Levél a Norvég királyhoz

V. Harald norvég uralkodónak

Osló, királyi palota

Felség! Minthogy az 1956-os magyar forradalom ötvenedik évfordulójának Kossuth téri ünnepségén sajnálatos módon úgy alakultak az események, hogy nem állt módjában személyesen találkozni a jelenlegi magyar forradalom legkiemelkedőbb alakjával, Lanczner Ferdinánd parancsnokkal, aki hamarosan I. Satu néven lesz a Magyar Királyság uralkodója, ekképpen Felséged kollegája, ezúton tájékoztatom az alábbiakról:

A Magyar Távirati Iroda közleménye szerint ellenőrzése során a magyar rendőrség a Kossuth téri sátrakban késeket, csavarkulcsokat, köveket, zokniba csomagolt brikettet, glicerint, benzint talált, és ezt manipulatív módon fegyvernek minősítette. A Kossuth tériek azonban közleményt bocsátottak ki, miszerint ezek a fegyvernek látszó tárgyak valójában nem fegyverek, hanem a Kossuth téri magyarság mindennapi, ősi életvitelét szolgálják. „A médiák által fegyvernek titulált konyhai eszközök és a peták nevű játék (amit harci golyónak minősítettek) előre össze voltak készítve a konyhasátornál a korábbi megbeszélések szerint, mivel a tüntetők életvitelszerű ott-tartózkodása miatt ezek mindennapi használatban lévő eszközök voltak” - áll a Szabad Magyarországért Mozgalom közleményében.

Tájékoztatom Felségedet, hogy a peták ősi magyar játék, és nem az öt-, illetve hét krajcár értékű pénzdarabot jelenti, ahogyan ezzel sok magyart idáig is megtévesztettek, hanem finom acélgolyókat, melyekkel ünnepi ebéd előtt szokott a családfő gyermekeivel játszani az asztalon. A glicerin és a benzin a borshoz, erős paprikához, üvegnyi ecethez hasonlóan ősidők óta a magyarok ünnepi asztalának nélkülözhetetlen kelléke, s ebéd után ősi magyar szokás szerint a családfő zokniba bújtatott brikettet szokott felmutatni, ezzel kifejezvén reményét, hogy a télen se fognak fázni, lesz elég tojásbrikett. Arra kérem Felségedet, ne üljön fel a magyar hatóságok manipulatív tájékoztatásának.

Felséged a magyar forradalom előestéjén az Állami Operaházban kezet fogott bizonyos Gyurcsány Ferenccel, sőt rá is mosolygott abban a hitben, hogy ez a személy tényleg a Magyar Köztársaság miniszterelnöke. Tájékoztatom Felségedet, hogy az elmúlt hetekben folyamatosan beszédek hangzottak el a Kossuth téren, Áder Jánostól kezdve Pelczné Gáll Ildikón, Kósa Lajoson, Kövér Lászlón, Schmitt Pálon, Jeszenszky Zsolton, Szijjártó Péteren, Reviczky Gáboron, Rogán Antalon, Pokorni Zoltánon, Eperjes Károlyon, Usztics Mátyáson, Martonyi Jánoson, Czakó Gáboron át egészen Raksányi Gellértig a magyar haza legkiválóbb gondolkodói leplezték le Gyurcsány Ferenc valódi énjét.

A beszédek alapján tájékoztatom Felségedet, hogy valójában nem is Gyurcsány Ferenc az illető igazi neve, hanem Böszme Ferenc, sőt, Fegyenc Ferenc, aki nem is államférfi, hanem felelőtlen pacák, illegitim erkölcsi hulla, egy csanadala, közönséges csavargó, akinek nincs hazája, felelőtlen bitang, aki semmilyen tisztességes ügy mellé nem áll oda. Egy Madame ő a kuplerájban, a hatalom őrültje, dörzsölt, ravasz ember, aki éjjel-nappal hazudik, a fúriák küldötte, aki minden jót legyőz, s győzelemre viszi a pusztulást, a csalást, az aljasságot, a becstelenséget, nem véletlen, hogy dr. Tersztyánszkyné se fogott vele kezet.

Gyurcsány Ferenc olyan sebész, aki műtét előtt direkt koszos lében áztatja a kezét, mi több, ő maga a gennyes seb, amely felszakadt; fertőző góc, aki ártatlan, fiatal lányokat és fiúkat üttetett-veretett össze, börtönzött be szeptember 17-én, alighanem igaza van a dévai Böjte Csabának, hogy nem lehet jobbá verni senkit, csak jobbá szeretni. A dübörgő válság atyja, ármány kíséri, ahol léptei elhaladnak, nyomdokaiban nem nő fű és szerelem. Lemondott Felséged kulturális minisztere, mert hosszú hónapokig nem fizette be a tévé üzemben tartási díjat, de Gyurcsány nem mond le; most azonban lelepleződött. Ő egy álruhás Hófehérke, a hét törpe kormány élén, ám még kisdobosnak se jó, mert a negyedik pont azt mondja, hogy a kisdobos mindig igazat mond, márpedig ő Mekk Elekként avatkozott bele Veress János inasának kirúgásába, 23 millió románnal fenyegetett, egyszavas rágalmakkal bélyegzi meg a magyar nemzetet, s már csak azért is le kellene mondania, mert a doppingolás vétsége miatt az aranyérmet is elveszik a győztestől. Gyurcsány egy tolvaj. Egy piti bűnöző, aki levadászta a Központi Statisztikai Hivatal elnökét. Egy különös anyagból gyúrt ártalmas figura, aki azonban nem is létező személy, mert egyetlen értékrendje, hogy amit ma ellophatsz, azt ne szalaszd holnapra. Nincs előle hova hátrálni. Ez az ember Mária országában egy fillért se ér, nemhogy 1 milliárdot. Nincs egyenes gerince, trágár szavakkal szembeköpte a valóságot, Pinokkióként rossz példát mutat a gyerekeknek, szétveri a lakásokat, otthonokat. A szülők pénztárcájára apellál, egy olyan kecske, akire nem bízhatjuk a nemzet káposztáját. Anarchista, hazaáruló, nemzetveszejtő, aki pusztítani akarja az utakat jogosan lezáró gazdákat és a templomokat, mert neki a valóságshow-k, a szappanoperák és a horrorfilmek kellenek. Túszul akarja ejteni Magyarországot, olyan rokonként, aki szembeköpte a magyarságot, és a lagzin a menyasszonyt vörös tintával ócsárolja, mégha komédiát rendez is a törvény házában.

Hagyni fogja ezt a magyar nép?

Nem fogja hagyni. A magyar népnek megvannak a maga eszközei. „A hit vidám merészségével folytassuk erőszakmentes forradalmunkat: párbeszéd, ima és passzív rezisztencia, ez a mi fegyverünk” - mondta Csókay idegsebész, valamint némi brikett, teszem hozzá én, ám addig is, amíg ezek a fegyverek elsülnek, s a magyarok petákja diadalra viszi a forradalom tüzes gondolatát, a magyar nép és I. Satu kéri a norvég hadsereg baráti segítségét.

Felség, ütött a 24. óra utáni perc!