Órabérben

Megyesi Gusztáv
2003. 12. 10. · Hócipő 2003/25
Én csak a vizesembert sajnálom. Ő az a kissé pocakos férfi, aki a parlamenti ülésterem legfelső lépcsőjén szokott állni, és amikor valaki szólásra emelkedik, méltóságteljes léptekkel odasétál, majd elé tesz egy pohár friss vizet. Megfigyeltem, hogy bár tizennegyedik éve ülésezik a szabadon választott parlament, és ezalatt egymást érték a heves gesztikulálásokkal és pfujolásokkal kísért hozzászólások, a vizesember végig nyugodt maradt, és soha egyetlen csepp vizet se lottyintott ki a képviselők asztalára, de még a földre se. Mondhatnám, a vizesember azon túl, hogy a parlamenti munka kontinuitását és állandóságát fejezi ki, a legnormálisabb ember az egész Házban, és ha van még Magyarországon valamicske tekintélye a parlamenti demokráciának, akkor az kizárólag neki köszönhető.

És ezt az embert most porig alázták. Teli van vele a sajtó, de azért emlékeztetőül ideírom: múlt szerdán érdektelenség miatt mindössze hét percig tartott a parlament plenáris ülése. Reggel nyolckor ugyanis az elnökkel és a két jegyzővel együtt (de nem ideszámolva a vizesembert), mindösszesen hatan jelentek meg az ülésteremben, hogy három napirendi pontot megtárgyaljanak. Miután egy mondatban végeztek mindegyikkel, s egyetlen hozzászólás, ellenvetés, házszabálysértés, botrányos közbekiabálás nem volt, az elnök véget vetett az ülésnek, majd mindenkinek kellemes pihenést kívánt a fárasztó hét után.

A vizesember ott állt dolgavégezetlenül, tetemes mennyiségű pohárral és friss vízzel, ami odaadó, lelkiismeretes munkára vall, ugyanis a programban az volt írva, hogy az ülés este hat előtt nemigen fog véget érni.

Az ember azt gondolná, hogy ilyen esetben, amikor tök üres a Ház, tehát teljes az égés, a frakciók elszégyellik magukat, s ha szólnak is valamit, legelébb is bocsánatot kérnek a lakosságtól, beleértve a vizesembert is. De nem. Dél felé már mozgásba lendült a gépezet, és minden frakció rutinszerűen hozta önnön lényegét. Legelébb is a két nagy párt. A Fidesz Halász nevű frakciószóvivője szemrebbenés nélkül a levezető elnökre fogta a kudarc okát, mondván, miért nem rendelt el szünetet. Amiben kétségkívül lehet valami, hét perc az borzasztó hosszú idő tud lenni, példának okáért, ha víz alá nyomják az embert, akkor még a három szünet is kevés. Az most legyen mellékes, hogy szünetet elrendelni csakis a frakcióvezetők kérésére lehet, akik közül egy se volt jelen, a lényeg az, hogy a szóvivő parádés logikával a kormánypártokra terelte a felelősséget, amennyiben ha bezzeg a szocik egy napirendnél nincsenek elegen, akkor sohase zárják be az ülést, hanem megvárják, amíg a társak megérkeznek.

Az SZDSZ kollektív hibáról beszélt, az MDF viszont meg se tudott mukkanni zavarában, az MSZP viszont a helyzet magaslatára került, legyünk stílszerűek, élt, mint hal a vízben. Szili Katalin házelnök szerint az égvilágon semmi különös, szabálytól eltérő nem történt, Juhász frakcióvezető-helyettes szerint viszont a hétperces plenáris ülés nemhogy kudarc volna, de éppen siker, mert azt bizonyítja, hogy mennyire jó törvényjavaslatokat adott be a párt, lám, nem kötött bele senki. Egyébiránt pedig kifejezetten hiba arra gondolni, hogy a képviselők lógtak az ülésről az adófizetők pénzén, ugyanis "nem lógtak, csak nagy számban vettek részt az aznapi bizottsági üléseken, s egyébként sem órabérben fizetik őket".

Azt már nem tette hozzá, hogy a bizottsági ülések java csak délután kezdődött, s hogy ezekből az egyiket, szintén érdektelenség miatt, meg se lehetett tartani. Az órabérre való hivatkozás viszont stimmel. Azért én ideírom, hogy a képviselői fizetés és a különféle bizottságokban betöltött tisztségek utáni tiszteletdíjakon kívül mit kapnak még a honatyák, szintén nem órabérben: havi százezer forint szállásköltséget, amit nem kell semmiféle számlával igazolni, havi 217 ezer forint gépkocsiköltség-térítést az ingyenes tömegközlekedés mellé, persze, mindezt adómentesen, és akkor még a vizesember szolgáltatásait nem is számolom.

Hogy most aztán mi lesz a mi parlamentünkkel, nem tudni. De nem volnék meglepődve, ha a legközelebbi plenáris ülésen a vizesember merő véletlenségből valamelyik frakcióvezető képébe löttyintené a vizet, már csak azért is, mert ő speciel órabérben dolgozik.

HÓCIPŐ AZ ÚJSÁGOSNÁL
2026/10  •  V. 6. – V. 19.
Para-Kovács Imre: Hankó nemzeti kulturális gyógyszerész vajon érti, hogy nem az a tét, hogy Orbán megsimogatja-e a buksiját, hanem, hogy vezetőszáron viszik-e el? Smuzewitz Ilona: Kik hiányoznak a parlamentből? Avagy ki emlékszik Kósára a csengeri örökösnőn kívül? Váncsa István a finn­ugor elmélet és az azbeszt kölcsönhatásairól Farkasházy Tivadar pontosan érti, miért az utcán válaszolgatott Orbán az újságírók kérdéseire, ott ugyanis nincs plafon Havas Henrik Orbán szentté avatását szervezi, hogy ne hasonuljanak meg vakhitű követői Dési János: K-európában eddig a pesszimista volt korunk realistája, aki már májusban felkiáltott: ajaj, mindjárt havazni kezd! Lendvai Ildikó: szeretné, ha megismételnék a kampányt Juszt László azt keresi, melyik csapat fogadná be Orbánt szertárosként A Heti Kamu megtudta: a Szent Korona helyett Kövér László bajusza előtt tehetik le esküjüket a képviselők Selmeczi Tibor előveszi a pincébe eltett krumplit, most, hogy elmarad a háború Orbán és zsebesei! – keressük együtt: Hogy hol a lé?
GYENGÉBBEK KEDVÉÉRT Képaláírásaink a képzelet szüleményei, nem a rajtuk szereplők mondták. • A Hócipő hírei álhírek. • A Képzelt riportok álinterjúk, nem az azokban nevesített személyek szólalnak meg bennük. • Legyen résen: oldalunkon a valódiak mellett alkalmanként álhirdetések is előfordulnak • A Föld gömbölyű.