Bye, bye, Mr. Lineker (Spanyolország - Németország 1:0)

Megyesi Gusztáv
2008. 06. 30.
Mottó: Valamikor ezt a játékot mi is játszottuk.

Itt az idő, hogy végleg elfelejtsük Gary Lineker annakidején szellemes, de mára már boldog-boldogtalan által szétidézett közhelyét, miszerint ugyebár a végén mindig a németek nyernek.

Hát most se nyertek, mint ahogyan két évvel ezelőtt a saját háza tájukon rendezett világbajnokságon se jutottak be a döntőbe.


- Ez most Európa trónjáról dönt!

Ember nincs a földön, aki most azt mondaná, hogy nem érdemelték meg a vereséget, vagy hogy azért nem lettek Európa bajnokok, mert pechük volt. Ennyire távol még soha nem állt a győzelemtől német csapat, annak ellenére, hogy a legelején hosszú perceken át a spanyolok ki se tudtak jönni a térfelükről. Aztán csak kijöttek, s megtörtént az, ami vasárnap estére ki volt írva: a német bekkek nehézkessége szinte bántó volt, Ballackon látszott, hogy nagyon nincs rendben, Schweinsteiger pedig, hiába is hasonlította valamelyik magyar lap Beckhamhez (mert hiszen ő is 7-es mezben játszik), egyelőre messze van még az angoltól.


- Nem kell félni, nem fog fájni!

Viszont Klose és főleg Podolski mintha pályára se lépett volna. Az isteni Podolski, akinek a lengyelek elleni két gólja után a lengyel családi liga vagy mifene párt, nemzeti háborút akart indítani Németország ellen, klassziscsatár állampolgárságának jogtalan bitorlása címen, szóval ez a Podolski az utolsó, horvátoknak lőtt gólja óta semmit se csinált.


- Hé! Mit keres ez itt?

A társainál, különösen Ballacknál rá lehet fogni az elfáradást a kifejezetten hosszú idényre, ám Podolskinak meg éppen rövidre sikeredett a szezon, összesen négy meccset játszott végig a Bayernben, itt az Eb-n viszont hatot is. S volna még Lahm, a törökök elleni továbbjutás hőse. Most mindenki őt szidja Torres góljáért, hogy lassú volt és bizonytalan. Igaz, a spanyol egyszerűen megkerülte őt, ám közben jött ki Lehmann, márpedig ha egy kapus kiindul, akkor meg kell, hogy fogja a labdát, különben ő a hibás. Ha a kapus kivetődik, a hátvédnek le kell lassítania, ellenkező esetben széttrancsírozza a társa fejét, Lahm tehát lassított, Lehmann azonban elszámolta a tempót, és ezzel el is úszott minden.


- Ne a hasad alatt keresd!

Más oldalról nézve Torres zseniálisan pöckölte el a labdát, s nagyon jó, hogy ez így történt. A spanyolok győzelmével a futball igazságot szolgáltatott, bár ez éppen a futballtól szokott igen távol állni. A spanyolok végig igen kiegyensúlyozottak voltak, egyedül az olaszokat nem verték meg játékban, csak büntetőkkel, ezenfelül náluk volt legtöbbet a labda, ők lőttek leggyakrabban kapura, ők adták a gólkirályt, de nem folytatom...


- De ezen a döntőn legalább játszom!

A spanyolok első meccse, s egyáltalán, az Európa bajnokság első mérkőzései óta ugyanis mintha ezer év telt volna el; ki a csoda emlékszik már a kezdetekre? Hol vannak már a hollandok, az oroszok, a törökök, s egészen kicsit a portugálok, hogy csak azokat említsem, akik nyújtottak valamit, sőt az Európa bajnokság egy-egy szakaszában favoritnak voltak kinevezve, biztos nyerőknek.


- Tünés innen!

Ők nem tűntek el, csak átalakultak: a futball legelébb a spanyolok képében bukkant fel ezen az Eb-n, amikor az oroszokat verték 4-1-re, aztán őket a hollandokban láttuk reinkarnálódni két forduló erejéig, a hollandokból aztán oroszok lettek, s a metamorfózis az oroszok spanyolokká válásában ért véget, miközben a futball szép csöndesen ünnepelni kezdte önnön nagyszerűségét.

Mert akárhogyan is, ez az Eb a futball ünnepe volt.

Már annyira leszoktam a kulturált meccsre járásról (mert hát itthon hová is mehetnék), hogy kifejezetten meghatódom minden képen, ami az igazi játékhoz, kultúrához hasonlít. A mostani döntőn egy szerencsétlen német ült a spanyol tábor kellős közepén, s nem vagyok felelőtlen, ha ellenőrzés nélkül írom ide: életben maradt, sőt meg se lett gyalázva. A nagy dérrel-dúrral beharangozott futballháborúk mint a lengyel-német, az osztrák-német és kivált a török-német egyszerűen elmaradtak, a nézőtér pedig időnként mintha nem is Európa bajnokság, de valami kulturális fesztivál képét mutatta volna.


- Angol banjokság? Ezüst! FA kupa? Ezüst! BL? Ezüst!
Eb? Mi más lenne, mint ezüst!

És a pályán is: pár nappal a torna vége előtt közleményben jelezték a játékvezetők, hogy alaposan megváltozott a játékosok hozzáállása. Az idei tornán kevesen reklamáltak, alig inzultálta valaki a bírót, elmaradtak a botrányos jelenetek a játéktéren is. Jellemző, hogy amikor Hickersbergert, illetve Löw kapitányt egyszerre küldte fel a bíró fegyelmezési célzattal a lelátóra, az érintettek jót derültek. A játékosok pedig minden várakozást felülmúltak. Kifejezetten megható volt látni, mennyire kulturáltan viselkedtek egy-egy döntő pillanatban. Amikor a horvátok utolsó, mindent eldöntő tizenegyesét Rüstü megfogta, az elszabadult pokolban is elsőként a teljesen magába roskadt Petricshez szaladt, miként a lengyelek is ritkán látott önuralommal vették tudomásul, hogy fölöttébb igazságtalan tizenegyessel úszott el a továbbjutásuk az osztrákok elleni meccs utolsó utáni percében.


- Látod ezt Arconada?

Az Eb közepére abszolút esélyesnek kikiáltott hollandokat legyalázzák az ismeretlen oroszok; a pálya szélén Hiddink vigasztalja vesztes kollegáját és honfitársát, van Bastent, majd meccs végén valamennyi holland játékos elismeri, hogy az oroszok minden tekintetben jobbak voltak.

Hogy aztán pár nappal később a már-már Európa bajnoknak kikiáltott oroszok ismerjék el egy emberként, hogy a spanyolok győzelme minden tekintetben megérdemelt volt...


- Jövőre talán már a Bayern kezdőjébe is beférsz!

Most vagy az van, hogy ezek a gladiátorok az évközi darálóban megtanulták tisztelni a győzelmet és a vereséget, de leginkább az ellenfelet és a bírót, végül is tehát a játékot magát vagy pedig a nemzeti dicsőség ellenére ez a sorozat végül is csak egy torna volt, afféle levezetés, nyári buli a monoton munka után, hiszen az igazi, a véres harc a bajnokságokban és a nemzetközi kupákban folyik.


- Meglátja mester? Menni fog?

Nem tudom, mindenesetre a döntő utolsó percében tényleg csoda történt. Spanyol vezetésnél mi szokott történni százból száz meccsen? Spanyol játékosok fetrengenek a pályán kettesével. Spanyol csatár kap labdát, de nem a kapu felé indul, hanem a szögletzászlóhoz időt húzni. Az ellenfél rugdos, reklamál, a végén pedig földhöz vágja a labdát.


- Nekünk marad az alufólia!

Itt ez elmaradt: a spanyolok játszottak, merték ezt tenni, sőt túlságosan is, el-elszórakozva néhány helyzetet, aztán már a szokásos rituálét mutatta a kamera a kupaátadás után, ám mintha némi szomorúság is vegyült volna a tekintetekbe, de kár, hogy vége van, mert ami ősszel kezdődik újra, az nem lesz ilyen önfeledt játék.
HÓCIPŐ AZ ÚJSÁGOSNÁL
2021/25  •  XII. 1. – XII. 14.
ADVENTI AJÁNLAT: PARA, VÁNCSA, SMUZEWITZ... Váncsa István: akarja-e a migráns Afganisztánhoz csatolni Csongrád-Csanádot, Bács-Kiskunt vagy Baranyát? Para-Kovács Imre a Honvéd Kórház három objektumának 24 oltópontján oltakozott, hogy regisztrálatlanul beoltódjon MEGFXJTUK 2.: Lévai Anikó szerepében még mindig Lévai Anikó! Farkasházy Tivadarnak II. Lajos ugrott be Gulyásról, biztos ő is azt gondolta a mohácsi csata után a Csele-pataknál, hogy a legpesszimistábbnál is pesszimistább forgatókönyv jött be Smuzewitz Ilona kiakadt, hogy Amerika szankciókat vetne ki a korrupt magyar politikus emberekre, holott még tárgyalni sem hajlandók róla, hogy mekkora mértékű lopás lenne számukra elfogadható Verebes István a még meg nem zavart elméjű olvasók ép eszéről Dési János szerint ideje volna, hogy Mészáros könyvtárat is alapítson, mindkét gyerekkori színezőjét felajánlva hozzá Avar János szerint más diktátorok válsághelyzeteket használtak ki, a miénk maga teremti ezeket A Heti Kamu megtudta, Kósa Lajost a folyamatos kibeszélései miatt arra ítélte a Fidesz-frakció, hogy vegye feleségül a csengeri örökösnőt
HANGOS HÓCIPŐ



Műsoraink 2019 szeptemberének végén, az angyalföldi Radnóti Miklós Művelődési Központban hangzottak el élőben.

Közreműködnek: Hernádi Judit, Gálvölgyi János, Kern András, Hajós András, Havas Henrik, Kéri László, Nádas György, Varga Ferenc József, Para-Kovács Imre, Selmeczi Tibor és Farkasházy Tivadar.
GYENGÉBBEK KEDVÉÉRT Képaláírásaink a képzelet szüleményei, nem a rajtuk szereplők mondták. • A Hócipő hírei álhírek. • A Képzelt riportok álinterjúk, nem az azokban nevesített személyek szólalnak meg bennük. • Legyen résen: oldalunkon a valódiak mellett alkalmanként álhirdetések is előfordulnak • A Föld gömbölyű.