Jogosítvány gyaloglásra

Kéri László

2013. 04. 17. · Hócipő 2013/08

Álmodóvár Urának Jobbkeze a híd pesti bejáratához érve hatalmas szolgálati gépkocsijának hátsó ülésén nyugtalanul fészkelődött a kényszerű várakozásban. Már megint, mint mindig, a fegyelmezetlen járókelők mászkálása miatt sofőrje kénytelen volt lassítani, sőt, időnként meg-megállni, pedig neki már fél órája a Vár Uránál kellett volna lennie. Valamit megint ki kellett volna találnia a fenyegetően növekvő költségvetési hiány feltartóztatására. Eddig is voltak jobbnál jobb ötletei, de valahogy a végeredmény soha nem akart a megálmodott módon összeállni. Ma reggel is legalább százmilliárd forintnyi bevételt kellene találnia, ám most - a korábbiakkal ellentétben - a borotválkozás óta eltelt negyven perc alatt még egyetlen fillérnyi új ötlet sem jutott eszébe. De a várakozás dühe, a gyülekező indulat teremtette termékeny feszültség ezúttal is meghozta gyümölcsét. Egyre fokozódó ellenszenvvel nézte, nézte a mindenféle koordinációt nélkülöző, fegyelmezetlenül közlekedő, felelőtlen masszát - a gyalogosokat -, s megszületett a Nagy Ötlet! Ez az! Hogy ez eddig miért nem jutott eszébe?! Ettől az anarchikus, mindenféle magasztosabb cél követésétől érintetlen Tömegtől kellene összeszedni a hiányzó százmilliárdot!

Mire leparkoltak, már készen is állt a stratégia valamennyi fontos részlete. Legalább hat-hét millió járókelővel számolva, éves szinten minimum 15-20 000 forintos jogosítványt alapul véve pillanatok alatt, még ebben az évben összegyűlhetne a hiányzó százmilliárd. A Vár Urának előszobájába berobbanva már további fontos részletekkel finomíthatta zseniális meglátását. Ekkora tömeg betanításához és levizsgáztatásához további tízezrekre lenne szükség. Végre megoldható lesz a sok-sok nagyszájú, agresszív korkedvezményes rendvédelmi dolgozó visszafoglalkoztatása! Igazán ideális feladat lesz valamennyiük számára, s nem jöhetnek ezek után azzal az átlátszó érveléssel, mintha számukra nem lenne biztosított a megfelelő színvonalú szakmai munka. S ami még fontosabb: a többmilliónyi gyalogosjogosítvány megfelelő hatékonyságú ellenőrzése, a hiányosságok alkalmankénti megbüntetése, az igazolványok cseréje mind-mind olyan volumenű feladat, amelynek megoldásával egyetlen évben minimum félmillióval lehetne emelni a foglalkoztatottak számát. Most aztán nem jöhetnének a félkarú bányászok, a tüdőbeteg negyvenévesek, a leszázalékolt kohászok azzal a dumával, hogy nem találnak a környékükön megfelelő munkaalkalmakat. Gyalogos mindenütt van, tessék utánuk járni, tessék kellő aktivitással részt venni a Nemzet Páratlan Felemelkedésének történelmi programjában.

Az apparátus úgyszólván órákon belül megteremtette a stratégia jogszabályokká formálásának valamennyi feltételét. Még arra is fordítódott figyelem, hogy a frakció egyetlen járásképtelen tagjának demonstratív jellegű, egyéni képviselői indítványával üzenjék meg a társadalom számára a Jó Hírt: nincs, és nem is lehet semmiféle kivétel. Mindenkinek, a Szent Korona valamennyi virtuális tagjának kötelezően ki kell vennie részét a Történelmi Tettből. Az igazat megvallva, a zárt ajtók mögött, a frakcióülésen elhangzott néhány defetista karakterű, kellően nem végiggondolt, felelőtlen megszólalás is. Az egyik fővárosi (persze... belvárosi... ez is jellemző...) képviselő például aggályosnak gondolta azt a megoldást, miszerint ötvenezer forintnyi helyszíni büntetést kell fizetnie minden olyan gyalogosnak, aki nem tudja felmutatni érvényes jogosítványát. Azzal érvelt, hogy némely helyeken olykor több a külföldi turista, mint a helybéli lakos, és velük szemben például méltánytalan lenne az azonnali, helyszíni bírságolás gyakorlata. A Vár Ura azonban tüstént elvágta a további terméketlen vita lehetőségét - mondván, hogy a sokmilliónyi pofátlan nyugati turista már eddig is milliárdos extraprofitra tett szert azzal, hogy olcsóbban ehetett-ihatott nálunk, mint otthon. Most majd végre megtanulhatják a magyaros vendégszeretetnek a kétharmad korában átértelmezett üzeneteit is. (Frappáns érvelését hosszan tartó taps fogadta.)

A tényleges kivitelezés során sajnos néhány, korábban nem sejtett körülmény hátráltatta a nagyszerű stratégia maradéktalan érvényre juttatását. Néhány hét után kiderült például, hogy nemcsak a közvélemény-kutatási vizsgálatokban van mérhető többsége a kormánypártnak, hanem - sajnálatos módon - a gyalogosok között is. És... nem mindegyikük örült az új, sokuk számára váratlan kiadás terheinek. Eleinte úgy próbáltak segíteni ezen a problémán, hogy a kormánypárti hívek számára megkülönböztető jelzések kitűzését ajánlották, majd olyan, különleges, a Ház Elnöke által személyesen aláírt gyalogosjogosítványt kaphattak, amely tanúsíthatta a Történelmi Felemelkedésben szerzett személyes érdemeket is. Néhány napig ez megfelelő kompenzációnak látszott, ám a tömeges lelkesedés akkor lohadt le, amikor kiderült, hogy a különleges igazolvány felmutatóinak gyermekei az egyetemi felvételik során nem részesülnek sem tandíjmentességben, sem pedig rendkívüli, kamatmentes diákkölcsönben. (Sőt, állami lakáskiutalásra sem teremt alanyi jogosultságot. Ilyen kedvezmények ugyanis csak az Alapítóknak, illetőleg a legalább 25 éves párttagságot felmutató gyalogosoknak járnak.)

Az igazi problémák azonban a Nagy Tavaszi Békemenetek idején kezdtek halmozódni. A menet résztvevőinek elfogadható igénye volt az, hogy legalább ők ne fizessenek büntetést olyankor, amikor gyaloglási jogaikat a rendszer melletti szimpátia kifejezése érdekében gyakorolják. Ezt a kormányzati vezetők is belátták, noha az Ötlet Szülőatyja - A Jobbkéz - azt javasolta, hogy a szimpatizánsok mindegyikének adjanak inkább egy-egy Mercedest vagy Audit, hogy ne kelljen a Békemeneteken gyalogolniuk. Ha már megengedtük e két cégnek az idetelepülést, akkor ennyi, hozzájárulást igazán elvárhatunk tőlük. A részletek iránt kutakodóknak sajnos be kellett látniuk, hogy ennyi gépkocsi ingyenes juttatására egyelőre nincs lehetőség. Hanem a menetek alkalmával bevezetett mentesség egy hónapon belül oda vezetett, hogy az emberek mindenféle ürügyekkel elkezdtek Békemeneteket szervezni. Eleinte csak a munkahelyeikre való eljutást kezdték Békemenet-szerűen megszervezni, előbb-utóbb azonban mindenféle gyalogos megmozdulást ekként tüntettek fel. Újlipótváros idősebb lakossága például rákapott arra, hogy a közeli boltokba is csoportosan kezdtek járni, kezükben magasra tartva a Békemenet jelszavait. A nyárra Magyarország valamennyi lakója Békemenet-aktivistává vált. Ez egyfelől jó hír lett a kormány számára, másfelől viszont összeomlott a költségvetés. S Álmodóvár Urának Jobbkeze megint töprengve fészkelődhetett gépkocsija hátsó ülésén.

Kéri László
legolvasottabb cikkei

Kéri László
legfrissebb cikkei

Kéri László összes cikke

HÓCIPŐ AZ ÚJSÁGOSNÁL
2024/24 • XI. 20. – XII. 3.

Nézze meg képeinket Magyar Péter bepoloskázásáról! Para-Kovács Imre nem tartja valószínűnek, hogy Magyar Péter szaglóhártyájának regenerálódása után Buddhává változik Farkasházy Tivadar: Orbán Ráhel milliókért öltözött orosz zászlónak október 23-án Váncsa István: mi köze a magyar-argentin űripari együttműködésnek a honvédelem rendszerét feltörő, nem biztos, hogy orosz hekkerekhez? Smuzewitz Ilona: Az amerikai választás visszaadta Semjén hitét. Amerika normális, tehát Semjén is normális, őrület, hogy mennyire! Havas Henrik megtudta a karmelitában, hogy milyen nagy és gazdag lesz Magyarország, amely még nem elég nagy és gazdag, de az lesz! Dési János: nem érti, hogy háborús vészhelyzet és háborús infláció idején miért is töltenék a honvédek a S.E.R.E.G. című sorozat kritizálásával az idejüket? Verebes István újabb Örkényiádái A Heti Kamu megtudta, hogy hatalmasra nőttek Rogán Antal fülei, és mindent hall, ami Budapesten történik

GYENGÉBBEK KEDVÉÉRT Képaláírásaink a képzelet szüleményei, nem a rajtuk szereplők mondták. • A Hócipő hírei álhírek. • A Képzelt riportok álinterjúk, nem az azokban nevesített személyek szólalnak meg bennük. • Legyen résen: oldalunkon a valódiak mellett alkalmanként álhirdetések is előfordulnak • A Föld gömbölyű.