Órabérben
Megyesi Gusztáv
2003. 12. 10. · Hócipő 2003/25
Én csak a vizesembert sajnálom. Ő az a kissé
pocakos férfi, aki a parlamenti ülésterem legfelső lépcsőjén szokott
állni, és amikor valaki szólásra emelkedik, méltóságteljes léptekkel
odasétál, majd elé tesz egy pohár friss vizet. Megfigyeltem, hogy bár
tizennegyedik éve ülésezik a szabadon választott parlament, és ezalatt
egymást érték a heves gesztikulálásokkal és pfujolásokkal kísért
hozzászólások, a vizesember végig nyugodt maradt, és soha egyetlen
csepp vizet se lottyintott ki a képviselők asztalára, de még a földre
se. Mondhatnám, a vizesember azon túl, hogy a parlamenti munka
kontinuitását és állandóságát fejezi ki, a legnormálisabb ember az
egész Házban, és ha van még Magyarországon valamicske tekintélye a
parlamenti demokráciának, akkor az kizárólag neki köszönhető.
És ezt az embert most porig alázták. Teli van vele a sajtó, de azért
emlékeztetőül ideírom: múlt szerdán érdektelenség miatt mindössze hét
percig tartott a parlament plenáris ülése. Reggel nyolckor ugyanis az
elnökkel és a két jegyzővel együtt (de nem ideszámolva a vizesembert),
mindösszesen hatan jelentek meg az ülésteremben, hogy három napirendi
pontot megtárgyaljanak. Miután egy mondatban végeztek mindegyikkel, s
egyetlen hozzászólás, ellenvetés, házszabálysértés, botrányos
közbekiabálás nem volt, az elnök véget vetett az ülésnek, majd
mindenkinek kellemes pihenést kívánt a fárasztó hét után.
A vizesember ott állt dolgavégezetlenül, tetemes mennyiségű pohárral és
friss vízzel, ami odaadó, lelkiismeretes munkára vall, ugyanis a
programban az volt írva, hogy az ülés este hat előtt nemigen fog véget
érni.
Az ember azt gondolná, hogy ilyen esetben, amikor tök üres a Ház, tehát
teljes az égés, a frakciók elszégyellik magukat, s ha szólnak is
valamit, legelébb is bocsánatot kérnek a lakosságtól, beleértve a
vizesembert is. De nem. Dél felé már mozgásba lendült a gépezet, és
minden frakció rutinszerűen hozta önnön lényegét. Legelébb is a két
nagy párt. A Fidesz Halász nevű frakciószóvivője szemrebbenés nélkül a
levezető elnökre fogta a kudarc okát, mondván, miért nem rendelt el
szünetet. Amiben kétségkívül lehet valami, hét perc az borzasztó hosszú
idő tud lenni, példának okáért, ha víz alá nyomják az embert, akkor még
a három szünet is kevés. Az most legyen mellékes, hogy szünetet
elrendelni csakis a frakcióvezetők kérésére lehet, akik közül egy se
volt jelen, a lényeg az, hogy a szóvivő parádés logikával a
kormánypártokra terelte a felelősséget, amennyiben ha bezzeg a szocik
egy napirendnél nincsenek elegen, akkor sohase zárják be az ülést,
hanem megvárják, amíg a társak megérkeznek.
Az SZDSZ kollektív hibáról beszélt, az MDF viszont meg se tudott
mukkanni zavarában, az MSZP viszont a helyzet magaslatára került,
legyünk stílszerűek, élt, mint hal a vízben. Szili Katalin házelnök
szerint az égvilágon semmi különös, szabálytól eltérő nem történt,
Juhász frakcióvezető-helyettes szerint viszont a hétperces plenáris
ülés nemhogy kudarc volna, de éppen siker, mert azt bizonyítja, hogy
mennyire jó törvényjavaslatokat adott be a párt, lám, nem kötött bele
senki. Egyébiránt pedig kifejezetten hiba arra gondolni, hogy a
képviselők lógtak az ülésről az adófizetők pénzén, ugyanis "nem lógtak,
csak nagy számban vettek részt az aznapi bizottsági üléseken, s
egyébként sem órabérben fizetik őket".
Azt már nem tette hozzá, hogy a bizottsági ülések java csak délután
kezdődött, s hogy ezekből az egyiket, szintén érdektelenség miatt, meg
se lehetett tartani. Az órabérre való hivatkozás viszont stimmel. Azért
én ideírom, hogy a képviselői fizetés és a különféle bizottságokban
betöltött tisztségek utáni tiszteletdíjakon kívül mit kapnak még a
honatyák, szintén nem órabérben: havi százezer forint szállásköltséget,
amit nem kell semmiféle számlával igazolni, havi 217 ezer forint
gépkocsiköltség-térítést az ingyenes tömegközlekedés mellé, persze,
mindezt adómentesen, és akkor még a vizesember szolgáltatásait nem is
számolom.
Hogy most aztán mi lesz a mi parlamentünkkel, nem tudni. De nem volnék
meglepődve, ha a legközelebbi plenáris ülésen a vizesember merő
véletlenségből valamelyik frakcióvezető képébe löttyintené a vizet, már
csak azért is, mert ő speciel órabérben dolgozik.