Csatorna töltelék - 2004/14
Para-Kovács Imre
2004. 07. 07. · Hócipő 2004/14
A szakirodalom böngészése - amellett, hogy
szórakoztató időtöltés - rendkívül hasznos elfoglaltság is, hiszen a
passzív tévénézők kénytelenek a kiszolgáltatottság kényelmetlen
poklában tengődni életük végéig, míg a felkészült, kreatív és egyéb
pozitív tulajdonságokkal rendelkező, úgynevezett, aktív tévénézők
könnyedén kiszabadulhatnak a szolgáltatók fogságából, hogy továbblépve
megvalósítsák a független televízió nézést, a kötetlen
csatornaválasztást és úgy ugráljanak műholdról műholdra, mint Madárfejű
Lajcsika a goa-partin.
Talán nem véletlen, hogy tévénézés forradalma a számítógépek felől
közelít, mint azt már Spielberg is megmondta valamikor, a
szolgáltatófüggetlen csatornaválasztás ideája - érthető módon - nem a
műsorújságokban vagy szolgáltatói reklámokban jelenik meg, hanem egy
számítástechnikai lapban, nevesítve: a PC Worldben, melynek nevét
nyugodtan leírhatom, mivel jelenleg nem tör egyetlen munkahelyem
babérjaira sem, ilyeténképpen reklámozása nem sért érdekeket.
Mielőtt azonban rátérnék a lényegre, feltétlenül meg kell emlékeznem
kísérleteimről, melyek keretében számítógépemet megkíséreltem
átalakítani univerzális, no meg multimediális központtá, hogy a
segítségül hívott szakértő barátom másfél napot guggoljon az íróasztal
alatt, míg hozzávetőleg újra működőképes állapotba hozta a szerkezetet.
A gyártók állításával ellentétben ugyanis a kártyák, melyeknek
tökéletesen illeszkedniük kellene - mind egymással, mint a gépben
található egyéb programokkal, eszközökkel és a ventilátorba szorult
macskakölykökkel -, nem illeszkedtek, a tunerkártya beindításakor a
képernyő felbontása radikálisan visszaesett, a rendszer lefagyott, az
ember pedig bebújt az asztal alá, és mindent kiszedett a dobozból. A
kipakolt darabokat megnézte, majd jelentős részüket nem rakta vissza,
így a gép működőképes lett ugyan, de nem lehetett rajta tévét nézni.
Kompromisszumos megoldás volt, de egyébként is csak a beltéri egységből
érkező jeleket volt képes megjeleníteni a monitoron, ami messze jár a
szabadság valódi érzésétől, még akkor is, ha munka közben a képernyő
bal felső sarkában követhettem Faragó „amióta becserélték, sokkal
jobban játszik” Richárd közvetítését.
Azt éreztem, hogy a szisztéma foglya vagyok, kezem-lábam megkötözve, azt kapom csak, amit adnak.
A szabadság odakint van. Szükségünk lesz egy antennatányérra, lehetőleg
jó nagyra, nem érdemes spórolni, a Zengőn sem tették, úgyhogy mi se
legyünk álszerények. Kell bele egy szélessávú fej, hogy jól
összegyűjtse a jeleket, valamint egy forgatómechanikára, hogy ne csak
egy holdat lássunk. Tartószerkezet, kábel, és a lényeg, a műholdvevő
kártya, amelybe ez az egész belemegy, és ott elvan, amíg szükség nem
lesz rá.
Mivel nem vagyok teljesen biztos a Hócipő olvasóinak technikai
felkészültségében, fontosnak tartom megjegyezni, hogy a műholdvevő
kártya - bár bizonyos hasonlóságokat mutat a játék- avagy bankkártyával
- tulajdonképpen nem kártya, hanem egy nyomtatott áramkör, melyet
számítógépbe kell rakni, méghozzá a megfelelő helyre, azaz nem elegendő
a fedlap meglazítása után becsúsztatni a résen.
Amennyiben fogunk egy holdat, és biztosan rácsavarozzuk antennánkat, a
program, melyet szerencsés esetben a kártyához kaptunk, képes a forgató
motorral kommunikálva megtalálni a többit, és önfeledten nézhetünk 24
órás török flamenco-csatornákat, délelőtti, spanyol bikaviadal-matinét
borjakkal, esetleg délnémet vetélkedőket, nagyjából mindent, amihez nem
kell dekóder.
Amihez dekóder kell, ahhoz dekóder kell, de házi elkészítése
törvénytelen, etikátlan, és ennek ellenére, még politikusoknak sem
ajánlott.
Magam előtt látva a felbuzgó tettvágyat és a tetőről hulló falevélként
érkező olvasók baleseti sebészeten landoló hadát, érdemesnek tartom
megemlíteni, hogy jómagam még nem állítottam össze a fentebb
ismertetett készletet, bízva az Önök kreativitásában, megvárnám, amíg
visszajelzések érkeznek a szerkesztőségbe a sikeres telepítésekről, és
ezek tapasztalataiból okulva magam is belevágnék a dologba.
Csak fényképes levelekre válaszolok.