Út az önerős exitáláshoz

Megyesi Gusztáv

2013. 06. 12. · Hócipő 2013/12

Van abban valami mélységesen izgató, hogy ha elfogadja a parlament György István főpolgármester-helyettes törvénymódosító javaslatát, akkor az állam ezután bárkinek az ingatlanját kisajátíthatja, persze kizárólag közcélból. Ha például megtetszik a házunk valamelyik országgyűlési képviselőnek vagy az elnöki hivatal munkatársának, és szól az államnak, már viheti is közcélból, ami nyilván igen sarkos interpretálása a javaslatnak, ám ez a lehetőség is benne van a tervezetben, márpedig ha benne van, akkor abból igen könnyen valóság lehet.

Tán nem is baj. A kisajátítás ugyanis nem azonos a klasszikus rekvirálással, a kisajátítás után kárpótolni is szokták az érintetteket még a nemzeti együttműködés rendszerében is, legalábbis lapzártakor még így volt. Ha tehát mondjuk Zsiga Marcell miskolci képviselőnek megtetszik a pesti Józsefvárosban egy szép, aládúcolt, körfolyosós proliházban lévő udvarra néző szoba-konyhás lakás (a vécé kint, a gang végén), akkor simán megszerezheti, hiszen Zsiga Marcell minden lépése közcél, viszont az addigi tulaj se jár rosszul. Igaz, hogy szegényebb lett egy hajlékkal, de legalább pénzhez jutott, és ha ezután felfordul az utcán, rendes temetésben lehet része. Ha viszont valaki csak szimpla önkormányzati lakásban, netán szükséglakásban lakik, akkor az végzetes lehet, mert van ugyan hajlék a feje fölött, viszont évek óta nélkülözésben él, nyilván azért, mert például a rokkantsági nyugdíjként kapott havi 23 ezer forintot nem tudja rendesen beosztani. Ami sajnálatosan azzal is jár, hogy temetésre se futja, tehát a családjának kellene eltemetnie, ám a família is nincstelen.

A nyájas és ereje teljében lévő olvasó is nyilván hallott már róla, hogy a nemzeti ügyek kormánya a szociális temetést is új alapokra helyezi. Ennek lényege, hogy az önkormányzatok ezután minden rászoruló szegény embernek ingyen sírhelyet, illetve urnát adnak, sőt még térítésmentes fakeresztet is, cserébe viszont a hozzátartozóknak kell eltemetniük a megboldogultat, de szó szerint. Előbb meg kell ásniuk a sírt, utána megmosdatni, megborotválni, felöltöztetni a halottat, felravatalozni, a kijelölt parcellához vinni, megható szavakkal méltatni gazdag életútját, végül leereszteni a sírba, a sírt behantolni. Ez nem vicc. Aki meg van szorulva anyagilag, viszont élete leghosszabb útjára készül, s kíváncsi rá, hogy mi lesz a halála után a családjával, az olvassa el a vonatkozó törvény 24/A (7) paragrafusát. Nem feltétlenül lehangoló olvasmány, vannak kifejezetten pozitív részei is, ilyen például az a kitétel, hogy ha a hozzátartozó kórházban hal meg és boncolják, akkor a kórház öltözteti fel és készíti elő temetésre, ami már önmagában is eleve ajándék, hiszen az elhunytat nem a rokonságnak kell felboncolnia, majd a halál okát megállapítania. Igaz viszont, hogy a kórház részéről „a holttest rekonstruálása nem része a holttest előkészítésének”, tehát pestisjárvány, tömeges baleset, hajókataszrófa vagy éppen láncfűrészszel végrehajtott sorozatgyilkosság esetére nem árt lelkiekben felkészülni.

A törvényjavaslatot egyébként a napokban tárgyalta a parlament jogi bizottsága is, és a kormánypárti képviselők egyöntetű megállapítása szerint a tervezet jól szolgálja a nemzeti együttműködés rendszerét, annak egyik alappillére lehet, amennyiben a saját kivitelezésű családi temetésnek közösségformáló és családerősítő hatása van, sőt Rónaszékiné Keresztes Mónika egyenesen odáig ment, hogy „közelebb viszi az embereket az élőkhöz is, mert ha valaki tudja, hogy neki kell majd eltemetni, akkor nem biztos, hogy berakja szociális otthonba”.

Fölvetődik természetesen a kérdés, hogy mi van akkor, ha példának okáért özv. Takácsné nem bírja a tempót, és a temetés reggelén még a felénél sem tart a sírgödör kiásásának, vagy például képtelen a férje földi maradványait már megmozdítani is, hát még felöltöztetni, a szállítás és a ravatalozás szakmai fogásairól nem is szólva. Ám ez esetben sem marad el a temetés. Az önkormányzat ugyanis elvégzi a teendőket, az ezzel kapcsolatos költségeket persze magától értetődőn a hagyatékra terheli, nagyon okosan egyébként, hiszen előbbutóbb nyilván özvegy Takácsné is beadja a kulcsot; nehogy már az egész kerület az önkormányzaton élősködjék. Az ülésen felszólaló belügyi delegált amúgy is mindenkit megnyugtatott: ha valaki nem bírja kiásni szabályosan a két méter mély, két méter hoszszú és egy méter széles sírgödröt, akkor kérhet urnatemetést, ott nem kell ásni.

Látható, hogy a törvényalkotó mindenre gondolt, még arra is, hogy mi van, ha a családtagok esetleg félreásnak. A szociálisan megboldogultakat ugyanis nem azért temetik külön parcellába, hogy a nyilvánosság meg majd az utókor azonnal lássa, hogy az illető semmire se vitte, egy nagy senki volt, hanem, „mert a hozzátartozók maguk ásnak, és nekünk garantálnunk kell, hogy nem találkoznak olyan emberi maradványokkal, melyek őket közegészségügyi szempontból veszélyeztetnék”.

Mi ehhez legfeljebb annyit tudunk hozzátenni, hogy mivel a családi sírásás előtt munkavédelmi és közegészségügyi kiképzésen kell részt venni, és nagyon sok jelentkező várható, leghelyesebb, ha a leendő megboldogult már az exitálás előtt három-négy nappal jelzi hozzátartozóinak, hogy mire készül, hogy még a megfelelő időben helyet kaphassanak a kiképzésre.

Megyesi Gusztáv
legolvasottabb cikkei

Megyesi Gusztáv
legfrissebb cikkei

Megyesi Gusztáv összes cikke

HÓCIPŐ AZ ÚJSÁGOSNÁL
2024/10 • V. 8. – V. 21.

Para-Kovács Imre: elkényelmesedtek Rogán biorobotjai, 17 éves lányokat megfélemlíteni nem ugyanaz, mint a Debrecen főterét is megtöltő, áradó Tiszát Váncsa István: aggódik, hogy a hazánkba látogató Hszi Csin-pinget el ne lopják a civilszervezetek Smuzewitz Ilona: 20 éve az uniós csatlakozáskor azt ígérték a magyaroknak, hogy nyithatnak cukrászdát Bécsben, de csak működésképtelen időkerék lett belőle Farkasházy Tivadar: Győzikének annyira bejött a fideszesedés, hogy talán még NAV-elnököt is csinálnak belőle Havas Henrik fültanúja volt, ahogy Kósa Lajos megfejti Magyar Pétert Nagy Bandó: Mit csinál Áder háromfős titkársága? Halastavakkal tart kapcsolatot, hogy hol, mikor volt telepítés? Dési János megtudta: brit tudósok szerint van élet az Unión kívül is, azt, hogy milyen, most vizsgálják Verebes István újabb Örkényiádái Selmeczi Tibor megtudta, már akkora a gáz hazánkban, hogy rövidesen koncessziót írnak ki rá A Heti Kamu megtudta, Mészáros Lőrinc és Várkonyi Andrea vásárolja fel a bolthálózatot, melynek új neve HázaSPÁR lesz!

GYENGÉBBEK KEDVÉÉRT Képaláírásaink a képzelet szüleményei, nem a rajtuk szereplők mondták. • A Hócipő hírei álhírek. • A Képzelt riportok álinterjúk, nem az azokban nevesített személyek szólalnak meg bennük. • Legyen résen: oldalunkon a valódiak mellett alkalmanként álhirdetések is előfordulnak • A Föld gömbölyű.