Csatorna töltelék - 2004/14

Para-Kovács Imre
2004. 07. 07. · Hócipő 2004/14
A szakirodalom böngészése - amellett, hogy szórakoztató időtöltés - rendkívül hasznos elfoglaltság is, hiszen a passzív tévénézők kénytelenek a kiszolgáltatottság kényelmetlen poklában tengődni életük végéig, míg a felkészült, kreatív és egyéb pozitív tulajdonságokkal rendelkező, úgynevezett, aktív tévénézők könnyedén kiszabadulhatnak a szolgáltatók fogságából, hogy továbblépve megvalósítsák a független televízió nézést, a kötetlen csatornaválasztást és úgy ugráljanak műholdról műholdra, mint Madárfejű Lajcsika a goa-partin.

Talán nem véletlen, hogy tévénézés forradalma a számítógépek felől közelít, mint azt már Spielberg is megmondta valamikor, a szolgáltatófüggetlen csatornaválasztás ideája - érthető módon - nem a műsorújságokban vagy szolgáltatói reklámokban jelenik meg, hanem egy számítástechnikai lapban, nevesítve: a PC Worldben, melynek nevét nyugodtan leírhatom, mivel jelenleg nem tör egyetlen munkahelyem babérjaira sem, ilyeténképpen reklámozása nem sért érdekeket.

Mielőtt azonban rátérnék a lényegre, feltétlenül meg kell emlékeznem kísérleteimről, melyek keretében számítógépemet megkíséreltem átalakítani univerzális, no meg multimediális központtá, hogy a segítségül hívott szakértő barátom másfél napot guggoljon az íróasztal alatt, míg hozzávetőleg újra működőképes állapotba hozta a szerkezetet. A gyártók állításával ellentétben ugyanis a kártyák, melyeknek tökéletesen illeszkedniük kellene - mind egymással, mint a gépben található egyéb programokkal, eszközökkel és a ventilátorba szorult macskakölykökkel -, nem illeszkedtek, a tunerkártya beindításakor a képernyő felbontása radikálisan visszaesett, a rendszer lefagyott, az ember pedig bebújt az asztal alá, és mindent kiszedett a dobozból. A kipakolt darabokat megnézte, majd jelentős részüket nem rakta vissza, így a gép működőképes lett ugyan, de nem lehetett rajta tévét nézni. Kompromisszumos megoldás volt, de egyébként is csak a beltéri egységből érkező jeleket volt képes megjeleníteni a monitoron, ami messze jár a szabadság valódi érzésétől, még akkor is, ha munka közben a képernyő bal felső sarkában követhettem Faragó „amióta becserélték, sokkal jobban játszik” Richárd közvetítését.

Azt éreztem, hogy a szisztéma foglya vagyok, kezem-lábam megkötözve, azt kapom csak, amit adnak.

A szabadság odakint van. Szükségünk lesz egy antennatányérra, lehetőleg jó nagyra, nem érdemes spórolni, a Zengőn sem tették, úgyhogy mi se legyünk álszerények. Kell bele egy szélessávú fej, hogy jól összegyűjtse a jeleket, valamint egy forgatómechanikára, hogy ne csak egy holdat lássunk. Tartószerkezet, kábel, és a lényeg, a műholdvevő kártya, amelybe ez az egész belemegy, és ott elvan, amíg szükség nem lesz rá.

Mivel nem vagyok teljesen biztos a Hócipő olvasóinak technikai felkészültségében, fontosnak tartom megjegyezni, hogy a műholdvevő kártya - bár bizonyos hasonlóságokat mutat a játék- avagy bankkártyával - tulajdonképpen nem kártya, hanem egy nyomtatott áramkör, melyet számítógépbe kell rakni, méghozzá a megfelelő helyre, azaz nem elegendő a fedlap meglazítása után becsúsztatni a résen.

Amennyiben fogunk egy holdat, és biztosan rácsavarozzuk antennánkat, a program, melyet szerencsés esetben a kártyához kaptunk, képes a forgató motorral kommunikálva megtalálni a többit, és önfeledten nézhetünk 24 órás török flamenco-csatornákat, délelőtti, spanyol bikaviadal-matinét borjakkal, esetleg délnémet vetélkedőket, nagyjából mindent, amihez nem kell dekóder.

Amihez dekóder kell, ahhoz dekóder kell, de házi elkészítése törvénytelen, etikátlan, és ennek ellenére, még politikusoknak sem ajánlott.

Magam előtt látva a felbuzgó tettvágyat és a tetőről hulló falevélként érkező olvasók baleseti sebészeten landoló hadát, érdemesnek tartom megemlíteni, hogy jómagam még nem állítottam össze a fentebb ismertetett készletet, bízva az Önök kreativitásában, megvárnám, amíg visszajelzések érkeznek a szerkesztőségbe a sikeres telepítésekről, és ezek tapasztalataiból okulva magam is belevágnék a dologba.

Csak fényképes levelekre válaszolok.
HÓCIPŐ AZ ÚJSÁGOSNÁL
2024/15  •  VII. 17. – VII. 31.
Para-Kovács Imre: Orbán Viktor, a csűrdöngölő-külpolitika feltalálója önerőből lett nemzetközi „hallja-kend”! Váncsa István: a Mars-Uránusz együttállás európai megvilágosodást hoz, Orbán új putyinista frakciójának karanténba zárásáról Smuzewitz Ilona: Elkezdődött a békelövészárokharc! Farkasházy Tivadar: Az ügynök élete, avagy ki csinál bolondot kiből a Moszkva–Orbán–Brüsszel háromszögben Havas Henrik megtudta, Orbán kovászos uborkával harcolna a békéért, mert az már egyszer bevált Dési János: a kopasz pincér esete a nyári költészettel Verebes István újabb Örkényiádái Lendvai Ildikó az a jó új nemzeti sportunkban, az ámokfutásban, hogy mi egyhelyben nézzük, amíg miniszterelnökünk helyettünk is ámokot fut A Heti Kamu megtudta: Orbán a Türk Tanácsban tartja uniós elnöki székfoglalóját
GYENGÉBBEK KEDVÉÉRT Képaláírásaink a képzelet szüleményei, nem a rajtuk szereplők mondták. • A Hócipő hírei álhírek. • A Képzelt riportok álinterjúk, nem az azokban nevesített személyek szólalnak meg bennük. • Legyen résen: oldalunkon a valódiak mellett alkalmanként álhirdetések is előfordulnak • A Föld gömbölyű.