Szeretem Ferit

Megyesi Gusztáv
2008. 03. 18.
Az idei Kossuth- és Széchenyi díjak átadása sem nélkülözte a botrányt. Ezúttal Blaskó Péter színművész jelentette be, hogy nem veszi át a Kossuth-díjat, a miniszterelnöknek írt nyílt levelében azzal indokolva döntését, hogy a kormányfő tönkretette és kiárusította az országot, s a vele történő kézfogás után nem tudná többé megsimogatni a felesége arcát és a gyereke kezét. Vagy fordítva. De majd ő elmondja.

Hócipő: Ön nem vette át a Kossuth-díjat.

Blaskó Péter: Igen. Illetve nem.

Hócipő: De miért nem nem vette át?

Blaskó Péter: Már hogy értve?

Hócipő: Hogy megjelenik a kupola alatt, amikor pedig szólítják, kimegy, de nem veszi át a díjat.

Blaskó Péter: Így se nem vettem át.

Hócipő: De azért az forradalmibb lett volna, hogy kimenve nem veszi át. Teátrálisan nem fog kezet a miniszterelnökkel, sőt, azt a szemetet egyenesen leköpi. Mit leköpi? Az arcába summant az öklével, majd eltiporja, mint valami férget.

Blaskó Péter: De kérem, én békés természetű színművész vagyok.

Hócipő: Ez így nem fog menni, Blaskó. Eszmetárs színészkollegái összetörik magukat a közélet színpadán, már mindegyik vagy minimum gárdaparancsnok vagy gyakorló antiszemita, amelyik meg egyik sem, az valamelyik nemzeti érzelmű megye székhelyén sikkasztja a színház pénzét. Legalább jól tökön rúgta volna azt a hazaárulót.

Blaskó Péter: A miniszterelnökre gondol?

Hócipő: Arra a bélféregre.

Blaskó Péter: Nincs énnékem vele semmi bajom.

Hócipő: Na ne.

Blaskó Péter: De bíz’a, istenemre.

Hócipő: De hát azt írtad neki, bazdmeg, hogy ha kezet fognál vele, nem tudnál otthon többé simogatni.

Blaskó Péter: Az csak egy levél volt. Annyian írtak már levelet a mi szakmánkban, hogy csak Tatjánát említsem, „én írok levelet magának, Feri”; nem kell neki nagy jelentőséget tulajdonítani.

Hócipő: Na elmész a picsába, Blaskó. A miniszterelnök elárulta, sőt kiárusította a hazát.

Blaskó Péter: Szeretem Ferit. Én titokban ezután is fogok vizitdíjat fizetni. Csak közben lassan hatvan éves leszek, a nyugdíjas éveimre is gondolnom kell.

Hócipő: A Kossuth-díj nem kis summa.

Blaskó Péter: Azt most már automatikusan megkapom a választások után. Hanem az az igazság, hogy én már az összes létező darabban szerepeltem Magyarországon, mégse hagytam mély nyomot a széles nagyközönségben. De most ezzel a levéllel hirtelen megnőtt a művészi értékem, az ország összes jobboldali irányítású színháza kapkodni fog értem, a halálom napjáig el leszek látva szerepekkel... Én nem akarok színészotthonban elfeledve kiöregedni.
HÓCIPŐ AZ ÚJSÁGOSNÁL
2026/10  •  V. 6. – V. 19.
Para-Kovács Imre: Hankó nemzeti kulturális gyógyszerész vajon érti, hogy nem az a tét, hogy Orbán megsimogatja-e a buksiját, hanem, hogy vezetőszáron viszik-e el? Smuzewitz Ilona: Kik hiányoznak a parlamentből? Avagy ki emlékszik Kósára a csengeri örökösnőn kívül? Váncsa István a finn­ugor elmélet és az azbeszt kölcsönhatásairól Farkasházy Tivadar pontosan érti, miért az utcán válaszolgatott Orbán az újságírók kérdéseire, ott ugyanis nincs plafon Havas Henrik Orbán szentté avatását szervezi, hogy ne hasonuljanak meg vakhitű követői Dési János: K-európában eddig a pesszimista volt korunk realistája, aki már májusban felkiáltott: ajaj, mindjárt havazni kezd! Lendvai Ildikó: szeretné, ha megismételnék a kampányt Juszt László azt keresi, melyik csapat fogadná be Orbánt szertárosként A Heti Kamu megtudta: a Szent Korona helyett Kövér László bajusza előtt tehetik le esküjüket a képviselők Selmeczi Tibor előveszi a pincébe eltett krumplit, most, hogy elmarad a háború Orbán és zsebesei! – keressük együtt: Hogy hol a lé?
GYENGÉBBEK KEDVÉÉRT Képaláírásaink a képzelet szüleményei, nem a rajtuk szereplők mondták. • A Hócipő hírei álhírek. • A Képzelt riportok álinterjúk, nem az azokban nevesített személyek szólalnak meg bennük. • Legyen résen: oldalunkon a valódiak mellett alkalmanként álhirdetések is előfordulnak • A Föld gömbölyű.