Cserkészkolbászok és úttörőszeletek

Megyesi Gusztáv
2012. 08. 08. · Hócipő 2012/16
Budapest határában, ott, hol a tölgyek őrzik a völgyet, és a masszív jobboldali szavazóbázis élvezi a budai hegyvidék levegőjét és kilátását, ott helyezkedik el Csillebérc, azon belül is az egykori úttörőtábor, ami már Szabadidő és Ifjúsági, de Központ, ami természetesen nem akadályoz meg minket abban, hogy lelki füleinkkel halljuk az egykori úttörők erőltetett vidámsággal előadott dalait, és lelki szemeinkkel lássuk, amink a pajtások zászlófelvonást élvezhetnek, de baromira. Lelki orrunkról most ne essék szó.

Leszállunk a 21-es buszról a gyermekvasút megállójánál, ami szintén úttörő volt valamikor, és csak a nemzeti erők visszafogottságának, valamint belátásának köszönhető, hogy nem lett cserkészvasút, szóval leszállunk, besétálunk az árnyas fák között, és máris a főtéren találjuk magunkat, ahol egy magyar lobogó és rengeteg üres zászlórúd fogad. Hová lettetek, szép KGST-lobogó, hová merült el ványadt fényetek a múlt kútjában? - kérdezzük magunktól, aztán továbbmegyünk.



Próbálok elvonatkoztatni, de elvonatkoztatni nem könnyű, minduntalan elhullt úttörők szellemét vélem felfedezni a bokrok között, és elégedetten képzelem el, hogy az volt az a hely, ahol a kis Gyurcsány Ferenc a hintában ült, majd próbálta visszalízingeltetni apró társaival, akik akkoriban még nem hajlottak ilyesmire, de később szó nélkül megcsinálták.

Remélem, járt itt az ugyancsak kicsi Kövér László is, mert annyira jó megidézni rövidnadrágban és piros nyakkendőben. De hess, alantas szórakozás, hess, ferde vágyak, elvégre enni jöttünk ide, nem politikusokat elemezni, enni pedig lehet.



A Fatányéros Vendéglő, ami egészen tavaszig még Erdőmester Étterem és Kávézó néven működött, furcsa elegye az autentikus erdei szórakozóhelynek, a magyaros étteremnek és a falusi kocsmának, mivel minden funkciót egyedül kénytelen betölteni, pozíciója kitüntetett: az egyetlen ilyen jellegű intézmény a 46 hektáros területen, a vendégek és az alkalmazottak pedig enni, inni, csocsózni és kulturáltan szórakozni akarnak, egy helyen, de lehetőleg nem egyszerre.

A kerthelyiség lendületes gerendázata nyomja rá bélyegét a helyre, nincs is kedvünk nagyon bemenni, mert a terasz mellett szalonnasütő és grillező, a szalonnasütő mellett Bakács Tibor (ő nem tartozik a helyhez, azaz nem ül állandóan a tűz mellett, ha netán keresnék), a lombok között mintamókusok ugrándoznak, szemközt pedig egy komplett strand, legalábbis ami a medencét és a benne lévő vizet illeti.



A konyha erdélyi és hagyományos magyar ételeket kínál, állandó étlap nincs, érdemes előre tájékozódni, de aki nagyon biztosra akar menni, és csak a maga által lőtt mamutot fogyasztja szívesen, az kibérelhet egy grillezőt, ahol megsütheti, amit hozott, és már csak ezért az újdonságért is érdemes felkeresni a Fatányérost, mert ugyan hol lehetne még az otthon pácolt, kellően megérlelt bélszínt megsütni, mint itt?

Érdekességként megemlítem, hogy itt található a kerület utolsó diszkógömbje, megkímélt állapotban, de kicsit szomorkásan, mert már ő is hallott arról, hogy Csepregi Éva visszavonult, a Disco Express pedig alig-alig koncertezik.



A hangulat több mint barátságos, teljes csönd, csak néha hallatszik ide a gyermekvasút füttye, az autók messze járnak, ami ebből a szempontból előny, de étteremüzemeltetési nézőpontból meglehetős hátrány, mert nem tartom valószínűnek, hogy valaki elindul éttermet keresni a Csillebérci Központ területén csak úgy habókra, mint ahogy persze strandot sem keres, így aztán egyelőre nem szükséges hetekkel előre asztalt foglalni, elég csak előző nap este.

Például abban az esetben, ha leánybúcsút tartunk (mármint nem mi, mert Szebeni fotóművész úr és jómagam is már elég régen elbúcsúztattuk leányságunkat), ideális helyszín, hirtelenjében el sem tudom képzelni, hogy valaki máshol szeretne búcsúzni, és éppen most is ez történik: leányok búcsúztatnak egy leányt, aki minden bizonnyal hamarosan férjhez megy, ahogy az már lenni szokott.



Ezúton gratulálunk neki, biztos nagyszerű lesz, de statisztikákat ne olvasgasson, mert elkeseredhet a jövőt illetően.

A hely specialitása a fatányér. Ezzel nem mondtam sokat, úgyhogy belemegyek a részletekbe. A fatányér mindent tartalmaz, amitől a dietetikusunk eltiltana, ha tehetné: hússzeletek, szalonna, megint hússzeletek, köret és ismét csak hússzeletek. Mint a régi szép időkben, csak sokkal olcsóbban, mert a Fatányéros, annak ellenére, hogy a legdrágább kerület (XII.) legdrágább szegletében van, nem rugaszkodott el a valóságtól árképzésben, akadnak ezer forint alatti főfogások bőven, és az extrák sem haladják meg a kispolgári lehetőségeket, bár a viszkit ők sem tudják kilencven forintért mérni.

A másik két alspecialitás, amit volt szerencsénk tesztelni, a csorbaleves és a pacalleves. Utóbbitól én mindig is idegenkedtem, mert Garaczi Laci figyelmeztetése alapján kicsit tartok tőle, hogy amikor két gyomor találkozik, melyik emészti meg a másikat, azaz az én gyomrom a pacalt, vagy a pacal az én gyomromat. Érthető aggodalom, de ettől a leves még lehet kiváló, mert semmi köze sincs a pacalpörkölthöz, állagra, ízre és illatra is teljesen más, tulajdonképpen nem is emlékeztet pacalra.



A csorbaleves már jóval közelebb áll a szívemhez, pont a megfelelő savanyka, éppen az ideális sűrűség, főételként is működik, ha valaki egyáltalán képes másképp gondolni rá.

A leánybúcsú résztvevői eközben a medence felé indulnak, Tőtős Ferenc étteremtulajdonos pedig tovább töm bennünket, mert nem áll tőle távol a hagyományos értelemben vett vendégszeretet, azaz azon ritka vendéglősök közé tartozik, akik tényleg szeretik a vendéget, bármilyen hihetetlenül is hangozzék ez manapság.

A Fatányéros Vendéglő csiszolatlan és rejtett gyémánt az erdő mélyén. Felfedezőkre vár és elszánt utazókra, esetleg leányokra és legényekre, akik búcsúznának el.

Fotó: Szebeni András
HÓCIPŐ AZ ÚJSÁGOSNÁL
2024/7  •  III. 27. – IV. 9.
Zsidólakást, zsidóbútort másnapra a filoszemitának: kilenc oldalon foglalkozunk több, mint kéttucat dokumentumot bemutatva azzal, hogyan igényelt zsidólakást és zsidóbútorokat Sulyok Tamás államelnök, általa filoszemitának nevezett apja, a Magyar Nemzeti Szocialista Párt akkori megyevezetője. Para-Kovács Imre gondolkodóba esett, megnyomja-e az Enter-gombot a 100 Millió dolláros jacht, Megrendelem felirat alatt Váncsa István a Brüsszel elfoglalását követő diadalmenet terveiről Smuzewitz Ilona: a Petőfit megölő Ukránokról és a magyar szuterenitást veszélyeztető kiskereskedelemről Farkasházy Tivadar: szerint inkább a köztársaság tartozik ma már a családi legendáriumba Havas Henrik megtudta, hogyan nevezték a budoárt Felcsúton a miniszterelnök úr gyermekkorában Dési János: kétféle diktatúra létezik: az egyikben Jancsó csinál filmeket, meg Makk Károly, meg Sándor Pál, a másikban meg Philip Verebes István újabb Örkényiádái Nagy Bandó András: Diktakrácia a demokratúrában A Heti Kamu megtudta: a Temuról rendelte a kormány azt az ázsiai huszárlegényt, aki a Nemzeti Múzeum lépcsőjén énekelt
GYENGÉBBEK KEDVÉÉRT Képaláírásaink a képzelet szüleményei, nem a rajtuk szereplők mondták. • A Hócipő hírei álhírek. • A Képzelt riportok álinterjúk, nem az azokban nevesített személyek szólalnak meg bennük. • Legyen résen: oldalunkon a valódiak mellett alkalmanként álhirdetések is előfordulnak • A Föld gömbölyű.