Oregano
Para-Kovács Imre
2010. 11. 03. · Hócipő 2010/22
Áll az ember a Széna téren, mereng a messzeségbe, álmodozik, hogy akkor itt most buszra száll, és eljut egészen Zsámbékig, ha szerencséje van, még annál is tovább. Szinte hallom is a Nagy utazás című filmslágert lelki füleimmel, miközben lelki orrommal érzem a távolság megkapó illatát, hogy most a lelki májamról már ne is beszéljek.Áll tehát az ember a buszpályaudvaron, és már majdnem utazik, de aztán mégsem, hanem inkább enne valamit. Ez bölcs döntés, elvégre azok vagyunk, amit megeszünk, és nem azok, ahová elutazunk, bár kétségtelen, hogy folynak e tárgyban filozófiai viták, melyekbe most nem kapcsolódnék bele, mindössze jelezném, itt evés készül, már csak azért is, mivel ez egy gasztronómiai-kifőzde rovat, és nem pedig utazási.
Ha emberünk a megfelelő irányban áll a fentebb már nevén nevezett Széna téren, akkor előfordulhat, hogy éppen szemben áll az Oregano nevű intézménnyel, ami részben kifőzde, részben pedig pizzéria, azonban minket nem tud megtéveszteni.
Bár kétségtelenül van ilyen szándéka, hiszen első alkalommal este mentünk oda, és csak kitartásunkon, valamint szemfülességünkön múlt, hogy nem haladtunk tovább, mivel az Oregano esti látványvilága kifejezetten félrevezető, én például meg voltam róla győződve, hogy a kifőzde zárva van, aztán már csak amikor egészen közel jutottunk, jöttem rá, hogy egyáltalán nem ez a helyzet, mert igenis nyitva van, csak némileg eltitkolva.
Talán a fények áthelyezésével, talán egy irányított csóvával el lehetne oszlatni ezt a félreértést, vagy pedig én vagyok vak, és mindenki más elsőre betalál az ajtón, utóbbi esetben én kérek elnézést, és haladjunk is tovább.
A lépcsőn lementünk, és határozottan haladtunk volna tovább, azonban engem egy felirat eligazított, és balra fordultunk, ahol már tulajdonképpen meg is érkeztünk az étkezdébe.
Zárórához közeledve meglehetősen csöndes volt a hely, a berendezés visszafogott, az étlap még teljes, de persze a menühöz vissza kellett jönni egy másik napon a déli órákban, ami egyébként is megérte, mert szembesülhettem minden idők egyik legmeglepőbb olasz nyelvű Miatyánkjával, méghozzá egy háton. De most még este van, a napi ajánlat körtével töltött csirke, de kérünk még pizzát is, elvégre olyan már a pizza a magyarnak, mint a karikás ostor, sőt, talán még olyanabb.
Eszünk és nézünk, aztán nézünk és eszünk, az alapanyagok frissek, a tészta tökéletes, az adagok megfelelő méretűek, és nem szól zene, amiért mindig külön is hálás tudok lenni, mert kifinomult és meglehetősen egyéni ízlésem van, azt meg úgysem tudja senki eltalálni.
Délben egészen más kép fogad.
Az Oregano tele van, a menü egészen elképesztő árért kapható, van A menü 790-ért, és van B menü 650-ért, most éppen csülkös bableves és óvári csirke, de az egészen biztos, hogy napfényben senki sem téved el, mert megbízható mennyiségben és ütemben esznek az emberek.
A berendezés visszafogott, semmi hívság, semmi öncélú tetszelgés, csak a praktikum, elvégre ide nem nézni járnak az emberek, minket leszámítva, de mi hivatásos nézők vagyunk, mondhatnám, azért kapjuk a fizetésünket, hogy nézzünk, különösen Szebeni művész úr, mert neki aztán annyira kell néznie, hogy szinte már a szeme is kezd dülledni a hosszú évek sok nézésétől.
Azért ha nagyon akarunk nézni, látunk is valamit, a fentebb már bevillantott Miatyánkot, méghozzá olaszul a termet uraló hölgy hátára tetoválva, amitől nekem egészen jó kedvem lesz, valahogy mindig is szerettem volna olasz nyelvű imát látni valakin, és most tessék, kívánságom teljesült, elégedetten eszem a menüt, ami pontosan azt hozza, amit egy kifőzde déli menüjétől elvárhatunk a Széna téri buszpályaudvar szomszédágában, márpedig az nem kevés, mert egy buszpályaudvar szomszédságában az elvárások fokozódnak, ellentétben például a sztrádák mellett elhelyezkedő büfékkel, ahová úgysem megy vissza senki, csak húznak el sorban, csak mennek és mennek az emberek, itt viszont egy végállomáson vagyunk, ide megérkeznek, innen elindulnak, de mindenképpen több időt töltenek el az átlagosnál, mint ahogy a rendszeresség esete is fennforgást képez, tehát elégedett evőkre van szükség.
Elégedett evőket látok, pedig ekkor még nem is tudom, hogy minden kedden élő zene este 6-tól, amit a honlapról derítek ki, és próbálom elképzelni, de aztán inkább mégsem. Itt bizony nagyobb az üzletmenet, mint az eddigi apróbb helyeken, folyik a házhoz szállítás, pörög az élet, akár egy Duna-parti csónakházban, ahol, ugye, nagy a jókedv mindennap.
Külön öröm a finnyásoknak, hogy dohányozni csak kint lehet, és köztünk akadnak finnyások, nem akarok ujjal mutogatni, de a lényeg, hogy legelszántabb antinikotinista ismerőseinket is elhozhatjuk ide, aztán pedig irány Zsámbék, vagy Monor, vagy az egész világ.
Fotó: Szebeni András
Para-Kovács Imre
legolvasottabb cikkei
legolvasottabb cikkei
Para-Kovács Imre
legfrissebb cikkei
legfrissebb cikkei
HÓCIPŐ AZ ÚJSÁGOSNÁL
2024/25 • XII. 4. – XII. 17.
Para-Kovács Imre lehallgatta a Magyar Pétert lehallgató Vogel Evelin Cukiság Pártját
Váncsa István megünnepli, hogy a MÁV-nál kicseréltek 240 talpfát, ami nagyban fogja segíteni, hogy a vasúttársaság megküzdjön két centi leeső hóval
Farkasházy Tivadar kiszámolta, hogy a Nemzeti Konzultációk sehol sincsenek az 1953-as és 1958-as választásokhoz képest
Smuzewitz Ilona: a magyar emberek fogalmatlanok jólétügyileg, bármennyire is azt a látszatot keltenék, hogy nem jó nekik, valójában jó nekik
Havas Henrik felfedi, hogy ő a tégla, ő a beépített ember a Karmelitában, aminek következtében Menczer Tamás kénytelen békaemberré változni
Dési János: a folyton repkedő, a Földön élni képtelen külügyminiszterről, aki éppen pilóta nélkül repül a Marsra
Verebes István újabb Örkényiádái
A Heti Kamu megtudta, hogy Magyar Péternek nincs igaza, Orbánnak nincs eltitkolt zabigyereke, mert örökbe fogadta az összes magyart, így mindenki az ő gyereke
2024/25 • XII. 4. – XII. 17.
Para-Kovács Imre lehallgatta a Magyar Pétert lehallgató Vogel Evelin Cukiság Pártját
Váncsa István megünnepli, hogy a MÁV-nál kicseréltek 240 talpfát, ami nagyban fogja segíteni, hogy a vasúttársaság megküzdjön két centi leeső hóval
Farkasházy Tivadar kiszámolta, hogy a Nemzeti Konzultációk sehol sincsenek az 1953-as és 1958-as választásokhoz képest
Smuzewitz Ilona: a magyar emberek fogalmatlanok jólétügyileg, bármennyire is azt a látszatot keltenék, hogy nem jó nekik, valójában jó nekik
Havas Henrik felfedi, hogy ő a tégla, ő a beépített ember a Karmelitában, aminek következtében Menczer Tamás kénytelen békaemberré változni
Dési János: a folyton repkedő, a Földön élni képtelen külügyminiszterről, aki éppen pilóta nélkül repül a Marsra
Verebes István újabb Örkényiádái
A Heti Kamu megtudta, hogy Magyar Péternek nincs igaza, Orbánnak nincs eltitkolt zabigyereke, mert örökbe fogadta az összes magyart, így mindenki az ő gyereke
GYENGÉBBEK KEDVÉÉRT
Képaláírásaink a képzelet szüleményei, nem a rajtuk szereplők mondták. • A Hócipő hírei álhírek. • A Képzelt riportok álinterjúk, nem az azokban nevesített személyek szólalnak meg bennük. • Legyen résen: oldalunkon a valódiak mellett alkalmanként álhirdetések is előfordulnak • A Föld gömbölyű.
