Lehallgatás

Para-Kovács Imre
Nyomtatás
2011. 04. 18. · Hócipő 2011/08
Az a baj az ilyen információdzsankikkal, mint én, hogy akkor is híreket akarnak hallani, amikor hírek már rég nincsenek (a hírnök jön és integet), nem mintha nem tudnám pontosan, mi történik anélkül is, hogy akárcsak beizzítanám a kurblis internetet, ami itt Pécel környékén trendi és divatos jelenleg, vagy bekapcsolnám a rádiót (amiről majd szó lesz ezen dolgozatban), mert keveset fogyaszt, de igen, pontosan tudom, hogy Lázár János mit gondol, mit tesz és mit mond erre Szijjártó Péter, nincs ehhez szükség semmilyen információforrásra, elég ránézni arra a szépen metszett, intelligens arcára, és rögtön helyben vagyunk, akár megírhatnám az összes beszédét tíz évre előre, mert egy ilyen minőségű agyból az enyémben elfér húsz-harminc, nagyjából annyi meglepetést tartogathat, mint egy automata mosógép, de aki már mosott, az eligazodik a gombok és betűk rendszerében.

Nincs tehát égető szükségem arra, hogy befogadjam a napi aktualitásokat, valamiért mégis folyamatosan keresem a lehetőséget, hogy felbosszantsam magam, de doktor Rigó mondta, hogy majd ad szurit, és akkor ezek a dolgok némileg csillapulnak. Egyébként - mókás közjáték a rádiókritika bevezetőjében - folyamatos adaptációs szabadságon vagyok 17 éves korom óta, de a világ nem sokat változott, miközben állandóan cserélődik a háttér és a háttérzene, ilyeténképpen aztán adaptálódni lehetetlen, még szerencse, hogy bármikor bekopogtathatok a Nyírő Gyula Kórház vadászházába, lesz ágyam, nem kell aggódnom.

Szórakoztató közjáték vége.

Rádiót hallgatok tehát, mert tévém nincsen, és én rádión nem azt értem, amit a vidám kamionosok, tehát nekem beszéljenek értelmesen, ne játsszanak eurotrash slágereket, hogy kihúzzák a reklámig, és ne legyen miseközvetítés, mert sérti ateista meggyőződésemet (bár feljelentést nem teszek emiatt, lévén gyakorló anarcholiberális). Mindezek után nem mondanám, hogy az állomások széles választéka áll rendelkezésemre.

Reggel (mostanában korán kelek, megetetem az állatokat - két törpenyúl -, kiganézom az ólat - előszoba -, kimegyek friss levegőt szívni - nem lehet a lakásban dohányozni, mert feleség -, szememmel hizlalom a birtokot - 25 négyzetméter) bekapcsolom a Klubrádiót.

Képtelen vagyok letagadni, hogy markáns liberális, illetve baloldali tartalomra vágyom, ilyen az agyam, reggel például képtelen lennék Infórádiót hallgatni, de délelőtt már igen, tehát nem az adó ellen van kifogásom, de ébredés után közvetlenül tolerálhatatlan számomra az a megengedő stílus, amit utóbbi képvisel, bár tisztában vagyok a küldetéssel: megmutatni, mit mond az egyik fél, megmutatni, mit mond a másik, és felnőttnek tekintve a hallgatót, reá bízni a döntést, hogy kinek van igaza. Reggel még nem vagyok felnőtt, tessék nekem Orbán Viktort gyalázni, mert egyrészt megérdemli, másrészt pedig én már meghallgattam mindegyik felet, és szerintem a Fidesz hazudik, tehát nem vagyok velük szemben annyira toleráns, mint Magyarország első számú hírrádiója.

Kétségtelen azonban, hogy a szocialisták is hazudnak, így néha üvöltve ébredek, és megfogadom, hogy semmit sem hallgatok reggeli előtt, aztán persze ezzel én is hazudok, beilleszkedve a Nemzeti Együtt Hazudásba.

Kiviláglik tehát az eddigiekből, hogy néha túl markáns a baloldali tartalom, amit a Klubrádiótól kapok, mivel magamat nem érzem tévelygő Gyurcsányárvának, és nagyon is el tudom képzelni, hogy a szocialisták eltűnjenek a vérbe azok után, amit nyolcéves kormányzásuk alatt műveltek, szánalmas magyarázkodásaik pedig végtelenül untatnak. Barátaim! Lehet úgy utálni a Fideszt, hogy ne szeressük Gyurcsány Ferencet, igenis van kiút, csak gondolkodni kellene néha, ami azért a magyar lakosság túlnyomó többségének megoldhatatlan problémát okoz (mint már idéztem a zen bölcsességet: aki nem tanul meg magán uralkodni, az majd megtanul másoknak engedelmeskedni), nem gondolkodásra teremtetett ez a nép, hanem egyéb feladatokra (nem mondok példát).

Délután van már, és én hangulatomtól függően kapcsolgatok a Klubrádió és az Inforádió között (jaj, itt jut eszembe: köszönöm a gondos kéznek, amelyik kivágta a lejmolós reklámból a „viszonylag szabad és okos emberek” szövegből a viszonylag szót, mert ennél nagyobb hülyeséget rég hallottam!), tehát kapcsolgatok, Bolgár György műsorának elsöprő humora mindig lenyűgöz, Rangos Katalin pedig szimplán zseni, még akkor is, ha témáinak fele engem speciel nem érdekel, de előfordul, hogy estefelé egyszerűen megcsömörlöm a markánsan baloldali tartalomtól, és úgy érzem, ha még öt percig az állomáson maradok, akkor végleg beszorulok Mesterházy Attila farpofái közé, tehát egy merész gombnyomással a hármas számmal jelölt Bartók Rádióra ugrom, ahol aztán mindig, de mindig meglep a csoda. Olyan, mintha élnének ebben az országban értelmes, jó ízlésű emberek, akik képesek arról beszélgetni egy teljes órán keresztül, hogy Brahms valamelyik művének ötven feldolgozása közül az 1959-es felvétel vagy a 2003-as szól-e jobban, melyiken tudja érzékenyebben és intelligensebben kibontani az alkotást a zongorista és a hegedűművész, és akik erről beszélgetnek, azok tényleg értenek hozzá, tényleg érdekli őket, és tényleg meg vannak győződve arról, hogy ez a legfontosabb dolog a világon.

Olyan boldogság ez, amihez nincs fogható, tehát egyértelmű: ha egy és csak egy rádióállomást hagynék meg a világon, akkor a Bartók Rádió lenne az.

Hajnalban a Notturno, mint a legdurvább antidepresszáns, csak éppen mellékhatások nélkül, és vele együtt a remény, hogy lehetséges élet a műveletlenségen és rossz ízlésen túl is. Keveseknek, de létezik.
Para-Kovács Imre
legolvasottabb cikkei
Para-Kovács Imre
legfrissebb cikkei
Para-Kovács Imre összes cikke
HÓCIPŐ AZ ÚJSÁGOSNÁL
2024/22  •  X. 23. – XI. 5. Para-Kovács Imre ha magyar lesz mindenki a bolygón, mi akkor is előbb voltunk magyarok, mint ők! Váncsa István: Kóstólt-e már vattacukor ízű tücsöksnacket? Hát libatepertő ízű vattacukrot? Smuzewitz Ilona: az euró luxuscikk lett, ahogy az élelmiszer is, az oligarchák idegesek, rövidesen már csak egymástól tudnak lopni Farkasházy Tivadar Orbán Balázs utcát talált a Gyógyszergyár utcában Havas Henrik megtudta, hogy hazánkban ezentúl a sikeresség mutatója nem a GDP lesz, hanem a Bruttó Nemzeti Boldogság Lendvai Ildikó: a Nemzeti Konzultáció mindig felvidít, örömöt okoz, ha hülyének néznek! Dési János: az igazság bolsi-libsi trükk, nem csoda, hogy be is tiltották a múlt héten Farkasházy és Verebes a Magyar Rádió gengszterek által bontásra ítélt egykori szellemi központjáról, a Pagodáról Nem Lehet Más az Ungárpetya – búcsúzunk az LMP-től A Heti Kamu megtudta: ezentúl utasok is vezethetik a MÁV-szerelvényeket, ha a masinisztának lejár a munkaideje
GYENGÉBBEK KEDVÉÉRT Képaláírásaink a képzelet szüleményei, nem a rajtuk szereplők mondták. • A Hócipő hírei álhírek. • A Képzelt riportok álinterjúk, nem az azokban nevesített személyek szólalnak meg bennük. • Legyen résen: oldalunkon a valódiak mellett alkalmanként álhirdetések is előfordulnak • A Föld gömbölyű.