Stanislaw Lem fiatalkori botlásából

Pirx növendék, a magyar űrhajózás egyik első úttörője, valamint a lengyel-magyar barátság élő szimbóluma, már gyermekkoromban is különös érzésekkel töltött el, mivel kifinomult nyolcévesként azonnal megéreztem, hogy valami nem stimmel, amikor megláttam a képernyőn az űrhajónak feltüntetett fékező gázrezsót.

Stanislaw Lem fiatalkori botlásából készült ez a tévésorozat, és valószínűleg állami szinten történt meg a jogok átadása, hiszen ismert, hogy milyen cirkuszt csinált az idős mester a George Clooney által jegyzett Solaris változat miatt is. Akkor mit érezhetett, midőn meglátta Papp Jánost a dugattyúlift beszakadó blueboxában?!

Abból az alkalomból hozom ezt szóba, hogy a napokban megjelent a Pirx-összes DVD-formátumban, dobozban, külön weboldallal, körhintával, Zizivel és Bambival, ahogy azt egy ilyen nagy magyar mozgóképezési mérföldkő esetében illendő, én pedig megvásároltam a pakkot 9500 forintért.

Magáról a filmről majd később elemeznék, most inkább a termékről, a dobozról, a lemezekről és az árképzésről dalolnék egy keveset, mivel annyira magyar, és tökéletesen alsó-k-európai biznic, hogy iskolapéldaként fog szerepelni a jövő tankönyveiben.

Az MTV és a Sprinter Kiadó közös vállalkozása egyértelműen az, hogy valami pénzt csináljanak az archívumból, és ehhez sok szerencsét, valamint egészséget kívánok, mindazonáltal szeretném megjegyezni: a határokat jó lenne érezni, mivel a lenyúlás és az üzlet homályzónájában (bár sok a közös vonás) elhelyezkedik egy olyan senki földje, ahol a háromujjas bomberdzseki és a papírból készült hasfalerősítő szerkezet lakozik, de csak azért, hogy ne legyen sima átmenet a fegyveres rablás és a kereskedelmi tevékenység között.

A Sprinter Kiadó honlapján az alábbiakat írja magáról: A Sprinter Kiadói Csoport névadója 1989 óta ad ki és forgalmaz könyveket. Kiadványai egészségneveléssel és ismeretterjesztéssel foglalkoznak. A kiadó a világirodalom nagyjai mellett kortárs szerzők műveinek is teret biztosít.

Nagyszerű hír ez, de akkor nézzük meg, mit kapunk 9500 forintért a Pirx kalandjai címet viselő dobozban.

Pirx kalandjai öt epizódból állnak, öt fázisban követhettük az űrhajós jellemfejlődését és kalandozását a világűrben, és ezek a részek ötven perc körüliek, azaz 250 perc Pirxet kapunk.

A felbontást megnézve, és belemerülve a csodálatos minőség okozta gyönyörűségbe, nagy ráhagyással is állíthatom, hogy két lemezen elfért volna az egész, de akkor maradt volna még olyan három óra az extráknak, amik természetesen nincsenek. Ehelyett öt lemezt kapunk, szép, vastag tokban, hogy olyasminek nézzen ki, ami megéri az árát.

Nem éri meg.

Az extrák rovatban a következő bejegyzést olvashatjuk: jelenetek közvetlen elérése.

Gratulálok, megerőltető munka lehetett létrehozni ezt a bravúrt, de azért lehetőleg ne panaszkodjanak majd, amennyiben nyolc példány fogy el a termékből, mivel nem sok olyan jogtudatos embert ismerek magamon kívül, aki egy ilyen kivitel és ár esetén ragaszkodna az eredeti termék megvásárlásához.

Csak összehasonlításképpen: az Egyesült Államokból megrendelt, kipostázott, valutában kifizetett Sonny Chiba tetralógia 6500 forintba került, és nem volt tíz centi vastag, mivel a világ civilizáltabb felén már rájöttek, hogyan lehet akár négy DVD-t is belehelyezni egyetlen tokba.

Fejlődik a technika, kedves barátaim, már a szovjet számítógépek is kisebbek egy szobánál, nem beszélve arról, hogy nem is létezik Szovjetunió!

A film művészi értékeivel mindenki tisztában van, aki egyetlen percet is látott belőle, és természetesen nem lehet célom, hogy hosszú évekre visszamenőleg ekézzem a magyar tévéfilmgyártást, mint ahogy nem is teszem, annyit azonban kénytelen vagyok megjegyezni, hogy három napja borotválnom kell a homlokomat, mivel az első rész megtekintése után kiszőrösödött a vadállati taplóságtól és a rettenetes ripacskodástól.

Borzalmas.

Tudom, hogy retró, és tudom, hogy izé, nemzeti értékeink, meg minden. De talán nem kéne annyira elébe menni a világ rólunk alkotott összképének, hogy sárga gumicsizmában küldjük az űrbe magyarjainkat, és nem adunk a kezükbe vasvillát, mert így félkarú óriások leszünk, ha jönnek az idegenek.

Mindazonáltal kaphatunk egy határozott képet arról, milyen lenne a magyar vidék, amennyiben neofita műparasztok ábrándjai alapján indulna el a fejlődés útján: pontosan ilyen. Lézerkarikás és galaktikus dinnyeföldek, ordító mucsa, valamint borzalmas színészek a vetített gémeskutak között.