Szeretem Ferit
Megyesi Gusztáv
2008. 03. 18.
Az idei Kossuth- és Széchenyi díjak átadása sem nélkülözte a botrányt. Ezúttal Blaskó Péter színművész jelentette be, hogy nem veszi át a Kossuth-díjat, a miniszterelnöknek írt nyílt levelében azzal indokolva döntését, hogy a kormányfő tönkretette és kiárusította az országot, s a vele történő kézfogás után nem tudná többé megsimogatni a felesége arcát és a gyereke kezét. Vagy fordítva. De majd ő elmondja.Hócipő: Ön nem vette át a Kossuth-díjat.
Blaskó Péter: Igen. Illetve nem.
Hócipő: De miért nem nem vette át?
Blaskó Péter: Már hogy értve?
Hócipő: Hogy megjelenik a kupola alatt, amikor pedig szólítják, kimegy, de nem veszi át a díjat.
Blaskó Péter: Így se nem vettem át.
Hócipő: De azért az forradalmibb lett volna, hogy kimenve nem veszi át. Teátrálisan nem fog kezet a miniszterelnökkel, sőt, azt a szemetet egyenesen leköpi. Mit leköpi? Az arcába summant az öklével, majd eltiporja, mint valami férget.
Blaskó Péter: De kérem, én békés természetű színművész vagyok.
Hócipő: Ez így nem fog menni, Blaskó. Eszmetárs színészkollegái összetörik magukat a közélet színpadán, már mindegyik vagy minimum gárdaparancsnok vagy gyakorló antiszemita, amelyik meg egyik sem, az valamelyik nemzeti érzelmű megye székhelyén sikkasztja a színház pénzét. Legalább jól tökön rúgta volna azt a hazaárulót.
Blaskó Péter: A miniszterelnökre gondol?
Hócipő: Arra a bélféregre.
Blaskó Péter: Nincs énnékem vele semmi bajom.
Hócipő: Na ne.
Blaskó Péter: De bíz’a, istenemre.
Hócipő: De hát azt írtad neki, bazdmeg, hogy ha kezet fognál vele, nem tudnál otthon többé simogatni.
Blaskó Péter: Az csak egy levél volt. Annyian írtak már levelet a mi szakmánkban, hogy csak Tatjánát említsem, „én írok levelet magának, Feri”; nem kell neki nagy jelentőséget tulajdonítani.
Hócipő: Na elmész a picsába, Blaskó. A miniszterelnök elárulta, sőt kiárusította a hazát.
Blaskó Péter: Szeretem Ferit. Én titokban ezután is fogok vizitdíjat fizetni. Csak közben lassan hatvan éves leszek, a nyugdíjas éveimre is gondolnom kell.
Hócipő: A Kossuth-díj nem kis summa.
Blaskó Péter: Azt most már automatikusan megkapom a választások után. Hanem az az igazság, hogy én már az összes létező darabban szerepeltem Magyarországon, mégse hagytam mély nyomot a széles nagyközönségben. De most ezzel a levéllel hirtelen megnőtt a művészi értékem, az ország összes jobboldali irányítású színháza kapkodni fog értem, a halálom napjáig el leszek látva szerepekkel... Én nem akarok színészotthonban elfeledve kiöregedni.