Csatorna töltelék - 2004/22

Para-Kovács Imre

2004. 10. 27. · Hócipő 2004/22

Oszama bin Laden a pesti belvárosban bujkál? - olvasom az egyik napilapnak látszó tárgy címlapján a kérdést, és szinte azonnal eszembe villan, hogy a televíziónézés már nem jelent minőségi zuhanást az olvasáshoz képest, sokkal inkább minden lekerült oda, ahonnan vétetett, amikor Isten lelke lebegett a vizek fölött, és valamelyik félhülye tanácsadónak eszébe jutott különválasztatni a főnökkel a világosságot a sötétségtől.

Na, ottan el lett baltázva.

Nyilvánvaló, hogy nem a közoktatásnak, a könyv- és hírlapkiadásnak, a színházi előadásoknak és a rádiónak köszönhető, hogy a lakosság jelentős része képes a viszonylag tagolt beszédre, hanem a televíziónak. Ha nem lenne tévé, az emberek nagy része makogna, és ugyanúgy öltözne, mint most, de ez csak első blikkre tűnik kedvező változásnak a mostani helyzethez képest, mert makogásukkal hozzánk fordulnának, mintegy belemakognának az életünkbe. Hacsak nem védenénk magunkat televíziókészülékekből emelt fallal, aminek tövében a makogásra lendülő csapatok visszahőkölnének, és mosópornevek kiáltozásával szabadulnának ki a nembeszélés béklyójából.

De szerencsére van tévé.

A régi időkre - amikor még csak alig volt tévé, és az ember nem választhatott ízlése szerint műsorokat - leginkább a csatornák hétköznap éjszakai választéka emlékeztet, amikor a nagy szolgáltatók elkussolnak, a földi sugárzású adók lehúzzák a redőnyt, leadják az utolsó reklámot is a Nyelvvel hízelgő béranyák című svéd erotikus thriller szünetében, és csak a kicsik maradnak talpon, hogy besöpörjék a mérhetetlen tartományban sorakozó nézői tekinteteket.

Hajnali háromkor olyan a készülék, mint egy megfejtésre váró segélykérő adás az Enterprise fedélzeti számítógépén, soha nem látott színskálák, fehér zaj, hideg villódzások, néhol pedig adás, mint az információínség sivatag-óceánjának oázisa, hogy megálljon a vadul klikkelő kéz, és lassan eljusson a tudatig, hogy a - végre - színesen mozgó bigyók mit is jelentenek.

A legegyszerűbb helyzet a CNN-nél áll elő, mivel azok az ostoba amerikaiak nem tudják, hogy mennyi az idő, és folyamatos csúszásban vannak, azaz az éjszakát is nappalnak hiszik, meg a reggellel is vannak problémáik, egyszóval ugyanazt nyomják éjjel is, mint nappal, bár a sajátos nyelvükön, de hajnali háromkor úgyszólván mindegy.

A zenei tévék éjszaka is zenét szolgáltatnak, néha talán kicsit hatásosabb, zúzósabb kivitelben, de alapjában véve ugyanazon a rettenetes színvonalon, ugyanazon beteges, marketingvezérelt ízlés által irányítva, nyomorult gyerekek énekelnek a körhintán, ványadt nőimitátorok nyafognak, férfiatlan férfiak, tetovált anyaszomorítók, rosszul öltözött májtiprók. Az éjszaka egyébként sem a harsány szórakozások ideje (legalábbis a tévé előtt), ilyenkor a gondolkodás nélküli elmélyülés ideje van, ha van, és nem a mikrobizó elektronikára vágyik a magamfajta kifutó széria.

Ezért esnek ki például az MTV2 megbeszélős műsorai is - nem vagyok abban az állapotban, hogy a társadalombiztosítás lehetséges kimeneteléről értekező embereket hallgassak, és bár minden szimpátiám az övék, kényszeredetten továbbkapcsolok, hátha megtalálom a csatornák rengetegében az igazit.

Mindez persze azért van, mert még mindig nincs széles sávú internet-kapcsolatom, nem jön az adatfolyam, hogy rohadna rá a nagytalpú Mikulás-helyettes egy közepesen rossz napján az egész szolgáltatóiparra, beleértve, természetesen, a fröccsöntőket is, rájuk különösen.

Tulajdonképpen két adó szokott fennmaradni a rostán, két teljesen ellentétes profilú tévé, azonos taktikával.

A Magyar ATV és a Viasat3 is ismétlésekbe menekül a hajnal közeledtével, semmi mást sem tesznek, csak elkezdik leadni az esti sávot, hogy a hozzám hasonló polgárok, akik három után fekszenek, és este nyolckor egyáltalán nem ülnek a tévé előtt, kaphassanak valamit az idillből: milyen is lenne, ha vacsora közben neveletlen gyermekeinkkel együtt néznénk az X-aktákat és az Egyenes beszédet.

Kálmán Olga hajnali fél négykor szürreális élmény. Jelenlétét a késői óra óhatatlan erotikus sugárzással vonja be, és amikor országgyűlési képviselőket faggat, a fantázia könnyedén rászereli a krómozott láncokat. Szombathy Pálról és Dési Jánosról e helyt nem nyilvánítanék véleményt, de kétségtelen, hogy a diskurzus színvonala elviselhetővé teszi a kései-korai elbutulást, nem követel meg túlzott intellektuális ugrálást, befőtt-állapotban is befogadható.

Lendvai Ildikó nagymonológjába belealudni rafinált kéj.

Para-Kovács Imre
legolvasottabb cikkei

Para-Kovács Imre
legfrissebb cikkei

Para-Kovács Imre összes cikke

HÓCIPŐ AZ ÚJSÁGOSNÁL
2025/18 • VIII. 27. – IX. 9.

Orbán repülőről is megtekintette, elkészült-e már a hatvanpusztai félkész mezőgazdasági üzem! Para-Kovács Imre: A lán ugrani készül, avagy az oroszok akkor fosztogatnak és erőszakolnak Ukrajnában, ha azt Szijjártó már megbeszélte Lavrovval Váncsa István a falvak kedvenc időtöltéséről: a kocsmák előtti mocskosfideszezésről Smuzewitz Ilona megtudta: úgy pótolják az orvosokat, hogy minden vajúdó kismama kezét egy vízvezeték-szerelő fogja majd Farkasházy Tivadar nem érti, a kormány miért tudta azonnal, kik gyújtották fel a kárpátaljai templomot, és most miért nem tudta Sulyok, kik bombázták Munkácsot? Havas Henrik egy Semjén Zsolt kezében tartott Bibliára esküdött, hogy hallgat Dési János Kőszeg Ferenccel beszélgetett az ügynökök elöli futásról és a Pride-sétáról Selmeczi Tibor Mészáros Lőrinc nyomdokain: gázszerelésbe kezdett egy vécépumpával Verebes István galériája, avagy a sértődött ellenzéktől a Fidesz utolsó órájáig A Heti Kamu kioknyomozta, hogy a NER-elit tihanyi, luxusnyaralónak tűnő gyümölcsfeldolgozói mellett nem úszómedencék épültek, hanem feszített víztükrű cefrekádak

GYENGÉBBEK KEDVÉÉRT Képaláírásaink a képzelet szüleményei, nem a rajtuk szereplők mondták. • A Hócipő hírei álhírek. • A Képzelt riportok álinterjúk, nem az azokban nevesített személyek szólalnak meg bennük. • Legyen résen: oldalunkon a valódiak mellett alkalmanként álhirdetések is előfordulnak • A Föld gömbölyű.