Kalaposmester

Marácz Attila kalap-, sapkakészítő mester

Megyesi Gusztáv
2013. 01. 23. · Hócipő 2013/02
Állunk a kalapüzletben, odakint vagy tízcentis szürke hó, ám mi idebent a panamakalapról beszélgetünk.

A panamakalap pálmalevélből készül, egészen pontosan a Carludovica nevű növény levélnyeléből, szülőhazája Ecuador, nevét azért kapta mégis Panamáról, mert a legendák szerint a csatorna építésén dolgozó munkásoknak árusították a tűző nap ellen. Ehhez képest nem mondható, hogy tucatáru volna tucatárral, Marácz Attila üzletében is 15-20 ezer forint egy-egy példány, de a tulaj azt mondja, látott már külföldön 200 dollárért is panamakalapot.

Az a jó ebben a látogatásban, hogy öt perce se vagyunk a kalapüzletben, s mindjárt a kalapszakma kellős közepébe zuhantunk, úgy beszélgetünk Marácz Attilával és feleségével, Marcsival, mintha évtizedek óta ismernénk egymást. Ennek oka a vendéglátók szívélyességén és közvetlenségén túl az lehet, hogy erős lelkifurdalásunk van, most jövünk csak rá, hogy mi soha életünkben nem viseltünk a fejünkön semmit, ma is legfeljebb bézbólsapkát, azért nem kár, ha elhagyjuk, vagy zsebre gyűrhető, olcsó kínai jambósapkát, hamisított márkanévvel, hogy ki ne lógjunk a sorból. Emlékeink szerint fiatalabb korunkban, a hatvanas és hetvenes években egy egész generáció járt fejfedő nélkül, mert akkoriban a haj öltöztetett, Marácz Attila azonban azt mondja, bárcsak a hatvanas-hetvenes évek forgalma jönne vissza ma is.



Ezek szerint akkor manapság a kalapon is spórolnak az emberek.

Mondjuk ez nem volna csoda, ahol szegénység van, ott egyébként is a ruhatár frissül utoljára. Ha azt veszem, hogy Marácz Attila a közgazdasági technikum elvégzése után reményteli közgazdaként lépett a felnőttkor útjára, ám aztán némi vargabetű után mégiscsak édesapja nyomdokaiba lépve 1983-ban letette a mestervizsgát, hát akkor valamivel jobban jár, ha a papa cipész vagy nadrágszabó; kalap nélkül még el-elvan az ember, de cipő, nadrág nélkül soha; lám, mondhatnánk erre, ha megszorul az ember, a fejéről mond le legelőbb is.

A másik, hogy a kalap megkívánja a hozzá illő ruházatot. Nemcsak arról van szó, hogy jobb időben a kalap státuszszimbólum, amerikai filmekben a férfiak ingujjra vetkezve is fejükön hagyják a kalapot, mint ahogy Humphrey Bogartnak is védjegyévé vált a kalap, hanem hogy a mai dzsekik, kapucnis pulcsik méltatlanok a kalaphoz, viszont egy jobb szövetkabát télire 50-60 ezer forintba kerül.



Maráczék mellett tán két-három kalapos dolgozik a városban, de vigyázat, olyan kalapos, aki önkezével készíti a kalapot. Valamikor, a múlt század harmincas éveiben, amikor a Marácz-kalapok fogalommá váltak, annyi kalapos volt az országban, hogy ma átütő szakszervezeti erőt képviselnének, simán átvehetnék a hatalmat. Sőt, külön szakmaként jegyezték a férfi és a női kalapost, a sapkást és az egyensapkást, ami hagyján, de a kalapgyártó szakmán belül megkülönböztették a lehúzót, aki a kalapot megformázta, és a díszítőket, azaz a masamódokat, akik a virágkorát élő pesti Belvárosban leginkább idős nők képében tették föl a szalagot, a zsinórt, textilrózsát, az özvegyeknek a fátylat, de még turbánt is tudtak készíteni.



Hogy van-e ma kalapdivat?

Maráczné szerint az ötvenes-hatvanas korosztály mellett a fiatalok is egyre-másra jönnek, s nemcsak szalagavatóra, egyéb bulikra vesznek brahiból kalapot, cilindert, hanem hétköznapi használatra, s leginkább a szolid, keskenyebb karimájú modelleket kedvelik. A nőknél most mintha a húszas-harmincas évek diktálnának, mindenesetre a kalapüzlet polcán előtérben állnak a bubikalapok; az ember akaratlanul is alájuk képzel egy-egy gyönyörű, bubifrizurás női arcot. A férfiak viszont visznek mindent. Mint jeleztük már, eleddig nem voltunk kalappártiak, mégis kellő alázattal veszünk kézbe egy-egy Borsalino-modellt, a kalapok kalapját, vagy a filmekből jól ismert Stetson-kalapot, ám utóbbival a fejünkön sem hasonlítunk a Dallas Jockey-jára, ahhoz állandó tagsági is kellene a texasi olajvállalkozók klubjába.



Marácz Attila ennél érdekesebbet mond. Annak idején, amikor édesapja gőzölte a kalapot, ő kisfiúként Feleki Kamill térdén lovagolt, de a Wesselényi utcai üzlet állandó vendége volt Pécsi Sándor, a vörös Kabos, Kibédy Ervin, Bodrogi Gyula, miként ma is erős a színházi kapcsolat, s nem csupán a művészek okán, hanem mert a színházak rendre kérnek a jelmezekhez különleges példányokat, főként összecsukható cilindert, a klakkot, ez egyébként az egyetlen olyan kalapfajta, aminek készítését Marácz Attila már nem tudta megtanulni édesapjától. A kalapkészítés kőkemény férfimunka, s össze sem hasonlítható a nagyüzemi gyártással. Leginkább gyapjú vagy nyúlszőrfilc az alapanyag, ezt a kemény anyagot, tompfot aztán túlhevített, kezet égetően forró gőz fölött kell formázni, külön a karimát, külön a fejrészt, majd a faformán kiszárítani, fésülni, fényesíteni, aztán jöhet a női munka, a díszítés. Van az üzletben persze kollekció is, ám az igazi az, amikor egyedi darabot rendelnek, mert attól szárnyalni kezd a fantázia, márpedig Maráczék az évtizedek alatt sem fáradtak bele a mesterségükbe. Hasonló riportok végén szokott jönni az obligát kérdés, hogy mi a helyzet az utánpótlással, amire Maráczék csak annyit mondanak, az utód épp a Madách gimnáziumot járja, még nem tudni, mi lesz, mindenesetre sokat mondó jel, hogy már készített önnön kezével kalapot magának, nem is rosszat.



Hanem inkább Maráczné szavaival zárjuk a riportot. Amikor az utcán járva az ember ráismer egy-egy kalapra az emberek fején, akkor legszívesebben odalépne az illetőhöz, ám aztán mégsem teszi, de így is igen szívmelengető érzés látni mások fején a kalapunkat, mindjárt jobb lesz tőle az ember napja.

Fotó: Szebeni András
HÓCIPŐ AZ ÚJSÁGOSNÁL
2021/24  •  XI. 17. – XI. 30.
HÓCIPŐ-FILM: MEGFXJTUK
AVAGY MIT FŐZÖTT KI LÉVAI ANIKÓ A BOSZORKÁNYKONYHÁJÁBAN? • LÉVAI ANIKÓ SZEREPÉBEN: LÉVAI ANIKÓ!
Para-Kovács Imre a Fidesz-kongresszuson tapasztaltakról, avagy a munkaalapú társadalomról, a Caliber RM 019 Tourbillon Celtic Knot óráról és a vidék megtartó erejéről Farkasházy Tivadar kísérletet tesz a paripahaciendás tüntetésszámláló megfejtésére Bartus László: Viktor, Lőrinc és a nőügyek Smuzewitz Ilona kiakadt, hogy miért nem szerepel Márki-Zay az ElkXrtukban, mikor ő patkolta a kardlapozós lovakat Verebes István: Ugyan kérem, hol vagyunk már attól, hogy felháborodjunk? Dési János: Előbb olvass, utána kukázz, fordítva baj lehet belőle Avar János szerint jó dolog, ha egy ország kultúrpolitikai kulcsposztján olyasvalaki ül, aki a kultúránál csak annak művelőit utálja jobban Trunkó Barnabás megfejtette, csak úgy jöhetett ki 30 millióból a Fidesz frakcióülése, ha megint Németh Szilárd főzött A Heti Kamu megtudta, az Alkotmánybíróság szerint lehet népszavazást tartani Demeter Szilárd agyátalakító műtétjéről A háttérhatalom előretolt bástyái: Para a Népszava hétköznapilapnál Az Orbán-rendszer legnagyobb hazugságai – XXII. rész: Na, heló krumplik, avagy az ezermilliárdos nyugdíjcsökkentés
HANGOS HÓCIPŐ



Műsoraink 2019 szeptemberének végén, az angyalföldi Radnóti Miklós Művelődési Központban hangzottak el élőben.

Közreműködnek: Hernádi Judit, Gálvölgyi János, Kern András, Hajós András, Havas Henrik, Kéri László, Nádas György, Varga Ferenc József, Para-Kovács Imre, Selmeczi Tibor és Farkasházy Tivadar.
GYENGÉBBEK KEDVÉÉRT Képaláírásaink a képzelet szüleményei, nem a rajtuk szereplők mondták. • A Hócipő hírei álhírek. • A Képzelt riportok álinterjúk, nem az azokban nevesített személyek szólalnak meg bennük. • Legyen résen: oldalunkon a valódiak mellett alkalmanként álhirdetések is előfordulnak • A Föld gömbölyű.