A császár új dumája

Para-Kovács Imre
Nyomtatás
2015. 06. 10. · Hócipő 2015/12
Mindannyian kerülhetünk abba a helyzetbe, hogy világbirodalmat kell irányítanunk, esetleg valami kisebb, egyre jobban teljesítő országot a hanyatló és züllött európai környezetben, úgyhogy érdemes megfontolnunk, hogyan is tehetnénk ezt tökéletesen, az emberek legnagyobb megelégedésére és könnyedén, mintha csak egy éjjel-nappali közért vezérlőtermében üldögélnénk, szotyolázva (makukázva) és lazán.

Azt szeretnénk, ha nép boldog lenne, elégedett és gazdag.

Nem számít, hogy egymilliárd alattvalóm van, vagy tízmillió, jó uralkodóként csak egyet tehetek: meghallgatom szakértőimet, meghallgatom az embereket, aztán megtervezem jövőjüket és a birodalom (ország) jövőjét, hogy közép- és hosszú távon is kiszámítható és derűs élet várjon reánk.

A problémák akkor kezdődnek, ha az aktuálisan kezünkbe került világbirodalom vagy ország nem éppen virágzó, és lehetetlen csak úgy hirtelenjében helyrerántani, így aztán rövid és középtávon is szívni fog a nép, hogy a jövőben a gyermekeik egy kiszámítható, derűs stb. világban ficánkoljanak.

Ekkor valahogy el kell magyarázni nekik a helyzetet, és meg kell győzni őket a szívás helyességéről, ami egyébként nem lehetetlen feladat, mert mindenki hajlamos beáldozni a jelenét, ha a következő nemzedék biztonságba juthat ezáltal. Ehhez annyi kell, hogy az uralkodó tényleg tudja, mit miért tesz, a nép pedig bízzon benne. Nem mindenki, mert olyan nincs, de a többség, a józan többség.

Ha az uralkodó nem hülye, mint a tarkabab, akkor ezt teszi, ha azonban mégis inkább a hüvelyessel van azonos szellemi színvonalon, akkor megpróbálja megúszni a kellemetlenségeket, a győzködést, vitát, és kapásból hazugsággal indít: minden jó lesz rögtön, aztán egyre jobb.

Nagyjából a bejelentés délutánján a gondolkodó rétegek rájönnek, hogy az uralkodó hazudik, másnap már a többiek is, aztán csak a fundamentalisták maradnak, akik szerint az uralkodó isten kiválasztott embere, és önmagában attól, hogy ő rontja el, máris jó lesz minden.

A hazugság is megteszi, ha menthetetlenül buta és erkölcstelen az uralkodó, de amennyiben butább, mint amennyire erkölcstelen, akkor próbálkozhat mással is. Például addig szűkíti a nép kategóriáját, míg végül tényleg mindenki boldog és derűs lesz a birodalomban. A többiek pedig nem tartoznak a néphez, tehát ne pampogjanak, hanem húzzanak innen.

Uralkodóként mondhatjuk azt – csak a példa kedvéért –, hogy magyar az, aki hisz az uralkodóban. Ezzel két legyet ütünk egy csapásra, mivel az ellenzékünket kiszervezzük a nemzetből, és máris kevesebb emberről kell gondoskodni. Ne legyünk kicsinyesek, nyugodtan szűkítsük tovább a kört!

Magyar az, aki rendesen adózik!

Figyeljék csak meg, milyen azsúrozottan dupla fenekű ez a okosság, mert miközben megint kevesebb alattvalót kell boldoggá tennünk, azt a csoportot dobtuk ki a kőre hűlni, amelyik egyébként sem egy nagy érdekérvényesítő. Nem adózol, mert nincs munkád?! Akkor nem vagy magyar, és kész.

Mi azonban még többet akarunk lopni, és a bennünk hívő adózók pénzét is csökkentenénk, így aztán jöhet a következő kör. Magyar az, aki nem azon a pályán mozog, amin a kollégiumi haverjaink, családtagjaink vagy minisztereink. Ez azért csodálatos ötlet, mert a konkurencia eltakarításával tovább gazdagodhatunk és gazdagíthatjuk barátainkat, valamint sok pénzt vehetünk el gazdag embe­rektől, ami vidám dolog.

Ha sikeresen kizártuk a nemzet tagjai közül az ellenzékieket, a nyugdíjasokat, a rokkantakat, a konkurenciát, a munkanélkülieket, a művészeket, a túlságosan okos embereket és a melegeket, akkor egy időre meg kell pihenni, mert a kapkodás sohasem vezet jóra. Előfordulhat például, hogy mindenkit kizárunk, és akkor alattvalók nélkül maradunk, az pedig kínos, mert nincs kitől lopni, és adó sem érkezik. Azonban ha elég ember maradt a nemzetben, akkor jöhet a következő fázis: a boldoggá tétel.

Magyar az, aki itt van ebben a szobában!

Végignézünk a nemzetünkön, mindegyiküket név szerint köszöntjük és megkérdezzük, mi van a gyerekkel, bevált-e a tolatóradar az A32-es Audin, terem-e rendesen a papaya a hetven hektáron, ilyesmik, csak hogy oldottabb legyen a hangulat.

Aztán elmegyünk a Rádióba és a Tévébe, hogy elmondjuk: a mi országunkban (világbirodalmunkban) mindenki boldog és derűs, nem kevésbé elégedett és jómódú. Ilyen egyszerű ez. Ne felejtsék el, ha uralkodók lesznek, de ha mégis elfelejtenék, én szívesen adok a későbbiekben is tanácsot.
Para-Kovács Imre
legolvasottabb cikkei
Para-Kovács Imre
legfrissebb cikkei
Para-Kovács Imre összes cikke
HÓCIPŐ AZ ÚJSÁGOSNÁL
2026/20  •  IX. 23. – X. 6. Para-Kovács Imre csodálja, hogy Orbán nem váltott röfögésre kötcsei beszéde alatt, miközben arról beszélt, hogy jobban kellett volna hazudni Smuzewitz Ilona szerint úgy lehetünk sikeres sportdiplomaták, ha ekezet es vesszotakarekosan irunk kulugyminiszter Tesokanak! Farkasházy Tivadar szerint, ha Ligetiből alkotmánybírót csináltak, akkor Bokros Lajost meg a Biodóm élére kellett volna kinevezni Váncsa István szerint az elkövetkező nyarak slágere a lajtos kocsi lesz Havas Henrik megtudta, hogyan nem ebédelt Orbán batidai nyúlpörköltet Dési János feleleveníti, hogyan akarták beszervezni a szolgálatok, miközben Kövér titokminiszter billiárdozott a szomszéd helyiségben Lendvai Ildikó: Godot megérkezett, akire várván hívei nem tudtak semmi értelmeset csinálni A Heti Kamu megtudta, hogy tükörlabirintusban tartják a következő Békemenetet Selmeczi Tibor hat egymás melletti buszsáv és az egysávos nagykörút után azt keresi, hol tud a házától 70 perces gyalogútnál közelebb parkolni a kocsijával
GYENGÉBBEK KEDVÉÉRT Képaláírásaink a képzelet szüleményei, nem a rajtuk szereplők mondták. • A Hócipő hírei álhírek. • A Képzelt riportok álinterjúk, nem az azokban nevesített személyek szólalnak meg bennük. • Legyen résen: oldalunkon a valódiak mellett alkalmanként álhirdetések is előfordulnak • A Föld gömbölyű.