Csatorna töltelék - 2004/02

Para-Kovács Imre

2004. 01. 20. · Hócipő 2004/02

Akár az isten, úgy lebeg a Tévé Ügyvédje az ország felett, ítél, büntet, jutalmaz, egyszóval teszi a Mindenható dolgát, helyettesíti őt ebben a hitehagyott, jellemzően csak a zsidóság ellenében keresztény világunkban. A Tévé Ügyvédje olyan hatalommal rendelkezik, mint előtte senki a televízióban, talán még Sziszinél és Majkánál is jelentősebb erő összpontosul párnázott kezébe, mert amire ő képes, arra nem képes senki sem. Megbuktathat cégeket, lecsaphat intézményekre, forradalmasíthatja a közszolgálatot, elintézhet évtizedek óta húzódó ügyeket, lezárhat pereket, életeket menthet.

Elsőre riasztó ez a hatalom, de talán abban tévedek, hogy egyedülálló a televíziózás műfajában, hiszen emlékezzünk csak Tiszta Kezű Pomezsánszky Úrra, aki tulajdonképpen egy személyben irányította a magyar gazdaságot, legalábbis azt a részét, amelyhez hozzáfért, vagy idézzük fel Stohl Buci Andrást, amikor önnön fontosságának extázisában énekelve, légzőkészülékért való esemesezésbe próbálta belerángatni ártatlan családtagjait.

A televízió elképzelhetetlen hatalmat ad, és ez jelentősen megterheli a személyiséget. Mondhatnánk: egy kiforratlan, kezdetleges jellem kóros elváltozásokon esik át, amikor azt tapasztalja, ha ő rámutat valakire, arra mindenki rámutat, és amennyiben struccbőr csizmát visel a kezén, az ország jelentős része másnap követi ebben őt.

Juszt László esetében természetesen nem kell ettől tartanunk, nem nyeretlen kétéves már, hogy elringassák a mindenhatóság csalfa hullámai, mint ahogy - tiszteletre méltó módon - öltözködésével sem próbál hatni a felkészületlen ifjúságra. Inkább minden erejét a lényegre fordítja, az ügyre koncentrálja hatalmát, jelentős, maradandó és pozitív változást hozva ezzel létre a világ szerkezetében.
A világ tudniillik elég vacakul működik.

Természetesen nem az a része, amelyért a Főnök felelős, az rendben van: a Hold nem akar a fejünkre esni, a Föld meglehetős pontossággal kering a Nap körül, a galaxis spirálkarjai nem próbálják John Travoltát utánozni, a kökörcsin minden évben kökörcsinként születik újjá, kutya, macska, vérehulló fecskefű és dagály, mind a helyén van, minden áttekinthető, értelmes rendszerben működik, nincsenek megoldatlan ügyek, nincsenek elvarratlan szálak, az egész szerethető és vállalható. A problémák ott kezdődnek, ahol az ember belép a képbe, amikor társadalombiztosítást, önkormányzatot, tartós elemet, vagy lökhárító-kikalapáló kisvállalkozást kreál, mert onnantól kezdve minden zavarossá válik, és elkezdenek a dolgok nem működni. Az emberi fejlődés és tökéletesedés úgy szedi az áldozatokat, hogy közben folyamatosan a mellére mutogat, és bávatagon vigyorog, míg nem jön valaki, hogy rámutasson a rendszer tökéletlenségére, mintegy lerántsa a leplet.

Leplet lerántani jó.

Mondhatnám: leplet lerántani könnyű, de akkor meg miért csak Juszt László rángatja a közszolgálati televízióban, és a többi csatornán miért nem tesztelnek tartós elemeket a sminkszoba önfeledt teremtményei?

A válasz egyszerű: csak egy hirdetőktől valamelyest független vállalkozás engedheti meg magának, hogy esetleg rosszat mondjon a nem hagyományos mosóporról vagy a kerti holdjáró hazai forgalmazójáról (figyelem: én is elbizonytalanodtam, amikor konkrét gépkocsimárkát kellett volna papírra vetnem), mert hasonló szituációban leledző kereskedelmi kollégája már másnap kénytelen lenne a szórakoztatóipar egy távoli csapjára szorítani szomjas ajkait, mivel megválnának tőle, mint a macskát szarni.

Van tehát az elképesztő hatalom, és van Juszt László, ennek a hatalomnak minden bizonnyal méltó birtokosa, aki egyébként elég szórakoztatóan közszolgáltat a királyi csatornán, és ha valahol nagyon távol élnék ettől a várostól, de tényleg, valahol messze, ahol csak televízió van, és én, meg néhány kecske, akkor könnyű szvingeléssel ünnepelném az embert, aki szembeszáll a politikával, bürokráciával, multinacionális cégekkel, az emberi butasággal, tehetetlenséggel és bűnökkel, hogy megoldja a kisemberek ügyes-bajos, de rájuk nézve végzetes problémáit.
De itt élek, sajnos, ahol a dolgok korántsem ilyen egyértelműek.

Para-Kovács Imre
legolvasottabb cikkei

Para-Kovács Imre
legfrissebb cikkei

Para-Kovács Imre összes cikke

HÓCIPŐ AZ ÚJSÁGOSNÁL
2025/18 • VIII. 27. – IX. 9.

Orbán repülőről is megtekintette, elkészült-e már a hatvanpusztai félkész mezőgazdasági üzem! Para-Kovács Imre: A lán ugrani készül, avagy az oroszok akkor fosztogatnak és erőszakolnak Ukrajnában, ha azt Szijjártó már megbeszélte Lavrovval Váncsa István a falvak kedvenc időtöltéséről: a kocsmák előtti mocskosfideszezésről Smuzewitz Ilona megtudta: úgy pótolják az orvosokat, hogy minden vajúdó kismama kezét egy vízvezeték-szerelő fogja majd Farkasházy Tivadar nem érti, a kormány miért tudta azonnal, kik gyújtották fel a kárpátaljai templomot, és most miért nem tudta Sulyok, kik bombázták Munkácsot? Havas Henrik egy Semjén Zsolt kezében tartott Bibliára esküdött, hogy hallgat Dési János Kőszeg Ferenccel beszélgetett az ügynökök elöli futásról és a Pride-sétáról Selmeczi Tibor Mészáros Lőrinc nyomdokain: gázszerelésbe kezdett egy vécépumpával Verebes István galériája, avagy a sértődött ellenzéktől a Fidesz utolsó órájáig A Heti Kamu kioknyomozta, hogy a NER-elit tihanyi, luxusnyaralónak tűnő gyümölcsfeldolgozói mellett nem úszómedencék épültek, hanem feszített víztükrű cefrekádak

GYENGÉBBEK KEDVÉÉRT Képaláírásaink a képzelet szüleményei, nem a rajtuk szereplők mondták. • A Hócipő hírei álhírek. • A Képzelt riportok álinterjúk, nem az azokban nevesített személyek szólalnak meg bennük. • Legyen résen: oldalunkon a valódiak mellett alkalmanként álhirdetések is előfordulnak • A Föld gömbölyű.