdag lesz Magyarország, amely még nem elég nagy és gazdag, de az lesz! Dési János: nem érti, hogy háborús vészhelyzet és háborús infláció idején miért is töltenék a honvédek a S.E.R.E.G. című sorozat kritizálásával az idejüket? Verebes István újabb Örkényiádái A Heti Kamu megtudta, hogy hatalmasra nőttek Rogán Antal fülei, és mindent hall, ami Budapesten történik

GYENGÉBBEK KEDVÉÉRT Képaláírásaink a képzelet szüleményei, nem a rajtuk szereplők mondták. • A Hócipő hírei álhírek. • A Képzelt riportok álinterjúk, nem az azokban nevesített személyek szólalnak meg bennük. • Legyen résen: oldalunkon a valódiak mellett alkalmanként álhirdetések is előfordulnak • A Föld gömbölyű.