A hurkapálcás nemzetgyalázásig
Megyesi Gusztáv
2012. 12. 12. · Hócipő 2012/25
Ez az év az üldözések éve volt. Keresztény-Magyarországnak azt kellett megérnie, hogy nem sokkal advent előtt, amikor már minden kereszténynek pluszbéke és plusz szeretet költözik a békével és szeretettel teli szívébe, egy megátalkodott honlap átfogó támadást indított a legkeresztényibb keresztények egyike, Semjén miniszterelnök-helyettes ellen, azt állítván, hogy annak idején a szakdolgozatában pontos forrásmegjelölés nélkül idézett idegen szövegeket, mi több, a szociológiai szakdolgozatában még az egyik konzulensétől is vett át szöveget, ez a dolgozat ráadásul jelentős átfedést mutat az egy évvel korábban doktori fokozattal jutalmazott teológiai értekezésével, ami azért már a schmittpáli magaslatokon is túlmutat.A parlament kereszténydemokrata szónoka, próbált tévébemondó, mindenesetre jól összehangolt keresztényüldözésről beszélt, a kormány képviselője pedig hevesen bólogatott. Igaz, ami igaz, Róma sokat látott falai se láttak ehhez fogható keresztényüldözést, nem volt az a kereszthalál, megkövezés, olajban főzés, megnyúzás, mérgezés, lefejezés, fogkiverés, szemkitolás, rostélyon sütögetés, kerékbetörés, vérfürdő és autodafé, ami felért volna a Semjén keresztényt ért válogatott kínzásokkal; ez már a 21. század, amikor Diocletianus elvetemült utódai kifinomult kínzási technikákkal becsületes keresztények 25 éves szakdolgozatait bújják esténként, átfedések után kutatva. Ám amint a kereszténységen sem tudott kifogni Róma, Semjén miniszterelnök-helyettes is ott áll a vártán, s büszke tartással mutat példát a többi kereszténynek. Miközben azóta az ELTE vizsgálata is súlyos tudományetikai vétségnek nevezte a történteket, hozzátéve, hogy az erkölcsi vétkek nem avulnak el.
És akkor jött a zsidóüldözés. Az ország házának legkeresztényibb, egyszersmind legnácibb pártjának árnyék-külügyminisztere a közel-keleti konfliktusból kiindulva arra a következtetésre jutott a parlamenti ülésen, hogy nemzetbiztonsági okokból össze kellene számolni az itt élő, különösen a kormány és az országgyűlés zsidó származású tagjait. Míg azonban Semjén keresztény esetében szinte mindenki hallgatott, most mindenki kifakadt, még a világhíradók is beszámoltak az esetről. A külügyi államtitkár ugyan formállogikai okokra hivatkozva csak annyit jelzett viszontválaszában, hogy ő maga nem vesz részt az esetleges zsidószámlálásban, ám később ő maga ismerte be, hogy nem volt elég kemény. Ugyanígy felháborodott az a házelnök, aki korábban nyilas magyar író újratemetését szervezte, s helyettese, aki egy másik antiszemita magyar író(nő) érdemeit méltatta a nyilvánosság előtt. A Kossuth téren aztán tízezrek gyűltek össze tiltakozni, s az utóbbi huszonkét évben először fordult elő, hogy ugyanazon a színpadon lépett föl kormánypárti frakcióvezető, ellenzéki pártelnök s egy civil mozgalom vezetője. A miniszterelnök ugyan távol maradt az eseménytől, ám később egyik parlamenti felszólalásában nyomatékosan kijelentette, hogy ő mindig megvédi a zsidókat. Igaz ugyan, hogy midőn a legkeresztényibb és legnácibb párt frakcióvezető-helyettese körlevélben kért választ képviselőtársaitól arra, nem kettős állampolgárságúak- e véletlenül, amiből az egyik netán izraeli, kormánypárti képviselő volt az első, aki tisztázta magát, hogy nem, én nem vagyok az, én csak magyar vagyok.
A demonstráció mindenesetre minden képzeletet felülmúlt, a zsidók olyan védelmet kaptak, mint még soha. Személyesen a kormánypárti frakcióvezető, a belvárosi polgármester jelentette be, hogy most már aztán elég volt, nem tűr tovább, ami igen megnyugtató lehet a világ zsidósága számára is. Elvégre alig múlt hat esztendeje, hogy ugyanennek a frakcióvezetőnek a polgármesteri jelölését a legkeresztényibb és legnácibb párt is támogatta, mégpedig írásos megállapodás alapján, miként ugyanezt a frakcióvezetőt egy azóta a saját náciságába beletörpült párt is favorizálta, szintén írásos szerződés szerint. Nem a miniszterelnök az egyedüli tehát, aki megvédi a zsidókat.
Látható, hogy a magyarországi üldözéseknek elsősorban a keresztények látják a kárát, hiszen senki ki nem áll mellettük, sőt most már a nyílt színen folyik a szakdolgozatok olvasása és az irodalomjegyzékek azonosítása. Míg viszont a zsidók nagy sírás-rívása azonnal visszhangra talál, mi több, szolidaritásra. S mi a hála?
„Hurkapálcás nemzetgyalázás a Kossuth téren” - jelentette be a demonstráció másnapján a legkeresztényibb és legnácibb párt szóvivő asszonya, rámutatva arra, hogy a demonstráció előtt a szervezők hurkapálcára rögzített, papírból készült nemzeti zászlókat osztogattak a résztvevőknek, a zászlók egy része azonban a tömeg elvonulta után megtépve és megtaposva az utca kövezetén végezte. Jellemző azonban, hogy ezt a nyilvánvaló nemzetgyalázást, mondhatni a magyarság üldözését a saját hazájában senki nem tette szóvá azóta sem, sokan most megint nyilván jót röhögnek a markukba; megint a zsidók jártak jól.
Megyesi Gusztáv
legolvasottabb cikkei
legolvasottabb cikkei
Megyesi Gusztáv
legfrissebb cikkei
legfrissebb cikkei
HÓCIPŐ AZ ÚJSÁGOSNÁL
2026/12 • VI. 3. – VI. 16.
Para-Kovács Imre: a történelmet hidraulikus emelővel és kokárdával tanító Czinyiné kinevezése a Védvonal élére jól jelzi, mennyire gondolják komolyan
Smuzewitz Ilona: Sulyok nem mond le, hiszen ő együttműködésben verhetetlen, ezért tették oda, nem ő tehet róla, hogy közben változott a kormányfő
Farkasházy Tivadar Hont András ezer forintjáról, amit az 500 millió mellé kapott adományként
Havas Henrik végigveszi Orbánnal, mihez kezdjenek a légiósok nélkül kiüresedő felcsúti stadionnal
Váncsa István a szurkolók kétlaki életéről, és a győzelmet követően Párizsban kitört forradalomról
Dési János szerint ha a leköszönő kormány tagjai tegeződve kérnek számon egy új minisztert, akkor azt miért nem egy lakatlan szigetről tehetik csak?
Juszt László furcsállja, hogy pont a diktatúra megszűnése döntötte be az egyetlen ellenzéki napilapot
A Heti Kamu megtudta, hogy Balog püspök azért lobbizott ea kegyelem megadásáért, mert rollerezve őt is leterítette egy vérnyúl és napokig azt se tudta, mit csinál!
Selmeczi Tibor alig várja, hogy Tóth Gabi együtt lépjen fel Sulyok Tamással egy búcsúban.
2026/12 • VI. 3. – VI. 16.
Para-Kovács Imre: a történelmet hidraulikus emelővel és kokárdával tanító Czinyiné kinevezése a Védvonal élére jól jelzi, mennyire gondolják komolyan
Smuzewitz Ilona: Sulyok nem mond le, hiszen ő együttműködésben verhetetlen, ezért tették oda, nem ő tehet róla, hogy közben változott a kormányfő
Farkasházy Tivadar Hont András ezer forintjáról, amit az 500 millió mellé kapott adományként
Havas Henrik végigveszi Orbánnal, mihez kezdjenek a légiósok nélkül kiüresedő felcsúti stadionnal
Váncsa István a szurkolók kétlaki életéről, és a győzelmet követően Párizsban kitört forradalomról
Dési János szerint ha a leköszönő kormány tagjai tegeződve kérnek számon egy új minisztert, akkor azt miért nem egy lakatlan szigetről tehetik csak?
Juszt László furcsállja, hogy pont a diktatúra megszűnése döntötte be az egyetlen ellenzéki napilapot
A Heti Kamu megtudta, hogy Balog püspök azért lobbizott ea kegyelem megadásáért, mert rollerezve őt is leterítette egy vérnyúl és napokig azt se tudta, mit csinál!
Selmeczi Tibor alig várja, hogy Tóth Gabi együtt lépjen fel Sulyok Tamással egy búcsúban.
GYENGÉBBEK KEDVÉÉRT
Képaláírásaink a képzelet szüleményei, nem a rajtuk szereplők mondták. • A Hócipő hírei álhírek. • A Képzelt riportok álinterjúk, nem az azokban nevesített személyek szólalnak meg bennük. • Legyen résen: oldalunkon a valódiak mellett alkalmanként álhirdetések is előfordulnak • A Föld gömbölyű.
