Kis nyári Guantánamo

Para-Kovács Imre

2010. 07. 28. · Hócipő 2010/15

Bizonyára önök is olvasták a tréfás összehasonlító listát, miszerint a Balaton Sound és Guantánamo között az a különbség, hogy az utóbbinál nem szednek belépőjegyet, azonban ez csak egy gonosz tréfa. A valóság ezzel szemben az, hogy egy közepesen eleresztett magyar fiatal tavasztól őszig ki tudja húzni zenei fesztiválokon, sőt néha döntenie kell, hogy melyikre megy el, mert vannak átfedések.

A megszűnt házibuli-kultúra helyett gigantikus összejöveteleket rendeznek, mert a kapitalizmus nehezen tűri, hogy a lakásokban nem lehet reklámokat kirakni, ilyeténképpen kirángatta onnan a kölyköket és összetereli őket, hogy hatékonyabb legyen a hirdetéselhelyezés.

A gonosz kapitalistáknak is melegük van.

Idén egyetlen fesztiválra sem megyek el, mert öreg vagyok, és állandóan dílernek vagy rendőrnek néznek, meg különben is, ott emberek vannak, jelentős számban ráadásul, ami simán átlépi a frusztrációs toleranciaküszöbömet, dadogni kezdek, mindenkiben Semjén Zsoltra ismerek, és a könnycsatornám belecsöpög az orrüregembe.

Maradna ugye a televízió, ami tulajdonképpen ennek a rovatnak tárgya, de a plazmatévék egyik különös sajátossága, hogy keményen fűtik a lakást, legutóbb például a Tour de France alkalmából együtt izzadtam a kerékpárosokkal, mert a rohadt képernyő hősugárzóként működött, ráadásul a törpenyulamat is állandóan hűteni kellett, a fülek hideg vízzel történő bedörzsölése által.

A törpenyúl egy kompromiszszum eredménye, mivel feleségem nem túl nagy állatbarát, a macskákat kifejezetten utálja, kutyát nem kínoznék a Moszkva téren, az egerekkel és hörcsögökkel nem lehet kommunikálni, a halak hülyék, a madarak kirepülnek, a ló meghal, maradt tehát a törpenyúl, ami nem büdös, halk, idővel kialakít valamilyen kapcsolatot a gazdájával, nem hajlamos az elrepülésre és rendkívül szórakoztató külseje van, konkrétan Hende Csaba egy szélcsatornában.

Reggelente felélesztem, kap vizes borogatást, aztán fél órát röhögök rajta, pedig nem csinál semmit, csak ül és hülyén néz ki.

Ennyit az idei év örömteli eseményeiről.

Azért a parlamenti közvetítésekre néha bekapcsolok, nehogy már elszaladjon mellettem a világ, például Lázár (Fidesz) képviselő idegrohamát a világért sem hagytam volna ki, látványos volt és tanulságos, alanyi jogon járna a Rexetin minden kormánypárti frakciótagnak, de majd a nemzet pszichiátere elintézi, addig pedig örüljünk felhőtlenül.

A törpenyúl legfőbb ellensége a szúnyog, feltétlenül oltassák be a jószágukat, ha jót akarnak neki, mert a vérszívók által terjesztett nyúlbetegség látványos és halálos, szerencsére találtam egy kiváló törpenyúlblogot és onnan tájékozódom, lassan a téma szakértője leszek és csöndes törpenyúl-tenyésztésbe kezdek a Retek utcában a szomszédok legnagyobb örömére. Kijárok majd a piacra répalevélért, ketreceket tornyozok a körfolyosón, és húsvétkor kivonulok a metrólejárathoz, hogy pörgessem az üzletet.

A törpenyúl a nagyváros kutyája.

Éjszaka valamennyire enyhül az idő, ilyenkor vagy a körfolyosóra megyek ki dohányozni (kert), vagy a másik oldalon, a mamut főbejáratára néző ablakban lógok (fesztivál), ilyeténképpen teljes nyári élmény a lakásban, csak helyet kell némileg változtatni.

Legutóbb egy vadászgörény settenkedett az ablak alatt, búvóhelyként használt minden parkoló kocsit, és elsomfordált a Fillér utca felé.

Szafari.

Este tíz körül megérkeznek a szórakozni vágyók az objektum elé, hajtós, dolgozó lányok és fiatal eltévedtek, kezükben az éjjelnappaliban megvett kétdecis vodkával, amit narancslébe öntenek, mielőtt belépnek a kapun.

Van egy srác, aki komolyan veszi az ittas vezetés tilalmát. Már másodszor látom, hogy éjjel kettő körül kijön a szórakozóhelyről, érzelmesen elbúcsúzik partnerétől, majd beszáll az autójába és megágyaz. Elhelyezkedik, és alszik reggelig, aztán hazamegy.

A Millenáris parkban kikeltek a vadkacsák, heten vannak, plusz anya, egész nap a vízben, és a magyarok csak állnak a parton és nézik őket mosolyogva. Már három hete ott úszkálnak, és még egyiket sem ették meg, a forradalom megváltoztatta szokásainkat, vagy csak az őrök nagyon szemfülesek. Éppen az után kutattam, hogy vajon megígérte-e a Fidesz a választási kampányban a Moszkva tér rendbehozását, de semmi nyomra nem akadtam, pedig jó lenne, a Millenáris például elég szépen sikerült, de uszoda még nincs a közelben, a Mammut III-ban talán lenne rá esély, és akkor a villamosok bemennének a föld alá az autókkal együtt, én pedig sétáltathatnám a törpenyulamat boldogan.

Para-Kovács Imre
legolvasottabb cikkei

Para-Kovács Imre
legfrissebb cikkei

Para-Kovács Imre összes cikke

HÓCIPŐ AZ ÚJSÁGOSNÁL
2024/22 • X. 23. – XI. 5.

Para-Kovács Imre ha magyar lesz mindenki a bolygón, mi akkor is előbb voltunk magyarok, mint ők! Váncsa István: Kóstólt-e már vattacukor ízű tücsöksnacket? Hát libatepertő ízű vattacukrot? Smuzewitz Ilona: az euró luxuscikk lett, ahogy az élelmiszer is, az oligarchák idegesek, rövidesen már csak egymástól tudnak lopni Farkasházy Tivadar Orbán Balázs utcát talált a Gyógyszergyár utcában Havas Henrik megtudta, hogy hazánkban ezentúl a sikeresség mutatója nem a GDP lesz, hanem a Bruttó Nemzeti Boldogság Lendvai Ildikó: a Nemzeti Konzultáció mindig felvidít, örömöt okoz, ha hülyének néznek! Dési János: az igazság bolsi-libsi trükk, nem csoda, hogy be is tiltották a múlt héten Farkasházy és Verebes a Magyar Rádió gengszterek által bontásra ítélt egykori szellemi központjáról, a Pagodáról Nem Lehet Más az Ungárpetya – búcsúzunk az LMP-től A Heti Kamu megtudta: ezentúl utasok is vezethetik a MÁV-szerelvényeket, ha a masinisztának lejár a munkaideje

GYENGÉBBEK KEDVÉÉRT Képaláírásaink a képzelet szüleményei, nem a rajtuk szereplők mondták. • A Hócipő hírei álhírek. • A Képzelt riportok álinterjúk, nem az azokban nevesített személyek szólalnak meg bennük. • Legyen résen: oldalunkon a valódiak mellett alkalmanként álhirdetések is előfordulnak • A Föld gömbölyű.