Ha már úgysincs értelme...

Kéri László

2010. 02. 24. · Hócipő 2010/04

Ha már úgysincs értelme a kampányidőszaknak, ha már tényleg nem lehet abban reménykedni, hogy időnként egy-egy értelmes szó elhangozhassék, akkor jobb lenne ezen a helyzeten radikálisan fordítani. Például azzal, hogy az utolsó két napra elrendelt kampánycsendet kellene meghosszabbítani. Előre. Egészen a kampány kezdetéig. Ki kellene terjeszteni a csendet az egész időszakra, s egészen attól a pillanattól, amikor a köztársasági elnök kihirdeti a választások időpontját - a csend lenne irányadó. Két-három hónapon keresztül tilos lenne a pártoknak, a képviselőjelölteknek megjelenniük a médiában, szigorúan tiltott lenne bármelyikük néven nevezése, s nemcsak az ő szereplésük lenne tilos, hanem beszélni sem lehetne róluk; elemezni, értékelni, őket összemérni is tiltott tevékenység lenne.

A kampánycsend hónapjaiban a televíziók csak archív anyagokat játszhatnának, ezerszer láthatnánk a politikailag semlegesnek ítélt történelmi adaptációkat, régi kívánságműsorokat, május elsejei felvonulásokat, újra lehetne bemutatni az egykori Ki mit tud? Műsorokat. (Az MTV nézettsége sok-sok év után megközelíthetné a többi csatornáét.

Így kellene elmennünk választani, egyedül az Országos Választási Bizottság hirdetéseit lenne szabad közölni, melyekben rendre emlékeztetnék az állampolgárokat a szavazás napjára. A kopogtatócédulákat eleve megkapnák a pártok, valamennyi induló párt az összes választásra jogosultét, s kötelesek lennének maguknál tartani. A választóknak hozzájuk kellene fordulniuk, a leginkább szimpatikus párttól elkérhetnénk a saját cédulánkat, s az lenne a legígéretesebb párt, amelyiktől a legtöbb cédulát kérték vissza. A képviselőjelöltek, pártvezetők ebben a kampányidőszakban kötelesek lennének a pártirodájukban benn lakni, bármikor elérhetőnek kellene lenniük, ez nem megoldhatatlan, hiszen amúgy is tilos lenne bárhol nyilvánosan megjelenniük. Mindez erősen emlékeztetne a háziőrizet szabályaira, ám ez az állapot most a demokratikus részvétel biztosítéka lehetne. (Ez idő szerint persze így a szocialista párt behozhatatlan előnyhöz jutna, de ez más kérdés…)

A pártirodák címe természetesen titkos lenne, s az állampolgároknak jelentős erőfeszítéseket kellene tenniük azért, hogy megtalálhassák kedvenc jelöltjeiket. Vetélkedőn, Mónika-show-k és más nőszerű betelefonálós műsorok jutalmaként lehetne megtudni egy-egy párt és jelölt tartózkodási helyét. Nagyszerű lottó és totótárgyjutalom lenne kiemelt lehetőségként pl. százas csomagokban hozzájutni egy-egy párt céduláihoz, mert a nyertes szélesebb baráti és családi környezetben páratlan továbbjutalmazási lehetőségekhez juthatna. A társadalmi esemény az lehetne, ahogyan a polgárok rájönnek a pártok és jelöltek rejtekhelyére, s címeket, információkat cserélve fokozatosan derítenék ki az egyes irodák lelőhelyét. Az állampolgárok a megtalált irodákat látogatva teletömködhetnék a pártok postaládáit a saját programjaikkal, javaslataikkal, az ajtóréseken, ablaknyílásokon bedugdoshatnák a maguk vágyait, terveit, ígéreteit. Élesszemű demokráciaőrök rendre leleplezhetnék azokat a felelőtlen állampolgárokat, akik több pártnál is megpróbálnák elsütni a maguk programjait, őket természetesen ki kell majd zárni a végső szavazási lehetőségekből. Ám egy alkotmánybírósági döntés fordulatot hozna ebben a visszás ügyben, s kiderülne, hogy éppen az a mintaállampolgár, aki minél több pártnál próbálkozik a maga elgondolásai elfogadtatásával. Minden egyes szavazati joggal rendelkező személynek állampolgári jogon járna kampányköltség. Fejenként ezer forintért bárki vehetne a maga kedvenc pártjának lufit, csokit, kulcstartót, kártyacsomagot, amit csak szeretne. Ezt az összeget viszont köteles lenne valóban kampánycélokra költeni. Erősebb kezű polgármesterek bevezethetnék a maguk illetékességi területén az ún. kampánykáryákat, amelyek segítségével megakadályozható lenne a visszaélés, továbbá az is, hogy bárki a maga pártjának a megengedethetőnél több szóróanyagot juttasson. Családonként összevonható lenne a kampánypénz, amennyiben igazolni tudnák, hogy az egész család egységesen fog szavazni. Kampánygyűléseket is csak kampánysemlegesen lehetne tartani, s bárhol bármilyen alkalommal verődne össze nyolcnál több ember, akkor azonnal ki kellene egy táblára írniuk, hogy mi az a politikailag teljesen érdektelen és értékelhetetlen cél, ami miatt összejöttek. Tüntetni kizárólag történelmi kudarcok miatt lehetne, erősen ajánlott a muhi csatában, a mohácsi vésznél és a majtényi síkon történtek határozott elutasítása. A kampánycsend hosszú heteiben tiltott lenne politológusokat rádió - és tévéstúdiókba behívni, lista készülne valamennyi társadalomtudósról, s ezeken külön meg kellene jelölni a politológusgyanús egyéneket. Ha valamelyikük mégis átcsúszna az ellenőrzési rendszeren, akkor legfeljebb zenei és sportműsorokban szólalhatnának meg. Ám ez esetben is tilos lenne kommentálniuk zongora- és hegedűversenyeket, mert ilyenkor már fennállna az áthallásos tájékoztatás/befolyásolás veszélye. Értelemszerűen versenysportokat sem kommentálhatnának, mert akkor is kiderülhetne, hogy kiknek drukkolnak- kampánycsendben legfeljebb szabadidősportokról értekezhetnének.

Nagy gond lenne még a magánbeszélgetések, a családi és szomszédsági keretek közötti érintkezések kampánysemlegességének ellenőrzése. A munkahelyi esetek egyszerűen megoldhatók, mert aki bármely párt vagy jelölt nevét szóba hozza, annak azonnal felmondanak. Az viszont még kérdés, hogy a feljelentési kötelezettséget ki kell-e terjeszteni a családtagokra és szomszédokra is.

A választás napja után azonban helyreállna a Rend, és a pártok visszafoglalhatnák az őket mindig is jogosan megillető helyüket a közgondolkodás valamennyi fórumán. Mi meg várhatnánk a következő csendre.

Kéri László
legolvasottabb cikkei

Kéri László
legfrissebb cikkei

Kéri László összes cikke

HÓCIPŐ AZ ÚJSÁGOSNÁL
2024/22 • X. 23. – XI. 5.

Para-Kovács Imre ha magyar lesz mindenki a bolygón, mi akkor is előbb voltunk magyarok, mint ők! Váncsa István: Kóstólt-e már vattacukor ízű tücsöksnacket? Hát libatepertő ízű vattacukrot? Smuzewitz Ilona: az euró luxuscikk lett, ahogy az élelmiszer is, az oligarchák idegesek, rövidesen már csak egymástól tudnak lopni Farkasházy Tivadar Orbán Balázs utcát talált a Gyógyszergyár utcában Havas Henrik megtudta, hogy hazánkban ezentúl a sikeresség mutatója nem a GDP lesz, hanem a Bruttó Nemzeti Boldogság Lendvai Ildikó: a Nemzeti Konzultáció mindig felvidít, örömöt okoz, ha hülyének néznek! Dési János: az igazság bolsi-libsi trükk, nem csoda, hogy be is tiltották a múlt héten Farkasházy és Verebes a Magyar Rádió gengszterek által bontásra ítélt egykori szellemi központjáról, a Pagodáról Nem Lehet Más az Ungárpetya – búcsúzunk az LMP-től A Heti Kamu megtudta: ezentúl utasok is vezethetik a MÁV-szerelvényeket, ha a masinisztának lejár a munkaideje

GYENGÉBBEK KEDVÉÉRT Képaláírásaink a képzelet szüleményei, nem a rajtuk szereplők mondták. • A Hócipő hírei álhírek. • A Képzelt riportok álinterjúk, nem az azokban nevesített személyek szólalnak meg bennük. • Legyen résen: oldalunkon a valódiak mellett alkalmanként álhirdetések is előfordulnak • A Föld gömbölyű.