Csatorna töltelék - 2006/03

Hallgatom, hogy milyen rosszak az afrikai válogatottak, és nézem, hogy milyen roszszak az afrikai válogatottak, de valahogy mégsem stimmel a kép és a hang, mert láttam már pont ilyen rossz válogatottat, és láttam már rosszabb válogatottat is, de akkor mindig azt hallottam, hogy küzd a válogatott, hogy a lehetőségeihez képest megbízhatóan teljesít, hogy az ellenfél sokkal jobb, de a válogatott helytáll, meg hasonló, elkenő jellegű dumákat.

Kétségtelenül igaz, hogy az Afrikai Nemzetek Kupája az Eurosporton zajlik, míg a magyar válogatott mérkőzéseit sohasem közvetítette az adó, tehát elméletileg előfordulhat, hogy sportriporterei a mieink esetén is hangsúlyoznák, milyen rossz a meccs, mennyire gyöngén játszanak a focisták, milyen unalmas ez az egész, és mennyivel többet vártak. Elméletileg igen, de gyakorlatilag nem.

A magyar válogatott szereplése csak a másnapi híradásokban kapja meg fényét, akkor kerülnek elő a jelzők: szánalmas, gyönge, vállalhatatlan, borzalmas, de a közvetítésekben erre nem találni példát. Az élő közvetítéseknek más a pszichológiája, az ember ilyen esetben nehezebben mondja ki, hogy a csapat rettenetes, mert azon a nyelven beszél, amelyen a szurkolók értenek, míg Togo és Elefántcsontpart esetében viszonylag kicsiny a lehetőség arra, hogy valaki megérti az ekézést, és felhúzza az orrát.

Szögezzük le: a magyar válogatott nem égne le az Afrikai Nemzetek Kupáján, talán még a csoportjából is továbbjutna, bár az elődöntőre már nem lenne esélyes, de dagadhatna keblünk a büszkeségtől, nem kellene lesütött szemmel néznünk a kiírást: hogyan is sorsolják a csapatokat egy játékban, melyben mi nem veszünk részt... Szerencsétlenségünkre Európához tartozunk, bár kérvényezhetnénk, hogy Izrael helyett indulhassunk az ANK-n, ahelyett, hogy Európa-bajnokságot gründolunk, cintányérok és dobok, sőt trombiták hangjával híva fel a figyelmet szörnyű csapatunkra.

Ideje azonban előre tekinteni.

Milyen sportesemények várhatók az országgyűlési választások idejére, mi lesz akkor? Nos, szokás szerint a Divízió I-es, II-es és III-as világbajnokság zajlik a megadott időben, egészen pontosan, Franciaországban, április 24. és 30. között Amiens-ben lesz az I-es A-csoportja, Tallinnban pedig a B-csoport, 23-tól 29-ig. A Divízió II-es B-csoportja Aucklandben (Új-Zéland) lesz április 3. és 9. között. A Divízió III-as Reykjavíkban (Izland): 2006. április 22-28.

Nem tudom, mennyiben befolyásolja ez a magyar választásokat, csak leírom, hátha a nálam okosabbak leszűrnek ebből valami. Mégiscsak jobb, mint csirkebélből és évértékelő beszédekből hámozni a jövőt.

Lothar Mattháus ügyes húzásának köszönhetően Németország-Costa Rica-mérkőzéssel kezdődik 2006. június 9-én a 18. labdarúgó-világbajnokság Münchenben, azaz addigra megnyugodhatunk, a házmesterek lekaparhatják a kapualjból a kiragasztott cetliket, az addig sebek gyógyítgatására használt nyelvek a győztesek hátsó fele felé fordulhatnak, és mindenki emlékezhet úgy, hogy ő tulajdonképpen azokra szavazott, akik nyertek, tehát részesévé vált a sikernek, sőt: ő nyerte meg személyesen a küzdelmet, győztes ő, innentől kezdve az egész körfolyosó köteles neki tisztelegni, és akkor is kiviheti a szemetet, ha tele van a kuka.

Nemrégiben láttam egy megrázó dokumentumfilmet egy Korán-iskoláról, ahol tudományt oktatnak, azaz három éven keresztül szó szerint bemagoltatják a gyerekekkel a Koránt, majd újabb három év alatt elmagyarázzák nekik, hogy mit magoltak be az előző három év alatt, és akkor tudósok lesznek, mondják is egymásnak: milyen szép dolog a tudomány...

Kicsit ez az érzésem a magyar politikával is, mintha láttuk volna a tévében, hogy más, szerencsésebb, fejlettebb, gazdagabb és jobb éghajlatú országokban van politika, úgyhogy nekünk is gyorsan létre kellett hozni, bár nem voltak pontos ismereteink ennek mibenlétéről, lényegéről.

Elkezdtünk valamit csinálni, amire azt mondtuk: politika, jöttünk, mentünk, egyes emberekre azt mondtuk, hogy ők a politikusok, ők pedig büszkén magukra mutattak, és azt mondták: ööö, na megyek, csinálok egy kis politikát, a többiek pedig megdicsérték: hahó, Pista (Béla, Jolán), ma is milyen nagy, izé, politikát csináltál, reméljük, holnap is eljössz...

Néha rettegek, mikor jönnek rá a környező országok, hogy nálunk ez megy politika helyett, de aztán megnyugszom, amikor beleolvasok a dolgokba, és rájövök: náluk is ugyanez megy, náluk is érdekes emberek vannak, akiket politikusnak hívnak, és ők is attól rettegnek, hogy ki veszi majd észre, mert akkor elzavarják őket a pitlibe, és elvesztik a fizetésüket.

Körbe vagyunk véve operettországokkal, és az operettországok tengerében vagyunk operettország, a többiek pedig messze vannak, csak akkor jönnek ide, ha kis költségvetésű, eleve DVD-re szánt filmet akarnak forgatni, vagy beugratják őket, és azt hiszik, van egy rohadt hosszú, bár keskeny tengerünk, amit Dunának hívnak.

Ám nem csak az a gond, hogy messze vannak azok az országok, melyekben valóban politika zajlik, hanem az is, hogy nekik elsődleges érdekük, hogy mi ne csináljunk politikát, mert akkor esetleg eszünkbe jutna ellentmondani, így aztán mindenki elégedett, csönd van, játszunk a Divízió III-as B-csoportjában, és reménykedünk, hogy feljutunk.