A zsűri nehéz helyzetben

Para-Kovács Imre
2017. 02. 01. · Hócipő 2017/03
Megyesi Gusztávval zsűrizni tanulságos és felejthetetlen élmény egy publicista számára, az elejtett megjegyzéseiből, gesztusaiból és értékeléseiből is annyit lehet tanulni, mint egy komplett médiakurzuson, ráadásul baromi szórakoztató (volt). Elég sokat adnék azért, hogy ezt a voltot ne kelljen leírnom.

Utálok zsűrizni, és – remélem, nem árulok el titkot – Megyesi Guszti is utált, alkatilag alkalmatlan volt arra, hogy másoknak megmondja, mit kellene csinálniuk, írniuk, előadniuk, kényelmetlenül érintette, hogy annyival jobb másoknál, és fájdalmat okozott neki, ha mások menthetetlenül rosszak voltak. Legszívesebben elmenekült volna, amikor a Humorfesztivál valamelyik fellépője hamis hangon előadta pocsékul megírt szövegét, bújtunk volna az asztal alá, pincébe, padlásra, de nem lehetett, mert a munka az munka. Meg persze nem is minden fellépő volt szörnyű, akadtak jók, és akadtak zseniálisak is, nem véletlen, hogy jelenleg is ők képezik a magyar móka és kacagás elitjét.

Képzeld – mondta az egyik szünetben –, mostanában polgári életet élek, semmi kilengés, semmi kocsmázás.

Kicsit csodálkozva néztem rá, mert én akkoriban még léha és felelőtlen voltam, úgyhogy róla sem tudtam elképzelni, hogy megváltozott. – Furcsán hangzik – mondtam. – Ja, gondolom – mondta –, olyan ez, mint amikor valaki bemegy a kocsmába, és arról hadovál, hogy mennyire szerelmes a feleségébe, innentől aztán mindenki tisztában van vele, hogy éppen dugni akar. De én tényleg csöndesen éldegélek.

Ennyiben maradtunk. Néha még találkoztunk, de addigra már csöndesen éldegéltünk mindketten. Vérvételről beszélgettünk, politikáról vagy kifőzdékről. Tudta, hogy meg fog halni, tudtuk mi is. Meghalt. Mi meg, akik itt maradtunk, éldegélünk tovább csöndesen. Felnőni nem fogunk, ezt ő is megúszta, de elcsöndesedtünk.

Így megy ez.








A Magyar Rádió 5. Humorfesztiválján a zsűri és a szerkesztők: Megyesi Gusztáv
Para-Kováccsal, Trunkóval, Farkasházyval és Litkaival (2006)
HÓCIPŐ AZ ÚJSÁGOSNÁL
2026/5  •  II. 25. – III. 10.
Peti megháborúdott – kilépünk a NATO-ból, Magyarországot ezentúl a Kispest Honvéd kapusa védi! Lengyel László: Eltorzult magyar alkat, avagy lehet-e új világ az orbáni rendszerben kiformált új embertípussal? Para-Kovács Imre: a „láttam a neten” az új „megírta az újság, mutatták a tévében”, mi meg reneszánsz ember helyett Fekete Pákóvá változunk Váncsa István a Samsung Fülöp-szigeteki munkásai által felfalt vízilovakról Smuzewitz Ilona: Nagy Márton, egy osztrák 18+-os szálló parkolójában elvesztett repülőrajtjáról Farkasházy Tivadar már a hetvenes évek Úttörő Áruházában látta Trump Béketanácsának logóját Havas Henrik megszerezte a Karmelita kolostor népmeseíró pályázatának győztes alkotását Nagy Bandó András Marika néni új könyvéről Dési János az egykori Magyar Nemzet szerkesztőségének legrejtélyesebb szobájáról Verebes István a Puskás Colosseum építésének nehézségeiről A Heti Kamu megtudta: Szijjártó beköltözött a gödi Samsung üzemcsarnokába, mert annak fémpor-lepte tetején szereti zöld pikkelyeit süttetni a napon
GYENGÉBBEK KEDVÉÉRT Képaláírásaink a képzelet szüleményei, nem a rajtuk szereplők mondták. • A Hócipő hírei álhírek. • A Képzelt riportok álinterjúk, nem az azokban nevesített személyek szólalnak meg bennük. • Legyen résen: oldalunkon a valódiak mellett alkalmanként álhirdetések is előfordulnak • A Föld gömbölyű.