Esernyőjavító

Para-Kovács Imre
2012. 09. 19. · Hócipő 2012/19
„Egy méter anyag 850 forintba kerül. Egy esernyőhöz egy méter húsz centi anyagra van szükség, és akkor jön még ugye a váz. Ma a kínaiak 300 forintért adnak egy ilyen ernyőt, tessék velük versenyezni. Sőt, mondok magának valamit: 650 forintért komplett esernyőkészletet adnak a babakocsihoz.” Az esernyőjavítónál állok, kezemben ernyő, az óbudai piacon vettem pár perce 300 forintért, szerencsém volt, mert az ernyő egyben van még, igaz, csak csendesen esik, nem fúj a szél, ami kifordíthatta volna az ernyőt s a világot a tengelyéből.



A kínaiakkal nem lehet konkurálni. Egy ilyen ernyőt, mutat az esernyőkészítő az ernyőmre, pontosan egy perc alatt visznek fel a vázra, nyolc sín itt, nyolc sín ott, és már készen is vannak. Nem arról van szó, hogy a kínaiak zsenik, mert én is összerakok egy perc alatt egy ernyőt, ám egy óra után kipukkadok. A kínai viszont, ha kell, napi tizenhat órában bírja ezt a tempót, s nem csökken az intenzitása. Amikor megrendelés van, az egész falu beköltözik az üzembe, haza se mennek, pricscsen alszanak, míg el nem készülnek.

Az esernyőjavító mindezt magától értetődőn mondja, elfogadva a realitásokat. Egyébiránt Kovács Lászlónénak hívják, valljuk meg, először mi is alacsony szemüveges, korán kopaszodó férfira számítottunk, erre fel itt áll előttünk egy feltűnően csinos asszony, akiről mindent elképzelni, csak azt nem, hogy kombinált fogóval, apró fúróval törött szárnyú esernyőket javít.




Hogyan lesz valaki esernyőjavító? Kézügyesség kell hozzá, mondja Anna asszony. „Édesapám lópatkoló kovács volt. A két nővérem után engem már fiúnak várt, fiúnak is nevelt aztán. Ha nagyon kellene, ma is meg tudnám patkolni a lovat.” Jó, de az apró esernyőszegek finom ujjakat feltételeznek. „Nővérem apósa, Ernő bácsi javított esernyőket a Hegedűs Gyula utcában, nála kezdtük a nővéremmel. Akkoriban virágzott az ipar, nem volt ugyanis magyar esernyő. Ha jól emlékszem, egyedül Zalaegerszegen gyártottak nehezen nyíló, úgynevezett hosszú ernyőt, rossz konstrukció volt, az emberek nem szerették. A cseh, a német és a lengyel ernyő ment, ámbár a lengyel ernyők használhatatlanok voltak, beáztak, hamar tönkrementek. A német ernyők viszont mindent pénzt megértek, különösen a Gremo, aki ad az esernyőjére, ma is ilyet hord, ámbár már ez is a Távol-Keleten készül.”

A legjobb ernyő most az üzletben egy háromrészes összecsukható Samsonite márka, színes, tarka, merített vászonnal, amikor kinyitjuk, pompás virágok töltik be a helyiséget. Látja, mondja Anna, szép ernyő, és minőségi is, 10-12 ezer forintot is megér, de javíthatatlan. Az eltört sínt kellene benne kicserélni, de sínt sehol sem lehet kapni.” Szerencsére sok kuncsaft, amikor kiderül, hogy javíthatatlan az ernyője, vagy nem érné meg nekilátni, itt hagyja, az alkatrészeket aztán Anna asszony fölhasználja. Sok ismerős is hoz rossz darabokat, ám időnként az esernyőkészítő vadonatúj ernyőt vásárol, hogy az alkatrészeit felhasználhassa. Ami nyilván tiszta ráfizetés, ám egy kuncsaftnak nem lehet azt mondani, hogy kérem, anyaghiány miatt nem tudom vállalni a munkát.




Van-e esernyődivat? A praktikusság számít, mondja Anna asszony. Az összecsukható ernyő mindent visz; kis helyen elfér és könnyű, tíz emberből kilenc ilyet hord. Nézünk egy acélvázast, ez nehezebb, viszont viharálló, nem jár úgy az ember, hogy az ernyő még hazáig sem tart ki, mert a szél kifordítja. Szép lassan egyre többen jönnek rá, hogy érdemesebb a drágább, 2-3 ezer forintos ernyőt venni, mert végül ez az olcsóbb, s akinek drágább ernyője van, már nehezebben dobja ki, inkább behozza javíttatni.



A sarokban dupla automata Monsun ernyő, amott megint egy komolyabb: csupa acéldrót és sín, elég súlyos, viszont roppant elegáns. Nézik-e a mintát? Az emberek nem nagyon nézik a mintázatot, bár az idősebb asszonyok szeretik a vidám, tarka ernyőt, a fiatalok viszont az egyszínűhöz, kékhez, barnához vonzódnak, míg a férfiak tradíciószerűen a feketét viszik, mintha mindenki finom, angol úr akarna lenni. Pedig az esernyő ma már nem divatcikk. A botos ernyőt menedzserek veszik, vagy ha elegáns helyre készül az illető, ámbár a kampós fogas botos ernyőt egyáltalán nem kedveli a mai kor, repülőgépre föl sem engedik, meccsre nem lehet bevinni, nyáridőben a vendéglőkben nincsen ruhatár, ahová betenné a vendég, csak a baj van vele. Pedig ajándéknak is milyen szép volna egy elegáns ernyő, a botba vésve az ünnepelt nevével, Magyarországon azonban senki nem gyárt ernyőt, pláne nem egyedi darabot. Anna asszony azt mondja, hogy próbálkoztak régebben a bambusszal, egy időben lehetett Manila nádat kapni, azt hajlítgatták vízben heteken át, ám a végén mindig visszahajlott.



Két férfi tér be sietősen a csöppnyi boltba, három kulcsot hoztak másolásra, odakint le se állítják a kocsi motorját. Anna asszony egy perc alatt végez a kulcsokkal; ma önmagában esernyőjavításból s kulcsmásolásból se lehet megélni, ezért az esernyőjavító gázgyújtókat is árul és tölt, cipzárt javít, utóbbit persze már otthon, zárás után, kényelmesen, mintegy levezetésként.




Hogy van-e kedvenc ernyője, s hogy egy-egy bonyolultabb javítás után szokott-e ernyőkkel álmodni, nem kérdezzük, most úgyis más jár a fejében. Gyermekáldás vár a családra, bármelyik pillanatban megérkezhet a második unoka, az esernyőjavítónak ez tölti ki most minden gondolatát. Azért amikor búcsúzunk, azt mondja Anna asszony, írjam fel mindenképpen, hogy az idén az időjárás is elfordult az esernyőkészítőktől, hiszen alig esett a nyáron. S hogy közéleti töltése is legyen a mondandónak, fölveti, miért van az, hogy aszály utáni kártérítést kizárólag a gazdák kapnak, az esernyőkészítők soha.

Fotó: Szebeni András
HÓCIPŐ AZ ÚJSÁGOSNÁL
2024/7  •  III. 27. – IV. 9.
Zsidólakást, zsidóbútort másnapra a filoszemitának: kilenc oldalon foglalkozunk több, mint kéttucat dokumentumot bemutatva azzal, hogyan igényelt zsidólakást és zsidóbútorokat Sulyok Tamás államelnök, általa filoszemitának nevezett apja, a Magyar Nemzeti Szocialista Párt akkori megyevezetője. Para-Kovács Imre gondolkodóba esett, megnyomja-e az Enter-gombot a 100 Millió dolláros jacht, Megrendelem felirat alatt Váncsa István a Brüsszel elfoglalását követő diadalmenet terveiről Smuzewitz Ilona: a Petőfit megölő Ukránokról és a magyar szuterenitást veszélyeztető kiskereskedelemről Farkasházy Tivadar: szerint inkább a köztársaság tartozik ma már a családi legendáriumba Havas Henrik megtudta, hogyan nevezték a budoárt Felcsúton a miniszterelnök úr gyermekkorában Dési János: kétféle diktatúra létezik: az egyikben Jancsó csinál filmeket, meg Makk Károly, meg Sándor Pál, a másikban meg Philip Verebes István újabb Örkényiádái Nagy Bandó András: Diktakrácia a demokratúrában A Heti Kamu megtudta: a Temuról rendelte a kormány azt az ázsiai huszárlegényt, aki a Nemzeti Múzeum lépcsőjén énekelt
GYENGÉBBEK KEDVÉÉRT Képaláírásaink a képzelet szüleményei, nem a rajtuk szereplők mondták. • A Hócipő hírei álhírek. • A Képzelt riportok álinterjúk, nem az azokban nevesített személyek szólalnak meg bennük. • Legyen résen: oldalunkon a valódiak mellett alkalmanként álhirdetések is előfordulnak • A Föld gömbölyű.