Szeretem Ferit

Megyesi Gusztáv
2008. 03. 18.
Az idei Kossuth- és Széchenyi díjak átadása sem nélkülözte a botrányt. Ezúttal Blaskó Péter színművész jelentette be, hogy nem veszi át a Kossuth-díjat, a miniszterelnöknek írt nyílt levelében azzal indokolva döntését, hogy a kormányfő tönkretette és kiárusította az országot, s a vele történő kézfogás után nem tudná többé megsimogatni a felesége arcát és a gyereke kezét. Vagy fordítva. De majd ő elmondja.

Hócipő: Ön nem vette át a Kossuth-díjat.

Blaskó Péter: Igen. Illetve nem.

Hócipő: De miért nem nem vette át?

Blaskó Péter: Már hogy értve?

Hócipő: Hogy megjelenik a kupola alatt, amikor pedig szólítják, kimegy, de nem veszi át a díjat.

Blaskó Péter: Így se nem vettem át.

Hócipő: De azért az forradalmibb lett volna, hogy kimenve nem veszi át. Teátrálisan nem fog kezet a miniszterelnökkel, sőt, azt a szemetet egyenesen leköpi. Mit leköpi? Az arcába summant az öklével, majd eltiporja, mint valami férget.

Blaskó Péter: De kérem, én békés természetű színművész vagyok.

Hócipő: Ez így nem fog menni, Blaskó. Eszmetárs színészkollegái összetörik magukat a közélet színpadán, már mindegyik vagy minimum gárdaparancsnok vagy gyakorló antiszemita, amelyik meg egyik sem, az valamelyik nemzeti érzelmű megye székhelyén sikkasztja a színház pénzét. Legalább jól tökön rúgta volna azt a hazaárulót.

Blaskó Péter: A miniszterelnökre gondol?

Hócipő: Arra a bélféregre.

Blaskó Péter: Nincs énnékem vele semmi bajom.

Hócipő: Na ne.

Blaskó Péter: De bíz’a, istenemre.

Hócipő: De hát azt írtad neki, bazdmeg, hogy ha kezet fognál vele, nem tudnál otthon többé simogatni.

Blaskó Péter: Az csak egy levél volt. Annyian írtak már levelet a mi szakmánkban, hogy csak Tatjánát említsem, „én írok levelet magának, Feri”; nem kell neki nagy jelentőséget tulajdonítani.

Hócipő: Na elmész a picsába, Blaskó. A miniszterelnök elárulta, sőt kiárusította a hazát.

Blaskó Péter: Szeretem Ferit. Én titokban ezután is fogok vizitdíjat fizetni. Csak közben lassan hatvan éves leszek, a nyugdíjas éveimre is gondolnom kell.

Hócipő: A Kossuth-díj nem kis summa.

Blaskó Péter: Azt most már automatikusan megkapom a választások után. Hanem az az igazság, hogy én már az összes létező darabban szerepeltem Magyarországon, mégse hagytam mély nyomot a széles nagyközönségben. De most ezzel a levéllel hirtelen megnőtt a művészi értékem, az ország összes jobboldali irányítású színháza kapkodni fog értem, a halálom napjáig el leszek látva szerepekkel... Én nem akarok színészotthonban elfeledve kiöregedni.
HÓCIPŐ AZ ÚJSÁGOSNÁL
2026/14  •  VII. 1. – VII. 14.
Para-Kovács Imre: Szabadabban érezhetjük magunkat, nem indítanak ellenünk hajtóvadászatot, de ez nem jelenti azt, hogy beleszólhatunk. Hát kösz! Smuzewitz Ilona: az új magyar űrügynökség meg tudja majd mondani, hogy föntről látszott-e az aranykonvoj, vagy csak a karmelitából? Váncsa István: Hol meleg van, ott meleg van! – azaz pont olyan, mint a zsarnokság! Farkasházy Tivadar a hatvan évvel ezelőtti és mostani lopásról, és a mértékről Havas Henrik részleteket szerzett Orbán: Életem és harcom Brüsszel bürokratái ellen - című készülő kötetéből Dési János a jövendő elnök-casting alkalmából feleleveníti, hogyan lépett be Göncz Árpád irodájában a gardróbszekrénybe Juszt László szerint igaza van Orbánnak, tényleg fantasztikus országot csinálnak, csak nem érti, miért nem tette hozzá, hogy: maguknak! A Heti Kamu megtudta: csirkekopasztó-üzemben folytatják a kirúgott megafonosok Selmeczi Tibor a digitális világban a WC-papírt is lecseréli billentyűzetre, de hiába nyomkodja a DEL-billentyűt, az nem töröl.
GYENGÉBBEK KEDVÉÉRT Képaláírásaink a képzelet szüleményei, nem a rajtuk szereplők mondták. • A Hócipő hírei álhírek. • A Képzelt riportok álinterjúk, nem az azokban nevesített személyek szólalnak meg bennük. • Legyen résen: oldalunkon a valódiak mellett alkalmanként álhirdetések is előfordulnak • A Föld gömbölyű.