Egri kocsmák

Megyesi Gusztáv
2012. 06. 27. · Hócipő 2012/13
Ülünk Putyinál, s azon tanakodunk, hogy merre jártunk előző este. Az biztos, hogy másfél napja vagyunk Egerben, első utunk az állomásról a Bajor Sörházba vezetett, ahol néminemű meleg ételt vettünk magunkhoz ököruszályleves formájában, leteszteltük a ház söreit is, s már eleve utóbbi miatt is maradtunk volna akár éjfélig, ám szólított a hivatásunkkal járó kötelesség: mindenféle cél nélkül, csak úgy, önmagáért, l’art pour l’art végigjárni Eger jó néhány kocsmáját.



A helyi értelmiség ebben szívesen segít. Helyi értelmiségen - a hierarchia csúcsáról beszélünk - kizárólag az újságírókat értjük, Kácsor Zsolttól, a Népszabadságot most Debrecenből szolgáló író-újságírótól kezdve Stanga Pista és Kühne Gábor helyi hírlaposokon át Weil Zoltánig, a Rádió 1 vezetőjéig, hogy aztán mások is csatlakozzanak hozzánk. Az egészen biztos, hogy a Bajor Sörház után a Hársfába mentünk, majd a Békafüttybe, aztán jött a Kacsa, a Lámpás, a Ring, végül a Bíboros, illetve mi még Szebeni kollégával magától értetődő természetességgel benéztünk hajnalban a Park Szálló éttermébe, ahol szocreál esküvő zajlott, a kötelező összebújós-tapogatós táncba torkollva, ennek örömére hideg fröccsöt és sört hozattunk magunknak az örömapák számlájára.



De most még egyelőre Putyinál vagyunk.

A Putyi kultikus helye a városnak a Szarvas téren, nagyjából félúton a vár és a strand között. A névadó 1977-ben került ide, előtte tíz éven át a Park Szállóban dolgozott, de ajtónálló is volt a Grillben. A helyiek mondják, hogy azelőtt a kidobóember kifejezetten intellektuális szakmának számított a mai felhozatalhoz képest, Putyinak mindenesetre mindig is jó híre volt, mára ráadásul csak tovább szelídült, és igen jókat lehet vele beszélgetni. A tekintélyt vagy ésszel és/vagy fellépéssel lehet megszerezni, az izomzat önmagában kevés, főleg, ha az szemmel láthatóan leginkább agytájékon dominál.



A baj az, hogy egyszerűen nem tudjuk elmondani, mi történt velünk szombat este, mert összemosódnak az események, jelentéktelen epizódok fölerősödnek, a fontosak elfelejtődnek. De miért baj az? Miért jobb összefüggően beszélni, mint összefüggéstelenül? Honnét tudjuk, hogy ha összefüggéstelenül beszélünk, akkor azt Putyi vagy bárki, velünk hasonszőrű, nem érti? Példának okáért Putyi is teljesen váratlanul kezdi el mondani, hogy valamikor gettó volt a vendéglő helyén, s gyerekkorában a saját szemével látott nyilasokat géppuskával és oldalkocsis motorkerékpárral, utóbbi egészen részletesen megmaradt benne. Mire mi elmondjuk, hogy ez hagyján, hogy a Kacsa közelében meg cigánytelep volt, nevezett műintézetben együtt ivott magyar és cigány. Így mondta nekünk Andor, a nyugdíjas magyar -és történelemtanár, aki még apja zakójába kapaszkodva itta első nagymálnáját a Kacsában, ahol az volt kiírva, hogy Pekingi kacsa, de ő „tekingi” kacsának olvasta. Sőt! A hetvenes, nyolcvanas években a vendéglőknek munkaszüneti napokon kenyeret, péksüteményt és tejet is kellett tartaniuk. Le volt téve nyitás előtt a péksütemény meg a tej a Kacsa elé, de soha nem lopta el senki. Illetve egyszer Andor egyik főiskolás társa részegen ment haza, s a Kacsa előtt beleivott a tejbe, de elkapták, s egy évre kicsapták a főiskoláról, mehetett füvet nyírni. De azt hazudta otthon, hogy kormányrendelettel négy évről ötre emelték a főiskolás évek számát; akkor még volt az emberekben szégyenérzet és méltóság.



Ezt még fel tudjuk idézni, akárcsak Lajost, aki szintén gyerekkorában járt itt először, a ma kilencven éves bíró apjával. Ő az emberpiacra emlékszik, hogy ugyanúgy adták-vették a napszámosokat, mint ma, de benne a fuvarosok is megmaradtak, akik mindig virslit ettek, és fél szemmel a lovukat figyelték. Egyébiránt, mondja Lajos a vörösboros kólát méregetve, a Kacsa nem ételről kapta a nevét, hanem mert egykoron, a csatornázások előtt tocsolyos állt a vendéglő előtt, s élt itt pár kacsa, de senki se bántotta őket.



Ez jó, mondja erre valaki, de már a Hársfában, majd hozzáteszi, hogy Egerben akkor volt igazán élet, amikor a város egyik szülötte, akit most családvédelmi okokból nem nevezünk meg, egyenesen Ceské Budejovicéből hozatott nőt a cimboráknak. De ne úgy képzeljük el, hogy egyből mindenki babája lett, az a nő ugyan a kollektíváé volt, ám megadták neki a tiszteletet, egy másik egri férfiú például, akinek nevét szintén fedje homály, a kocsmába betérve a nagymamája süteményével kínálgatta a cseh hölgyet kisasszonynak szólítva őt, s minden kínálásnál az előírásnak megfelelően enyhén meghajolva. De akkor még nem voltak bőrfejűek Egerben.



Arra viszont határozottan emlékszünk, hogy a Ringben ordította valaki, hogy Egerben nincsenek maffiák, csak parasztok vannak, akik nem tudnak viselkedni, és az egész városvezetés hülye. Ezt a Bíborosban is megerősítették, csak halkabban, ám lehet, hogy a park szállói esküvőn mondta köszöntőjében a násznagy; erősen átpolitizált éveket élünk. Putyinak mindezt végig kell hallgatnia, s végig is hallgatja, majd váratlanul a Fradi hetvenes évekbeli egri vendégszereplését említi, mire mi a Békafütty csinos csapos hölgyét idézzük, aki szintén szereti a sportot, bár ő nem futballozik, viszont a városban minden évben megrendezik kispályás labdarúgásban a Békafütty kupát.



Amikor aztán az állomáson a délutáni gyorsra várunk, jól öltözött cigányasszony érdeklődik a lányával, tudjuk-e, hogy merre van a Ködmön Csárda, mert ott volna nekik dolguk. Nem tudjuk, feleljük, s csak Pest felé közeledve jut eszünkbe, hogy de hiszen a Lámpásban mesélte valaki, hogy a Ködmön csárda kedvelt helye a radikális jobboldaliaknak, s az a hölgy tulajdonolja, akit nemrég rúgtak ki a városházáról, mert zsidózott az ülésen, bár szerinte félreértés volt az egész, de hát mit lehet tenni, ma a félreértések korát éljük.





Fotó: Szebeni András
HÓCIPŐ AZ ÚJSÁGOSNÁL
2021/25  •  XII. 1. – XII. 14.
ADVENTI AJÁNLAT: PARA, VÁNCSA, SMUZEWITZ... Váncsa István: akarja-e a migráns Afganisztánhoz csatolni Csongrád-Csanádot, Bács-Kiskunt vagy Baranyát? Para-Kovács Imre a Honvéd Kórház három objektumának 24 oltópontján oltakozott, hogy regisztrálatlanul beoltódjon MEGFXJTUK 2.: Lévai Anikó szerepében még mindig Lévai Anikó! Farkasházy Tivadarnak II. Lajos ugrott be Gulyásról, biztos ő is azt gondolta a mohácsi csata után a Csele-pataknál, hogy a legpesszimistábbnál is pesszimistább forgatókönyv jött be Smuzewitz Ilona kiakadt, hogy Amerika szankciókat vetne ki a korrupt magyar politikus emberekre, holott még tárgyalni sem hajlandók róla, hogy mekkora mértékű lopás lenne számukra elfogadható Verebes István a még meg nem zavart elméjű olvasók ép eszéről Dési János szerint ideje volna, hogy Mészáros könyvtárat is alapítson, mindkét gyerekkori színezőjét felajánlva hozzá Avar János szerint más diktátorok válsághelyzeteket használtak ki, a miénk maga teremti ezeket A Heti Kamu megtudta, Kósa Lajost a folyamatos kibeszélései miatt arra ítélte a Fidesz-frakció, hogy vegye feleségül a csengeri örökösnőt
HANGOS HÓCIPŐ



Műsoraink 2019 szeptemberének végén, az angyalföldi Radnóti Miklós Művelődési Központban hangzottak el élőben.

Közreműködnek: Hernádi Judit, Gálvölgyi János, Kern András, Hajós András, Havas Henrik, Kéri László, Nádas György, Varga Ferenc József, Para-Kovács Imre, Selmeczi Tibor és Farkasházy Tivadar.
GYENGÉBBEK KEDVÉÉRT Képaláírásaink a képzelet szüleményei, nem a rajtuk szereplők mondták. • A Hócipő hírei álhírek. • A Képzelt riportok álinterjúk, nem az azokban nevesített személyek szólalnak meg bennük. • Legyen résen: oldalunkon a valódiak mellett alkalmanként álhirdetések is előfordulnak • A Föld gömbölyű.