Kalaposmester
Marácz Attila kalap-, sapkakészítő mester

Megyesi Gusztáv
2013. 01. 23. · Hócipő 2013/02
Állunk a kalapüzletben, odakint vagy tízcentis szürke hó, ám mi idebent a panamakalapról beszélgetünk.A panamakalap pálmalevélből készül, egészen pontosan a Carludovica nevű növény levélnyeléből, szülőhazája Ecuador, nevét azért kapta mégis Panamáról, mert a legendák szerint a csatorna építésén dolgozó munkásoknak árusították a tűző nap ellen. Ehhez képest nem mondható, hogy tucatáru volna tucatárral, Marácz Attila üzletében is 15-20 ezer forint egy-egy példány, de a tulaj azt mondja, látott már külföldön 200 dollárért is panamakalapot.
Az a jó ebben a látogatásban, hogy öt perce se vagyunk a kalapüzletben, s mindjárt a kalapszakma kellős közepébe zuhantunk, úgy beszélgetünk Marácz Attilával és feleségével, Marcsival, mintha évtizedek óta ismernénk egymást. Ennek oka a vendéglátók szívélyességén és közvetlenségén túl az lehet, hogy erős lelkifurdalásunk van, most jövünk csak rá, hogy mi soha életünkben nem viseltünk a fejünkön semmit, ma is legfeljebb bézbólsapkát, azért nem kár, ha elhagyjuk, vagy zsebre gyűrhető, olcsó kínai jambósapkát, hamisított márkanévvel, hogy ki ne lógjunk a sorból. Emlékeink szerint fiatalabb korunkban, a hatvanas és hetvenes években egy egész generáció járt fejfedő nélkül, mert akkoriban a haj öltöztetett, Marácz Attila azonban azt mondja, bárcsak a hatvanas-hetvenes évek forgalma jönne vissza ma is.

Ezek szerint akkor manapság a kalapon is spórolnak az emberek.
Mondjuk ez nem volna csoda, ahol szegénység van, ott egyébként is a ruhatár frissül utoljára. Ha azt veszem, hogy Marácz Attila a közgazdasági technikum elvégzése után reményteli közgazdaként lépett a felnőttkor útjára, ám aztán némi vargabetű után mégiscsak édesapja nyomdokaiba lépve 1983-ban letette a mestervizsgát, hát akkor valamivel jobban jár, ha a papa cipész vagy nadrágszabó; kalap nélkül még el-elvan az ember, de cipő, nadrág nélkül soha; lám, mondhatnánk erre, ha megszorul az ember, a fejéről mond le legelőbb is.
A másik, hogy a kalap megkívánja a hozzá illő ruházatot. Nemcsak arról van szó, hogy jobb időben a kalap státuszszimbólum, amerikai filmekben a férfiak ingujjra vetkezve is fejükön hagyják a kalapot, mint ahogy Humphrey Bogartnak is védjegyévé vált a kalap, hanem hogy a mai dzsekik, kapucnis pulcsik méltatlanok a kalaphoz, viszont egy jobb szövetkabát télire 50-60 ezer forintba kerül.

Maráczék mellett tán két-három kalapos dolgozik a városban, de vigyázat, olyan kalapos, aki önkezével készíti a kalapot. Valamikor, a múlt század harmincas éveiben, amikor a Marácz-kalapok fogalommá váltak, annyi kalapos volt az országban, hogy ma átütő szakszervezeti erőt képviselnének, simán átvehetnék a hatalmat. Sőt, külön szakmaként jegyezték a férfi és a női kalapost, a sapkást és az egyensapkást, ami hagyján, de a kalapgyártó szakmán belül megkülönböztették a lehúzót, aki a kalapot megformázta, és a díszítőket, azaz a masamódokat, akik a virágkorát élő pesti Belvárosban leginkább idős nők képében tették föl a szalagot, a zsinórt, textilrózsát, az özvegyeknek a fátylat, de még turbánt is tudtak készíteni.

Hogy van-e ma kalapdivat?
Maráczné szerint az ötvenes-hatvanas korosztály mellett a fiatalok is egyre-másra jönnek, s nemcsak szalagavatóra, egyéb bulikra vesznek brahiból kalapot, cilindert, hanem hétköznapi használatra, s leginkább a szolid, keskenyebb karimájú modelleket kedvelik. A nőknél most mintha a húszas-harmincas évek diktálnának, mindenesetre a kalapüzlet polcán előtérben állnak a bubikalapok; az ember akaratlanul is alájuk képzel egy-egy gyönyörű, bubifrizurás női arcot. A férfiak viszont visznek mindent. Mint jeleztük már, eleddig nem voltunk kalappártiak, mégis kellő alázattal veszünk kézbe egy-egy Borsalino-modellt, a kalapok kalapját, vagy a filmekből jól ismert Stetson-kalapot, ám utóbbival a fejünkön sem hasonlítunk a Dallas Jockey-jára, ahhoz állandó tagsági is kellene a texasi olajvállalkozók klubjába.

Marácz Attila ennél érdekesebbet mond. Annak idején, amikor édesapja gőzölte a kalapot, ő kisfiúként Feleki Kamill térdén lovagolt, de a Wesselényi utcai üzlet állandó vendége volt Pécsi Sándor, a vörös Kabos, Kibédy Ervin, Bodrogi Gyula, miként ma is erős a színházi kapcsolat, s nem csupán a művészek okán, hanem mert a színházak rendre kérnek a jelmezekhez különleges példányokat, főként összecsukható cilindert, a klakkot, ez egyébként az egyetlen olyan kalapfajta, aminek készítését Marácz Attila már nem tudta megtanulni édesapjától. A kalapkészítés kőkemény férfimunka, s össze sem hasonlítható a nagyüzemi gyártással. Leginkább gyapjú vagy nyúlszőrfilc az alapanyag, ezt a kemény anyagot, tompfot aztán túlhevített, kezet égetően forró gőz fölött kell formázni, külön a karimát, külön a fejrészt, majd a faformán kiszárítani, fésülni, fényesíteni, aztán jöhet a női munka, a díszítés. Van az üzletben persze kollekció is, ám az igazi az, amikor egyedi darabot rendelnek, mert attól szárnyalni kezd a fantázia, márpedig Maráczék az évtizedek alatt sem fáradtak bele a mesterségükbe. Hasonló riportok végén szokott jönni az obligát kérdés, hogy mi a helyzet az utánpótlással, amire Maráczék csak annyit mondanak, az utód épp a Madách gimnáziumot járja, még nem tudni, mi lesz, mindenesetre sokat mondó jel, hogy már készített önnön kezével kalapot magának, nem is rosszat.

Hanem inkább Maráczné szavaival zárjuk a riportot. Amikor az utcán járva az ember ráismer egy-egy kalapra az emberek fején, akkor legszívesebben odalépne az illetőhöz, ám aztán mégsem teszi, de így is igen szívmelengető érzés látni mások fején a kalapunkat, mindjárt jobb lesz tőle az ember napja.
Fotó: Szebeni András
Megyesi Gusztáv
legolvasottabb cikkei
legolvasottabb cikkei
Megyesi Gusztáv
legfrissebb cikkei
legfrissebb cikkei
HÓCIPŐ AZ ÚJSÁGOSNÁL
2025/18 • VIII. 27. – IX. 9.
Orbán repülőről is megtekintette, elkészült-e már a hatvanpusztai félkész mezőgazdasági üzem!
Para-Kovács Imre: A lán ugrani készül, avagy az oroszok akkor fosztogatnak és erőszakolnak Ukrajnában, ha azt Szijjártó már megbeszélte Lavrovval
Váncsa István a falvak kedvenc időtöltéséről: a kocsmák előtti mocskosfideszezésről
Smuzewitz Ilona megtudta: úgy pótolják az orvosokat, hogy minden vajúdó kismama kezét egy vízvezeték-szerelő fogja majd
Farkasházy Tivadar nem érti, a kormány miért tudta azonnal, kik gyújtották fel a kárpátaljai templomot, és most miért nem tudta Sulyok, kik bombázták Munkácsot?
Havas Henrik egy Semjén Zsolt kezében tartott Bibliára esküdött, hogy hallgat
Dési János Kőszeg Ferenccel beszélgetett az ügynökök elöli futásról és a Pride-sétáról
Selmeczi Tibor Mészáros Lőrinc nyomdokain: gázszerelésbe kezdett egy vécépumpával
Verebes István galériája, avagy a sértődött ellenzéktől a Fidesz utolsó órájáig
A Heti Kamu kioknyomozta, hogy a NER-elit tihanyi, luxusnyaralónak tűnő gyümölcsfeldolgozói mellett nem úszómedencék épültek, hanem feszített víztükrű cefrekádak
2025/18 • VIII. 27. – IX. 9.




GYENGÉBBEK KEDVÉÉRT
Képaláírásaink a képzelet szüleményei, nem a rajtuk szereplők mondták. • A Hócipő hírei álhírek. • A Képzelt riportok álinterjúk, nem az azokban nevesített személyek szólalnak meg bennük. • Legyen résen: oldalunkon a valódiak mellett alkalmanként álhirdetések is előfordulnak • A Föld gömbölyű.
