Vándorcirkuszok: Póker

Para-Kovács Imre
2010. 10. 22. · Hócipő 2010/21
A póker elnevezése természetesen a magyar pók szóból ered, bár a franciáknak volt néhány gyermeteg és óvatos próbálkozásuk, hogy helyzetbe hozzák poque szavukat, ami nevetséges, hiszen ilyen szó nincs is, legalábbis a szomszédaim közül egy sem hallotta, ráadásul a franciák Trianon után csak hallgassanak, ha rólunk, magyarokról van szó.

Zebegényi Sándor, neves pulmonológus és pókerjátékos 1829-ben azt írta naplójába, hogy nincs egy vasa sem, az orra tövében nőtt valami pörsenés, ami rettenetesen viszket, és a nagyobbik lány, Gertrúd egy feslett nőszemély, mert valószínűsíthetően hentesekkel hál.

Ebben a naplóbejegyzésben tehát egyáltalán nincs szó a pókerről, mint ahogy a későbbiekben sem, bár Gertrúdról kétségtelenül megtudunk érdekes részleteket.


- Ezt betolnám! (Aranyásó, 1854)

A másik dolog, ami teljesen világos: Pióker Ignácnak, a neves sztahanovistának semmi köze a pókerhez, neve csak véletlenül hasonlít a játék nevére, maga sohasem űzte ezt a sportot, Kossuth-díjas esztergályos volt, fekete öves kommunista, ha értik, mire gondolok...

A legelső feljegyzés az amerikai pókerről szintén 1829-ből való (milyen érdekes egybeesés, hoppá!), de ezt a játékot még húsz lappal játszották, mindenki három lapot kapott, aztán jöhetett a licit, majd a terítés, tehát szegény Korda György hiába várta volna a turnt és a rivert, mert azok még nem voltak ekkoriban feltalálva.


Valakit visz a víz

Volt viszont egy Mississippi nevű folyam, ami éppen útba esett a nevadai aranyláz felé, és a leendő aranybányászok, énekes halottak és egyéb áldozatok a hajókon pókereztek, hogy gyorsabban menjen az idő.

Képzeljék csak el, ahogy lassan hömpölyög az olajosan barna, néhol pedig olajosan zöld folyó, a gőzösök fedélzetén bágyadt matrózok és még bágyadtabb utasok várják, hogy végre megérkezzenek, nincs semmi dolguk, bár ihatnának is, vagy célba lőhetnének a Mississippi habjaiból felbukkanó őshonos halakra, melyek neve most nem jut eszembe, azonban ezek az emberek inkább pókereznek, miközben a pakli mérete lassan 52 lapra duzzad, a rabszolgatartás lehetőségei beszűkülnek, a polgárháborúnak is vége, most mihez is kezdhetne ennyi ember?


Ász pár a Missisispin

Részben pókereztek, részben nem, viszont annyira ráértek, hogy feltalálták például a stud nevű variánst, és még sok másikat, ráadásul mindenhol szabad volt pókerezni, elvégre alig múlt el a vadnyugat, háború, aranylázak jöttek és mentek, nem beszélve Zebegényi Sándorról, akinek mindehhez egy szava sem volt.

Bizony, bizony, Amerika egy nagy ország (ráadásul nem is ország, hanem kontinens, de a rím kedvéért meghagyom ezen pontatlanságomat), de annyira nagy, hogy szinte már böhöm, képzeljenek csak el egy igazán nagy országot, aztán szorozzák meg néggyel. Na, Amerika ekkora, nehéz tehát az általános szabályozás, mint például, hogy mindenki hordjon zöld sapkát, senki se öljön négert szórakozásból, vagy hogy ne pókerezzen, mert az szerencsejáték (és itt kénytelen vagyok egy zárójelet nyitni, amit majd nemsokára bezárok… Régóta folyik a vita, hogy szellemi, stratégiai, pszichológiai sport-e a póker, vagy szerencsejáték, de eldönteni szinte lehetetlen. A problémát az okozza, hogy míg az ökölvívásban, ami egy szint fölött már szintén szellemi sport, a nagyon hülyét rettenetesen leütik, ő elesik és vérezni kezd az orra, aztán esetleg még egyszer megpróbálja, de amikor az állkapcsa is meglazul, inkább hazamegy, nem vív tovább öklöt. A pókerrel azonban nem ez a helyzet, itt a nagyon hülye addig vágatja magát pofán, amíg el nem fogy az összes pénze, az anyukája pénze is, majd az iskolai kirándulásra begyűjtött osztálypénz. Nem működik a természetes szelekció, mert nincs ott az az igazi, lendületes homlokrecscsentő ökölcsapás, ami helyretenné a nagyon hülyét, hanem mindig csillog kicsiny remény, hátha legközelebb szerencsém lesz, hátha csak rossz napot fogtam ki, hátha megjavulok még [kérem ideképzelni Zámbó Jimmy hangját, köszönöm], aztán persze repül a ház.

Hülyeség ellen tehát nincs védőoltás, a notórius és beteges veszteseket nem fogják kitiltani a kaszinók, ezért aztán a póker igenis lehet szerencsejáték, ha képzetlen idióták játsszák. De csak akkor.)


Póker a vadnyugaton

Ahogy már említettem, Amerikában is okozott némi gondot ennek a kérdésnek az eldöntése, de ott szerencsére külön államok vannak, külön törvényekkel, ilyeténképpen Nevada (ahol az aranyláz már lecsengett) úgy döntött, hogy mégsem szerencsejáték, hanem sport, amitől némileg fejlődésnek indult a sivatag, és rengeteg ember lett rettenetesen gazdag (érdekes módon ezek között kevés pókeres van, inkább ingatlanosok, vendéglátósok és rablók). Mindez 1936-ban kezdődött, és azóta is tart, bár különös módon az emberek inkább ruletten vagy félkarú rablókon szeretnek veszteni, mint pókeren, nyilvánvalóan azért, mert egyáltalán nem hajlandók gondolkodni.


- Ma egész tűrhetően ment! (Brunson, Ungar, Binion 1980)

Máshol is volt természetesen póker az Államokban, illegális hátsó szobákban a kocsmák mögött, pincékben és palotákban, és itt edződtek azok a mesterek, akik közül még mindig élnek páran, de legfőképpen Doyle Brunson, aki minden idők legnagyobb élő pókerjátékosa, egy olyan legenda, amire más sportág esetében szinte lehetetlen példát találni. A legközelebb akkor jutunk ehhez, ha elképzeljük, amint Puskás Öcsi és Papp Laci még mindig játszik, meccseket nyernek, ringbe szállnak, és csodálhatjuk őket.


- Lócipő! (Lenny Binion a Horseshoe Casino tulajdonosa)

Nick a görög

1949-ben egy híres/hírhedt szerencsejátékos, Nicholas Dandolos (becenevén Nick, a Görög) - aki nagy téten játszott pókert majd minden nap - egy szokatlan kéréssel fordult Benny Binionhoz, a Horseshoe Casino akkori főnökéhez. Az ötletet valószínűleg Nick hiúsága sugallta, mert szerette volna megtudni, hogy ki a jobb pókeres, és ezt az akkori szabályok szerint csak az határozhatta meg, hogy kinek van több pénze, amit elveszíthet vagy kockáztathat.

Az ötlet egy párbaj (heads up) maraton volt, amelyet Binion meg is rendezett Dandolos és Johnny Moss között azzal a kikötéssel, hogy közönség előtt játsszák a maratoni viadalt. Ez végül 5 teljes hónapig tartó összecsapássá terebélyesedett, amely alatt csak alvásra, tisztálkodásra és evésre volt lehetőség. A két játékos minden pókerfajtában összemérte tudását egészen addig, míg Dandolos elvesztette utolsó zsetonjait is. Ekkor felállt, és a következő emlékezetes mondatot mondta: „Mr. Moss, I have to let you go.” (Mr. Moss, kénytelen vagyok elengedni). Johnny Moss pedig nem ellenkezett - érthető, hiszen közel 2 000 000 dollárral vastagabban állt fel az asztaltól. Így idézi fel a nagyszerű hu.pokernews.com azt a hosszú pillanatot, midőn a World Series Of Poker gondolata megfogant.

Nem kapkodták el a dolgot a szervezők. (Ne dumálj, közepes téeszelnök, látom az arcodon, hogy visszasírod a természeti közösségek boldog mocsarasodását. Hülye köcsög.)


- Vastag a keretem! (Moss az 1974-es World Series
of Poker döntőjén)



A Binion visszavág

Binion 1970-ben újabb hatalmas összecsapást szervezett, ezúttal azonban már több névvel, akik ugyan még szintén nem versenyszabályok szerint játszottak (nem volt még versenypóker), hanem készpénzes partikban fosztogatták egymást, majd szavazással döntötték el, ki volt a legjobb. Álljanak is itt a nevek, mert a Hócipő a biztosíték rá, hogy fennmaradnak örökre: Amarillo Slim Preston, Doyle Brunson, Treetop Straus, Johnny Moss, „Corky” McCorquodale, Aubrey Day, Puggy Pearson, Jimmy Casella, Bill Boyd, Syd Wyman, Long Diddie.

Talán látják, hogy itt már elindult Brunson is.

1971-ben aztán Binion összefogott egy újságíróval (nem lehet eléggé hangsúlyozni az újságírók szerepét a történelem alakulásában), és kidolgoztak egy olyan formát, ahol a közönség élvezheti a drámát, vannak nagy bukások és győzelmek, míg végül csak egyetlenegy maradhat, aki mindent visz. Tulajdonképpen lerakták a freezout (egyenes kieséses rendszer) alapjait, ami azóta is működik.

Ezt a versenyt Johnny Moss nyerte, aki egyébként az előző, szavazásos bajnokságon is győzedelmeskedett. A póker tehát sport lett (végleg és egyértelműen, vergődhetnek itt az európai államok és a többiek), valamint kiderült, hogy ki a legjobb.


- Fiam, ez veszélyes játék, nem rodeó! (Doyle Brunson balra)


Mutasd a tévének

Feltétlenül fontos leszögezni, hogy ezekben az időkben a Texas Hold’em még alig pislákolt a többi változat mögött, a limites stud, a nagyszerű razz, az ötlapos zárt draw mind-mind megelőzte népszerűségben, pusztán azért, mivel ezek a játékok rendkívül izgalmasak voltak. A játékosoknak. A póker tudniillik az információról szól, és ennek hiányáról. Az ötlapos draw, amit westernfilmekben látunk gyakorta, például egészen az utolsó terítésig nem árul el semmit a külső szemlélőnek, csak a licitek nagyságából lehet esetleg következtetni arra, mik is vannak kézben. Az ezt követő időszakban azonban a külső szemlélő rettenetesen fontos tényezővé vált, mivel ő volt a tévénéző, akit meg kellett venni, akit be kellett rántani a póker csodájába, és ez csak úgy volt lehetséges, ha a képernyő előtt maradt, mert izgalmas műsort kapott.


Binion's Horseshoe Casino


- Ugye, így könnyebb lett volna? (Stu Ungar)

Mint hamarosan kiderült, ezt az izgalmas műsort egyedül a Texas Hold’emtől kaphatta meg, mivel itt láthatja a két lefordított lapot, nézheti a flopot, a turnt és rivert, mindvégig a partiban marad, míg abban az esetben, ha négy bajszos cowboy öt lapot rejteget egymás elől, és láthatatlan lapokra cserél láthatatlan lapokat, egészen valószínű, hogy átkapcsol a másik a csatornára, ahol lenge öltözékű színésznőjelöltek harcolnak egy fürt banánért.


Dandolos sírja - szerencsejátékos és bölcs

Ungar nem magyar

Ez eldöntött mindent, de még mielőtt megérkezett volna a tévés áttörés, élt és alkotott egy játékos, akiről szintén szólni kell. Stu Ungarnak hívták, és nem volt magyar. Ő volt minden idők legjobb pókerjátékosa (finom különbség: nem használom az élő kifejezést, mert már halott). Egy korszakos zseni, aki 53-ban született, de 1998-ban már felvette a néhai nevet. Gin römivel kezdett 15 évesen, miután szülei meghaltak, és felkarolta egy kedves bűnöző. Mindent megnyert, mindenkit megvert, de ezt tessék annyira komolyan gondolni, hogy Stu azért váltott pókerre, mert senki sem volt hajlandó vele römizni.

1980-ban úgy nevezett be a WSOP-ra, hogy előtte még sohasem játszott Hold’emet, és megnyerte, speciel pont Doyle Brunsont győzte le, akiről már áradoztam.


Póker dns-spirál

A pokerpedia közöl róla egy elég jellemző sztorit, amit megosztok önökkel: Ungar zseni volt. Egyszer fogadott Bob Stupak kaszinótulajdonossal. Stupak azt gondolta, Ungar nem képes rá, hogy leszámoljon hat pakli kártyát, és miután egy kivételével minden lap kiment, Ungar nem tudja majd megmondani, milyen lap maradt az osztónál. 100 000 dollárt veszített. Ungar játszott, és nyert, játszott és nyert. Aztán elveszítette a nyereményét lóversenyen. Közben rengeteget ivott és drogozott. Sok kaszinóból kitiltották, mert nem érte meg a háznak, hogy Ungar náluk játsszon.


Traply Péter, azaz Béla bácsi

Stu Ungar kokaint és gint fogyasztott, talán sohasem ült le józanul pókerasztalhoz, azonban ez nem számított, mert még a legramatyabb állapotában is megalázott mindenkit. Az 1990-es main eventen (főverseny, Hold’em) nem jelent meg az utolsó napon, de előtte annyi zsetont gyűjtött, hogy játék nélkül a kilencedik helyen végzett, miközben hotelszobájában haldoklott túladagolás miatt. Tökéletes játékos volt, és talán a tökéletes játékosok nem öregedhetnek meg. A csodagyermekek öregkora szánalmas pusztulás, aki nem hal meg idejében, az kiteszi magát a csőcselék sajnálatának.


Demján Monte-Carlóban

Ha azt mondja valaki Önöknek, hogy a póker egy veszélytelen szórakozás, amitől acélosodik az elme, és biztosabb lesz a kéz, ne higgyenek neki. Van úgy, hogy igen, van úgy, hogy nem. Valahol Európán kívül több ezer kínai rabszolga játszik pókert mikrolimiten (25/50 cent, limit és no limit Hold’em), ha gyorsan akarsz gazdag lenni, akkor legyél gazdag.

Aztán a vége: Gus Hansen, Daniel Negreanu stb. Hát persze, barátaink sztárok, pókerező istenek, Chris Jezus Fergusson, alakul a parti, de te mire gondolsz, bébinyúl?

Tehát.

Ha van elég pénzünk, ha a gyermekünk elég okos, ha matematikusok vagyunk, nyertünk már bridzsversenyt Akkor, de csak akkor örüljünk a fiúnk pókerszenvedélyének. Egyébként meg horror.


Korda és Para. Erős pár.
HÓCIPŐ AZ ÚJSÁGOSNÁL
2021/25  •  XII. 1. – XII. 14.
ADVENTI AJÁNLAT: PARA, VÁNCSA, SMUZEWITZ... Váncsa István: akarja-e a migráns Afganisztánhoz csatolni Csongrád-Csanádot, Bács-Kiskunt vagy Baranyát? Para-Kovács Imre a Honvéd Kórház három objektumának 24 oltópontján oltakozott, hogy regisztrálatlanul beoltódjon MEGFXJTUK 2.: Lévai Anikó szerepében még mindig Lévai Anikó! Farkasházy Tivadarnak II. Lajos ugrott be Gulyásról, biztos ő is azt gondolta a mohácsi csata után a Csele-pataknál, hogy a legpesszimistábbnál is pesszimistább forgatókönyv jött be Smuzewitz Ilona kiakadt, hogy Amerika szankciókat vetne ki a korrupt magyar politikus emberekre, holott még tárgyalni sem hajlandók róla, hogy mekkora mértékű lopás lenne számukra elfogadható Verebes István a még meg nem zavart elméjű olvasók ép eszéről Dési János szerint ideje volna, hogy Mészáros könyvtárat is alapítson, mindkét gyerekkori színezőjét felajánlva hozzá Avar János szerint más diktátorok válsághelyzeteket használtak ki, a miénk maga teremti ezeket A Heti Kamu megtudta, Kósa Lajost a folyamatos kibeszélései miatt arra ítélte a Fidesz-frakció, hogy vegye feleségül a csengeri örökösnőt
HANGOS HÓCIPŐ



Műsoraink 2019 szeptemberének végén, az angyalföldi Radnóti Miklós Művelődési Központban hangzottak el élőben.

Közreműködnek: Hernádi Judit, Gálvölgyi János, Kern András, Hajós András, Havas Henrik, Kéri László, Nádas György, Varga Ferenc József, Para-Kovács Imre, Selmeczi Tibor és Farkasházy Tivadar.
GYENGÉBBEK KEDVÉÉRT Képaláírásaink a képzelet szüleményei, nem a rajtuk szereplők mondták. • A Hócipő hírei álhírek. • A Képzelt riportok álinterjúk, nem az azokban nevesített személyek szólalnak meg bennük. • Legyen résen: oldalunkon a valódiak mellett alkalmanként álhirdetések is előfordulnak • A Föld gömbölyű.