Zöld Király Faiskola

Megyesi Gusztáv
2013. 06. 12. · Hócipő 2013/12
A bazsalikom levele gyönyörű zöld, már messziről érezni jellegzetes illatát, de vigyázni kell vele. Június eleje, közepe felé hirtelen megnyúlik, virágozni készül, ilyenkor vissza kell vágni, különben veszít az aromájából, meg is fakulnak a levelei, s randa, nyurga növény kapunk.

Szabó Dávid mondja ezt virágcserepek között guggolva, miközben a bazsalikom mellett csombort, rozmaringot, kétféle kakukkfüvet, curryt, más néven szalmagyopárt, borsmentát, citromfüvet, oregánót ültet át otthoni folyosói konyhakertünkhöz, sőt egy cserép babért is, amelyből ügyesen vágva formás fa is nőhet. Koriandert is kínál, de azt nem kérünk, tavaly csúnyán ráfáztunk vele, virágokat viszont, évelőket, egynyáriakat majd legközelebb viszünk.



Vasárnap van, május közepe, egymás után fordulnak be az autók a kertészetbe, százötvenezren laknak a környéken, Pécel, Vecsés, megannyi kertes ház, veszi ilyenkor a palántát, díszcserjét, facsemetét boldog-boldogtalan. Hétvégén tetőzik a forgalom; mondja is Szabó József, Dávid édesapja, aki 1992 óta viszi két fiával a kertészetet, hogy ha megmakacsolja magát a politika, és vasárnap zárva kell tartani mindenkinek, tönkre fognak menni, pedig virágkertészetbe menni, akár csak nézelődni is, családi programnak sem utolsó. Ez itt más vidék, a Keresztúri út és környéke nem a budai oldal, ahol kettesével viszik haza a százötvenezer forintos örökzöldeket, ide az emberek úgy jönnek, hogy otthon előre fillérre kiszámolják, mit akarnak venni.



Szabó Dávid azonban nem erre gondol. Mutatja a birodalmát, ahol kísérletezik. Nem messze kedvencétől, a japán akáctól meg a tízéves mamutfenyőtől apró palánták állnak sorban, amerikai mustár, vízitorma, de mindenekelőtt a mexikói halálpaprikák, mint a Habanero és a Jalapeno; ha beválnak, kereskedelmi forgalomba kerülnek ezek is. Ám az igazi reménység saját találmánya, a fűpad. Hagyományos pad volna, ám az ülőkéje bársonyos gyep, azt reméli tőle Dávid, hogy kelendő lesz. Az emberek szeretnek a fűben ülni, csak a Teremtő ugyebár túl alacsonyra telepítette a füvet, de annyira, hogy le kell heveredni hozzá a fájós derekunkkal, a fűpad viszont a kultúrember feneke alá varázsolja a pázsitot.



Apró halastó mellett haladunk el, nem is halastó ez, afféle víznyelő gödör, ezekből locsolják a növényeket, az iszap pedig kiváló talajjavító. A vízben halak úszkálnak, Dávid azt mondja, afféle indikátorok, ha például méreg kerülne a vízbe, azonnal felfordulnának, így a gazda nem a növényekre locsolná szét a mérget. A halról már sok minden eszünkbe jutott, de ez az őrző-védő szerepe speciel nem, ám egy kertészetben mindenre föl kell készülni. A jó kertész titka rém egyszerű, s most nem feltétlenül a verítékes, emberfölötti munkára gondolunk, ahogyan mi azt a városi iskolában tanultuk, hanem az állandó spekulálásra, hogy mit hogyan lehetne még jobban, de főleg igényesebben, mégis gazdaságosabban. Műtrágyából például a legdrágábbat használják, viszont ezt a biokertészek is elfogadják, paprikamagot amerikai cégtől vásárolnak, mert az garantálja a fajtaminőséget; így végül is a drágább bizonyul olcsóbb befektetésnek.



Jön Géza, Dávid fivére a jellegzetes raszta frizurájával, s már messziről csóválja a fejét a bazsalikomos cserepünket meglátva, túl sűrűn vannak benne a palánták; ezen kicsit összekapnak. Dávid szerint a bátyja a kulcsfigura a kertészetben, teli van ötletekkel, csak néha rájön a lustaság, mindenesetre együtt mennek minden vidéki tárgyalásra, ha kell, kétszer is ugyanoda, mert a kertész másik titka: a végtelen türelem.

Hogyan lesz kertész valaki?

Ó, ez igazán egyszerű. Az ember elvégzi a Kölcsey gimnáziumot, teli van továbbtanulási reményekkel, ám akkor az érettségi vizsga után csinál egy marhaságot, társaival telifesti az iskola falát mindenféle megjegyzésekkel, persze lebukik. A fal rendbehozatalát ki kell fizetni, ezért az ember dolgozni megy, majd egy nap váratlan ötlet nyomán felül a Nagyvárad téren a nemzetközi buszjáratok egyikére, és Strasbourgba megy, ahol haladéktalanul jelentkezik a légióba. Miért? Csak. Az orvosi vizsgálaton azonban kiszuperálják a szeme miatt, pénze csak Salzburgig elég a hazaútra, ám nem esik pánikba. Az osztrák városban nagyokat csavarog, maradék néhány frankját odaadja egy hajléktalannak, majd jegy nélkül fölül a vonatra, s azt mondja a kalauznak, nincs egy fillérje se, rendelkezzék vele. A kalauz elveszi az útlevelét, majd visszaadja, s többé nem zaklatja, pár óra múlva pedig újra Magyarországon van; akárha el se ment volna.



Ám ez így nem igaz. Még a Rajna partján határoztam el, mondja Dávid, hogy ha hazajutok valahogy, egy szakmát mindenképpen kitanulok. Hazatérvén először ács lett, majd jelentkezett a Villányi úti kertészeti egyetemre, most pedig a Keresztúri úton beszélgetünk.

Szabad idejében edzésre jár, földharc a sportága, ami nem keverendő össze a ketrecharccal. Idén azonban csak edzésre futja, versenyen nem indul, ahhoz keveset tréningezett. Amúgy a Hársfa utcában lakik, a Madách Színház mögött, az egyik nevezetes házban. Mondja, fiatalúr, kérdezte még a beköltözésekor a ház egyik lakója, Mussinger úr, tudja-e, hogy ki lakott a maga lakásában? Királyhegyi Pál, feleltem, és elmondtam a híres anekdotát a Sztálinnak küldött táviratról, Mussinger úr egészen elérzékenyült: maga az első, aki tudja, hogy ki volt Királyhegyi Pál.



Ami aztán a tudás feneketlen mélységét illeti, egy grófot említ Dávid századokkal előtti időkből, aki elvitte sivár kastélyába a kedvesét. Ám mire reggel felébredtek, az ablak alatt ott állt egy komplett park, nagy fákkal, bokrokkal, éjszaka telepítették észrevétlen; hogyan, mi módon, máig titok.

Fotó: Szebeni András
HÓCIPŐ AZ ÚJSÁGOSNÁL
2024/7  •  III. 27. – IV. 9.
Zsidólakást, zsidóbútort másnapra a filoszemitának: kilenc oldalon foglalkozunk több, mint kéttucat dokumentumot bemutatva azzal, hogyan igényelt zsidólakást és zsidóbútorokat Sulyok Tamás államelnök, általa filoszemitának nevezett apja, a Magyar Nemzeti Szocialista Párt akkori megyevezetője. Para-Kovács Imre gondolkodóba esett, megnyomja-e az Enter-gombot a 100 Millió dolláros jacht, Megrendelem felirat alatt Váncsa István a Brüsszel elfoglalását követő diadalmenet terveiről Smuzewitz Ilona: a Petőfit megölő Ukránokról és a magyar szuterenitást veszélyeztető kiskereskedelemről Farkasházy Tivadar: szerint inkább a köztársaság tartozik ma már a családi legendáriumba Havas Henrik megtudta, hogyan nevezték a budoárt Felcsúton a miniszterelnök úr gyermekkorában Dési János: kétféle diktatúra létezik: az egyikben Jancsó csinál filmeket, meg Makk Károly, meg Sándor Pál, a másikban meg Philip Verebes István újabb Örkényiádái Nagy Bandó András: Diktakrácia a demokratúrában A Heti Kamu megtudta: a Temuról rendelte a kormány azt az ázsiai huszárlegényt, aki a Nemzeti Múzeum lépcsőjén énekelt
GYENGÉBBEK KEDVÉÉRT Képaláírásaink a képzelet szüleményei, nem a rajtuk szereplők mondták. • A Hócipő hírei álhírek. • A Képzelt riportok álinterjúk, nem az azokban nevesített személyek szólalnak meg bennük. • Legyen résen: oldalunkon a valódiak mellett alkalmanként álhirdetések is előfordulnak • A Föld gömbölyű.