Szintén zenész

Megyesi Gusztáv
2009. 02. 11. · Hócipő 2009/03
Hogy őszinte legyek, teljesen hidegen hagy, hogy ki és milyen dallal képviseli Magyarországot az idei Eurovíziós Dalfesztiválon. A zenei színvonal leginkább a hatvanas évek NDK-s esztrádműsoraiéra emlékeztet, másrészt ez a „népek dalversenyének” is kikiáltott rendezvény leginkább arról a zenén túli tényről tanúskodik, hogy Európa mobiltelefonnal rendelkező népessége nagyon nem szívleli a magyar róna lakóit, sőt, amint azt két évvel ezelőtt Rúzsa Magdi indulásakor tapasztalhattuk, a szavazáskor még az elcsatolt területek magyarjaira se nagyon számíthatunk.Ráadásul, mint ismeretes, az idén is botrányosra sikeredett a magyar dal kiválasztása. A szakmai zsűri a Magyar Televízió bevallása szerint hét óra alatt hallgatott meg több mint száz szerzeményt, ezeket összehasonlította, mérlegelte, anélkül, hogy egy percre is lankadt volna a figyelme, majd a rendkívül alapos összevetés után sikerült első helyre kihozniuk azt a dalt, ami pár évvel ezelőtt egy tévéműsor révén Svédországban már szinte slágerszámba ment, csak jobb, ütősebb előadásban. Ami a kiírás szerint eleve kizáró ok az eurovíziós indulásnál; az most más kérdés, hogy a nóta egyik szerzője, bizonyos Figge Boström is megéri a pénzét, mert elfelejtett szólni az ifjú magyar előadónak, Márknak és a menedzserének, de hát a világ legnagyobb zeneszerzőivel megesik ez néha.
Ám akkor is. Hogy a csodában van az, hogy összeáll egy grémium, sőt a Magyar Televízió közleménye szerint „neves szakemberekből álló zsűri”, amely aztán egy nap alatt ledaráltatja magának a jobbnál rosszabb számokat, ám egyetlen tagjának se jut eszébe, hogy a laptopján beüsse a Google keresőjébe a szerző nevét és a dal címét, miegyebet, mert ugyebár soha nem lehet tudni. Az énekesről s főleg a menedzseréről nem is szólva. Már csak önvédelemből is ellenőriz az ember, hiszen tudjuk, hogy mi folyik a világban, pláne a könnyűzene világában, és azon túl is. Épp most hallottam, hogy létezik Magyarországon olyan egyetemi szakdolgozat, amelyik már harminckét diáknak hozott diplomát a legkülönfélébb felsőfokú intézményekben, ráadásul ugyanaz a szakdolgozat a jelestől az elégtelenig minden létező minősítést megkapott már; ennek a világnak szerencsére vége, ma már elkészültek a lebuktató programok; jellemző, hogy Magyarországon fejlesztették ki őket. Én nem vagyok egy nagy google-s, de midőn az egyetem újságíró szakán egy-egy hallgató nemhogy szakdolgozatot, de egyszerű cikket ad be mint az ő saját, külön bejáratú írásművét, már ütöm is be néhány sorát a keresőbe.
Nem véletlen tehát, hogy amint bejelentették a győztes dalt, a You Tube-on már ment is a dal svéd eredetije, s még nem bukott le a nap, amikor Európa már a magyar könnyűzenei szakértőkön röhögött.
Azért mondom mindezt, mert a zsüriéhez hasonló tevékenység űzésével egyszer már magam is megjártam. Mint a legelső Opus-díjasok egyike, én lettem ennek az újságírói kitüntetést odaítélő kuratóriumnak az elnöke. Minden évben egyszer összeültünk a sajtónap előtt, és mindenki felírt tíz-tíz nevet egy cetlire, majd szavazás után tizenkettőre szűkült a mezőny, újabb szavazás után hatra, végül így maradt meg a három győztes.
Farkasházy és Váncsa kollegák a tanúim, hogy az egyik évben egy Valentin nevű ember került fel a listára, akit aztán az összes kurátor továbbjuttatott a tizenkettőbe, majd a hatba, s csak akkor jutott eszébe valamelyikőnknek, hogy megkérdezze: ismeri-e valaki ezt az illetőt? Senki sem ismerte, nem is hallott róla. Kiderült, hogy ilyen újságíró nem létezik, valaki szórakozásból írta fel a papírra, hogy aztán mindenki lelkifurdalás nélkül továbbjuttassa, teljesen logikusan egyébként, hiszen minthogy ismeretlen volt az illető, eleve senki se utálta, s még csak kurátortárs emberének se tarthatta, hogy kigolyózza.
Azóta is szégyellem magam, hogy át lettem vágva, hogy nem voltam óvatos és főleg lelkiismeretes; akárhogyan is veszem és magyarázom, a kívülállók szemében a zsűri kollektíve és egyénileg is szart az egészre.
S most is azt gondolom, hogy a Szulák Andrea, Lengyel Zsolt, Szűts László, Gundel Takács Gábor, Harsányi Levente alkotta zsűri is szart erre az egészre, mellesleg nyilván tisztességes tiszteletdíjért. Az első három tagnak ráadásul tényleg van köze a könnyűzenéhez, tehát elsősorban nekik kellene szégyellniük magukat, ami persze eszükbe se fog jutni. A Magyar Televízió szerint egyébként Gundel Takács Gábor és Harsányi Levente is zenei szakember, amivel nem vitatkoznék, hiszen én magam is neveztem már fatális tévedésből kifolyólag szakembereknek a Magyar Televízió vezetőit.
Mint jeleztem már, a legkevésbé a győztes magyar dal és sorsa érdekel, ami pedig a botrányt illeti, nincs is itt semmiféle botrány, mert hogyan is lehetne. Olyan országban, ahol jóravaló háziorvos tizenöt késszúrást agyvérzésnek diagnosztizál, ahol a felújított vágányokon csak úgy tudnak elmenni egymás mellett a villamosok, ha kárt tesznek egymásban, teljesen természetes, hogy az ország könnyűzenéjét reprezentáló dalt a lehető legzártabb körben kapkodva, és ki tudja, milyen érdekek nyomására választják ki, ráadásul nem is a könnyűzenei élet legjobbjai; miért éppen egy zsűri dolgozna tisztességesen.
Csakhogy én emlékszem még például a kezdő sportriporter Gundel Takács Gáborra, aki bármilyen, addig ismeretlen sportág közvetítését kapta meg a sportcsatornától, a legapróbb részletekig felkészült, nem felejtve el semminek sem utánanézni. Álmában se gondolta volna az ember, hogy ez a tehetséges tévés szép lassan mindenhez odaadja a nevét, egyszersmind a szemünk előtt játszva el a tehetségét.
Harsányi Leventéről nincs mit mondanom.
Megyesi Gusztáv
legolvasottabb cikkei
legolvasottabb cikkei
Megyesi Gusztáv
legfrissebb cikkei
legfrissebb cikkei
HÓCIPŐ AZ ÚJSÁGOSNÁL
2025/18 • VIII. 27. – IX. 9.
Orbán repülőről is megtekintette, elkészült-e már a hatvanpusztai félkész mezőgazdasági üzem!
Para-Kovács Imre: A lán ugrani készül, avagy az oroszok akkor fosztogatnak és erőszakolnak Ukrajnában, ha azt Szijjártó már megbeszélte Lavrovval
Váncsa István a falvak kedvenc időtöltéséről: a kocsmák előtti mocskosfideszezésről
Smuzewitz Ilona megtudta: úgy pótolják az orvosokat, hogy minden vajúdó kismama kezét egy vízvezeték-szerelő fogja majd
Farkasházy Tivadar nem érti, a kormány miért tudta azonnal, kik gyújtották fel a kárpátaljai templomot, és most miért nem tudta Sulyok, kik bombázták Munkácsot?
Havas Henrik egy Semjén Zsolt kezében tartott Bibliára esküdött, hogy hallgat
Dési János Kőszeg Ferenccel beszélgetett az ügynökök elöli futásról és a Pride-sétáról
Selmeczi Tibor Mészáros Lőrinc nyomdokain: gázszerelésbe kezdett egy vécépumpával
Verebes István galériája, avagy a sértődött ellenzéktől a Fidesz utolsó órájáig
A Heti Kamu kioknyomozta, hogy a NER-elit tihanyi, luxusnyaralónak tűnő gyümölcsfeldolgozói mellett nem úszómedencék épültek, hanem feszített víztükrű cefrekádak
2025/18 • VIII. 27. – IX. 9.




GYENGÉBBEK KEDVÉÉRT
Képaláírásaink a képzelet szüleményei, nem a rajtuk szereplők mondták. • A Hócipő hírei álhírek. • A Képzelt riportok álinterjúk, nem az azokban nevesített személyek szólalnak meg bennük. • Legyen résen: oldalunkon a valódiak mellett alkalmanként álhirdetések is előfordulnak • A Föld gömbölyű.
