Szociálisan szocialista

Para-Kovács Imre
2007. 03. 28. · Hócipő 2007/07
Amikor a Monty Python-csoport remekművében, a Brian életében kormányszóvivőt keresnek a rómaiak, a tömeg azzal bosszantja az erősen raccsoló (oppardon, ööö, na mindegy, akkor pontosítok: a férfiasan és intellektuálisan raccsoló) helytartót, hogy olyan neveket dob be a köztudatba, melyekben egy vagy több „r” betű van, a helytartó pedig képtelen megbirkózni ezekkel.

A tömeg röhög.

Egyáltalán nem akarják Robertet, Ridegart vagy Briant kormányszóvivőnek jelölni, csak röhögni akarnak, mert az emberek gonoszak, azonban kiderül, hogy van Brian nevű jelölt, és elindulnak levenni a keresztről.

Már a régi rómaiak korában sem volt könnyű tehát kormányszóvivőt találni.

Látom magam előtt, ahogy kormányunk (a haladás és modernizmus, valamint az európai értelemben vett szociáldemokrácia kormánya) szembesül a problémával, hogy Danks Emese (érdemei elismerése mellett) nyugalomba készül vonulni, és új szóvivőt kell találni, azonban ez a poszt kívül esik a miniszterelnök szellemi hatáskörén, és hirtelenjében nem talál egykori üzletfelei között senkit, aki hajlandó lenne szerény fizetésért napról napra hülyét csinálni magából a kamerák kereszttüzében.

Kóka János közli, hogy Kamillát nem adja.

Hiller István nem hajlandó feláldozni egyetlen egykori tanítványát sem.

Veres János ajánlja ugyan egy régi ismerősét, akivel az előző rendszerben alakított ki szoros munkakapcsolatot, de Gyurcsány Ferenc szerint tehén szóba sem jöhet.

Molnár Lajos megköszöni a kérdést, és leül.

A kormány unatkozni kezd, megpróbálják letudni a kérdést, de igazán nem érdekel senkit, ezért elkezdenek olyan személyeket bedobni, akiket Gyurcsány Ferenc nem ismer.
- Bíró Ica! - kiáltja egyikük.
- Dorothy és Toto kutya! - kurjant a másik.
- Rabindranath Tagore - süvölti a harmadik, és már gurulnak a nevetéstől.
- Demcsák Zsuzsa - így a negyedik.

A miniszterelnök hirtelen felvonja a szemöldökét, mert a név ismerősen cseng neki.
- Ő jó lesz - mondja, mert nagyon unja már, és különben is teljesen mindegy, hogy ki lesz a szóvivő. Csak abban reménykedik, hogy nem valami népdalból ismeri Demcsák Zsuzsa nevét, de aztán rájön, hogy az Mucsi Vera, és ettől megnyugszik.

Hazafelé öntudatlanul is dúdolni kezd.
Szomorúan, szomorúan öntöm ki a moslékot,
Mucsi Vera, Mucsi Vera, miért nem adtál egy csókot.

Demcsák Zsuzsát nem lepi meg a hír: pontosan tudta, hogy az élet még tartogat neki egy lehetőséget. Bár elsősorban a Budapest Tv Gyermekek panofixkucsmában énekelnek című műsorának vezetésére gondolt, a kormányszóvivői feladatok is rendben lesznek.

A teendők számosak.

Először is venni kell pár rongyot, mert az ember mégsem vihet szót régi vacak ruhákban.

Másodszor blogot kell indítani.

A blog fiatalos, kúl és trendi, de nem áll messze a baloldali hagyományoktól sem, gondoljunk csak Moldova György Egy motoros blogja című írására, vagy Lukács György Az esztétika sajátosságai nem piaci körülmények között címet viselő blogjára, amit Eörsi Istvánon kívül csak Heller Ágnes olvasott, de hatása letagadhatatlan.

Ráadásul Gyurcsány Ferenc is ír blogot.

[Itt szeretnék egy kicsit kiteljesedni és elburjánzani - off topic, ahogy a művelt német mondaná -, mert nem vagyok benne teljesen biztos, hogy az olvasó tisztában van a blog jelentőségével és természetével.

El kell mondanom, hogy - bár a közösségi újságírás és hálózat rengeteg előnnyel jár, megvannak letagadhatatlan hátrányai is. Az úgynevezett hivatalos újságírás bizonyos szűréssel jár, míg a blog szerzője szerkesztés, külső beavatkozás nélkül publikálja véleményét, híreit, elemzéseit, ilyeténképpen előfordulhat (inkább előfordulhat), hogy téved, hibázik vagy csak egyszerűen hazudik. A mennyiség csak akkor csaphat át minőségbe, ha megfelelő számú blogger tudósít ugyanazon eseményről, és az olvasónak van lehetősége szelektálni az információt, mert az összefüggő, esetleg eltérő vélemények, beszámolók kiegészítik egymást.

Erre a legjobb példa János, Márk, Lukács és Pál bloggerek tevékenysége, akik ugyanazon eseményről, Jézus munkálkodásáról számoltak be, azonban velük egy időben még sok blogger foglalkozott ezzel a kérdéssel, azonban őket az egyház bannolta, azaz apokrifnak nyilvánította, és nem regisztrálhattak többé a rendszerbe.

Az Újszövetség néven megjelent könyv a négy hitelesnek nyilvánított blogger írásait gyűjti egybe, azonban nincs mindig idő ilyen alapos hitelesítésre, hiszen a blog lényege a gyorsaság, egyidejűség, és sok esetben kénytelenek vagyunk mi magunk elvégezni a szerkesztés kényes feladatát.

A blog tehát értelmesebb, informáltabb és nyitottabb olvasót feltételez, mint - mondjuk - a választási szórólap.]

Demcsák Zsuzsa tehát blogot írt, és témaválasztásában megpróbált illeszkedni az Emberarcú Kormány imázsához, tehát a gyermeknevelés bájos, apró-cseprő kérdéseiről értekezett, amilyen például a bölcsődeválasztás.

Lebilincselő őszinteséggel írta meg, hogy gyermekét ki kellett venni a csoportból, mert szegények közé rakták (legrosszabb szociális helyzet áll az eredetiben, ami ennél kicsit árnyaltabb, jelenthet akár - úristen - romát is) az érzéketlen dadusok.

Ne legyünk álszentek! Ha menő vállalkozók vagyunk, esetleg férjünk az, majd hülyék leszünk szegények közé járatni a gyermekünket. Azt szeretnénk, ha ugyanolyanok közé járna, amilyen ő, nem pedig mindenféle rossz szociális helyzetű kis játszótársra tenne szert, akik aztán majd megmaradnak a baráti körében, és később feljárnak hozzánk bandázni.

Ez teljesen rendben van.

Én például arrogáns tahó vagyok, jelentős alkoholista és drogos múlttal, és nem érzem ettől magam rosszul, sőt. Azonban amennyiben holnap felhívna Gyurcsány Ferenc, hogy vinném-e a szót, mondanám neki, hogy lökött vagy, Ferenc, hát én arrogáns tahó vagyok stb., akkorát buknál velem, mint a Fidesz Wittner Máriával, keress inkább mást, nekem meg lökjél egy Kossuth-díjat, ott nem számít az alkoholizmus, és ezzel rendben is lennénk.

Demcsák Zsuzsa azonban - miután természetesen rávetette magát a média - simán kiszedte az inkriminált tagmondatot a szövegből, és jelzés nélkül megváltoztatta a bejegyzést.

Ez már nem szimpla butaság, hanem elég nagy hiba.

Abban a pillanatban szét is szedték a piranhák, innentől kezdve nincs miről beszélnünk. A sunyiság jellemhiba, a sznobság nem. Bár összességében illeszkedne a kormány önképébe ez a gesztus, a jelen pillanatban vállalhatatlan, mert most éppen őszinteség van és összetartozás.
- Anettka! - kiabálja be valaki.
- Jamie és a Csodalámpa - süvölti a másik.
- Dobó Kata - rikkantja a harmadik.

Gyurcsány pedig törheti Kóka fejét.

HÓCIPŐ AZ ÚJSÁGOSNÁL
2024/9  •  IV. 24. – V. 8.
Para-Kovács Imre: senki sem akarja Orbánt elhallgattatni, csak ha lehet inkább beszéljen olyan türk tudatú országokban, ahol szívesen látják őt és retardált barátait Váncsa István: Az Unió úgy döntött, hogy most már aztán tényleg az asztalra csap, és a négypárti többség neki is látott egy újabb határozattervezet megfogalmazásának Smuzewitz Ilona: a létezés a Fidesz által lehetséges, a Fidesz nélkül a farkasok együtt legelnének a bárányokkal, de a Fidesz meghozta a szabadságot és a magántőkealapokat Farkasházy Tivadar hiányolja Magyar Péter 12 pontjából az „örök élet +20 évet” Havas Henrik elfogta Varga Judit „Te mocskos áruló, kedves Péter” kezdetű levelét Kéri László: Forgatókönyv lejáratáshoz Dési János őrült rohangálást látott a Karmelitában, amikor kiderült, mégsem lesz meg az ajándékba odaígért áruházlánc Verebes István újabb Örkényiádái A Heti Kamu megtudta: Orbán annyira megirigyelte az influenszerek Deák téri pénzszórását, hogy saját kezűleg fog krumplit szórni a Karmelita erkélyéről
GYENGÉBBEK KEDVÉÉRT Képaláírásaink a képzelet szüleményei, nem a rajtuk szereplők mondták. • A Hócipő hírei álhírek. • A Képzelt riportok álinterjúk, nem az azokban nevesített személyek szólalnak meg bennük. • Legyen résen: oldalunkon a valódiak mellett alkalmanként álhirdetések is előfordulnak • A Föld gömbölyű.