Kobuci

Megyesi Gusztáv
2011. 06. 01. · Hócipő 2011/11
Ülünk az asztalnál, előttünk az üres színpad, a zenekar már leszerelt, haza is mentek, mindjárt hajnali két óra, észre se vettük. Nem tartozik az olvasóra, hogy este nyolctól hány sört, illetve nagyfröccsöt ittunk meg, csápoltunk-e vagy sem a zenekar nótáira (nem csápoltunk), de tényleg gyorsan el tud menni az idő: ül az ember az árnyas udvaron, szemben vele a színpad, igazi, hús-vér zenekarral, időnként belehúz a sörébe, és jól van. Ezen az estén a Sajnosbatár nyomta két órán át, kedvünkre való zene, teljesen eredeti szöveggel (nem igaz, hogy Quimby, meg Kispál és a Borz-utánérzés, amit előadnak), nem mellesleg Ady-, Nagy László- meg Parti Nagy Lajos-verseket is megzenésítettek, a koncert után aztán a hangszórókból szól a zene, a közönség pedig marad, s beszélgetni kezd, mint egykoron kapatos dajcsprommerek Óbuda valamikori 850 kocsmája egyikében, míg össze nem verekedtek a Braunhaxlerekkel, de ők szegényebbek voltak minimum egy Sajnosbatárral.



Azért Sajnosbatár, mert a négy zenésznek és az énekesnő-szaxofonistának jobb név nem jutott az eszébe, így sajnos Batár maradtak.

De ezt nem mi találtuk ki. Mi nem találunk ki semmit, mert már attól is el vagyunk ájulva, hogy létezik egy hely Budapesten, ahonnét nem szórják ki az embereket zárórakor, minthogy itt a záróra annyit tesz: amíg van vendég. Balra tőlünk egy egészen hosszú pult, ha jól számoltuk, három sörcsappal is, ezenfelül bor minden mennyiségben és választékban, hogy a panyolai pálinkákat most ne említsük. Össze kellene számolni gyorsan, hogy ezen a kissé nehézkesen induló nyáron hány zenés kerthelyiség várja a budapesti embereket, de olyan hely, ahol élő zenét adnak a hét minden napján, és nem minden este ugyanaz a kifáradt zenekar vagy alkoholista bárzongorista játszik (az se rossz, de más műfaj), hanem ahol minden napra jut meglepetés, s ennek megfelelően cserélődik a közönség is, csak a kiszolgálás minősége állandó.



Ilyen hely a KOBUCI, mégpedig a harmadik éve, Kapolcsról idetelepülve, a népzenei profil mellett erősen eklektikus zenei programmal az óbudai Zichy-kastély egyik udvarán. Mióta az eszünket tudjuk, ebben a kastélyban néhány szabadtéri operaelőadáson kívül nem volt semmi, csak múzeum, de annak élvezete nincs szoros korrelációban a nyárral mint évszakkal. A Kastély presszó évek óta nem üzemel, nincs a közelben egy hétvégén is nyitva tartó nyomorult kerthelyiség, mintha Semjén Zsolt már előre kiiktatta volna azokat is a vasárnapi kínálatból, holott nincs a földnek olyan civilizált vagy épp civilizálatlan szeglete, ahol egy ilyen kastélyból ne faragnának fél éven belül virágzó kulturális és szórakoztató központot messzi földön híres vendéglátással.



És akkor harmadik éve itt a KOBUCI, Kaszap Gábor nagy találmánya: betölteni a kastély egyik szegletét, fedett színpadot, pultot felhúzni, aztán gyerünk, s nemcsak népzenét. Ha csak a május végi programot veszem, játszott itt (ki-ki belépti díj fejében, ki-ki anélkül), a Tárkány Művek Dresch Mihálylyal, a Galla Miklós-féle GM Több Mint 49, a Magna Cum Laude, a Deák Bill Blues Band, a Bálga, az Intimtorna Illegal, a Kistehén, Ferenczi György és a Rackajam, a Satöbbi, a zseniális Long Tall Sonny and his Wild Cows, s jön még a nyáron a Quimby; nem mondanánk, hogy mindegyik zenekar stílusa közel áll hozzánk, de így jó ez az egész, együtt is meg külön-külön; minden vendéglátó ipari egység tulajának tudomásul kellene vennie, hogy az élő zenét soha semmi se fogja pótolni.



Nem hozakodnánk elő statisztikai adatokkal, de például a Sziget idején egész Óbudán visszaesik a forgalom a vendéglőkben arra az egy hétre, kivéve a KOBUCI-t. A szó egyébiránt a kolbászos buciból jött össze, a pirított bucin némi fokhagymás tejföllel leöntve pirított kolbásztöltelék, rá paradicsomkarika, uborkakocka, ennyi az egész. Egyébiránt friss zsíros kenyeret is láttunk a pulton hagymakarikákkal, ez amúgy is a heppünk, főleg ha a személyzet előre ötven darabot megcsinál, mert akkor a hagyma levet ereszt és megkeseredik, hadd ne legyen jó a hülye vendégnek. De ez itt nincs így. Az árak, ha valaki jól érzi magát, elfogadhatók, egy korsó Soproni 390 forintért, vagy egy kisfröccs 170-ért nem a világ vége, s minden napra akad egy akciós ital, ottjártunkkor például whisky-málna koktélt adtak 590-ért, mi a magunk részéről életünk során a kettőt mindig különválasztottuk: az első tizenöt évben a málna jött, azóta inkább a viszki. Régi római-parti élményeinkből tudjuk (teli volt a római Duna-part zenés kerthelyiségekkel), hogy az élő zene élvezetéből igen vissza tud venni a személyzet, elég csak a pincérek ábrázatára pillantani. A KOBUCI-ban javarészt egyetemisták szolgálnak ki, az esti főnök, Sitkei Zsolt is fiatal ember, nem mennénk most bele stílusuk elemzésébe, legyen elég annyi, hogy ritkán tapasztalni vendéglátósoktól ennyire természetes kedvességet, kifejezetten az az érzésünk, hogy élvezik is s vendéglátást, akárcsak a zenét, ami lejön a színpadról.



Mindez lassan a kerület eme tájékának szerves részévé kezd válni. Mióta Bús Balázs a polgármester, odakint, a Fő téren is lassan minden hétvégén van valami rendezvény, télen ingyenes jégpálya üzemel, nyáron minimum kirakodóvásár, borbemutató, kezd a környék olyanná válni, mint ahogyan azt mi a régi Óbudáról elképzeljük, holott például a Zichy-kastélyban vagy kétszázötven éve nincs pezsgő élet: 1766-ban Zichy gróf özvegye visszaadta az épületet a Koronának, s onnantól katonai ruharaktárnak használták; a legfőbb esemény szavahihető tanúk szerint az volt, ha Krautkopf óbester berúgott szolgálat végére; igaz, kultúrprogramnak ez sem kevés.



Fotó: Szebeni András
HÓCIPŐ AZ ÚJSÁGOSNÁL
2021/25  •  XII. 1. – XII. 14.
ADVENTI AJÁNLAT: PARA, VÁNCSA, SMUZEWITZ... Váncsa István: akarja-e a migráns Afganisztánhoz csatolni Csongrád-Csanádot, Bács-Kiskunt vagy Baranyát? Para-Kovács Imre a Honvéd Kórház három objektumának 24 oltópontján oltakozott, hogy regisztrálatlanul beoltódjon MEGFXJTUK 2.: Lévai Anikó szerepében még mindig Lévai Anikó! Farkasházy Tivadarnak II. Lajos ugrott be Gulyásról, biztos ő is azt gondolta a mohácsi csata után a Csele-pataknál, hogy a legpesszimistábbnál is pesszimistább forgatókönyv jött be Smuzewitz Ilona kiakadt, hogy Amerika szankciókat vetne ki a korrupt magyar politikus emberekre, holott még tárgyalni sem hajlandók róla, hogy mekkora mértékű lopás lenne számukra elfogadható Verebes István a még meg nem zavart elméjű olvasók ép eszéről Dési János szerint ideje volna, hogy Mészáros könyvtárat is alapítson, mindkét gyerekkori színezőjét felajánlva hozzá Avar János szerint más diktátorok válsághelyzeteket használtak ki, a miénk maga teremti ezeket A Heti Kamu megtudta, Kósa Lajost a folyamatos kibeszélései miatt arra ítélte a Fidesz-frakció, hogy vegye feleségül a csengeri örökösnőt
HANGOS HÓCIPŐ



Műsoraink 2019 szeptemberének végén, az angyalföldi Radnóti Miklós Művelődési Központban hangzottak el élőben.

Közreműködnek: Hernádi Judit, Gálvölgyi János, Kern András, Hajós András, Havas Henrik, Kéri László, Nádas György, Varga Ferenc József, Para-Kovács Imre, Selmeczi Tibor és Farkasházy Tivadar.
GYENGÉBBEK KEDVÉÉRT Képaláírásaink a képzelet szüleményei, nem a rajtuk szereplők mondták. • A Hócipő hírei álhírek. • A Képzelt riportok álinterjúk, nem az azokban nevesített személyek szólalnak meg bennük. • Legyen résen: oldalunkon a valódiak mellett alkalmanként álhirdetések is előfordulnak • A Föld gömbölyű.