Csoda Lomboson

Megyesi Gusztáv

2010. 07. 14. · Hócipő 2010/14

Azt meséli a hetvenhat éves Ispaics néni az utcánkból, hogy elment hétfő reggel az SZTK-ba, és csoda történt vele. Nem az volt a csoda, hogy a szemészeten öt perc alatt elmúlt a szürkehályogja, hanem hogy amikor beült a szemorvosi tábla elé, hirtelen tompa, a szél hangjához hasonló zúgást, majd halk, nagyon halk muzsikát hallott, mintha angyalok röpdöstek volna a szárnyaikkal, végül kis világosság is támadt. És akkor hirtelen látni kezdte a sorokat a táblán, de a legalsó kivételével az összeset ám, holott legutóbb már a legfelsőt se tudta kibetűzni.

De még ez se a csoda. Hanem hogy a legfelső sorban a szokásos 42, majd alatta a 78 és a 31 számok helyett egyszer csak a Nemzeti Együttműködési Nyilatkozat (NENYI) kezdősorai jelentek meg szépen, egymás alatt, úgy folytatódva, hogy „negyvenhat év megszállás, diktatúra és az átmenet két zavaros évtizede után Magyarország visszaszerezte….”. Ám hogy mit szerzett vissza Magyarország, azt már nem tudta meg Ispaics néni, mert az már a legalsó sorban volt, ott pedig olyan aprók a betűk, hogy könnyezni kezdett a szeme.

Hogy Ispaics néni mégis megtudta, hogy mit szereztek vissza a magyarok, az Nagy Jakabnak köszönhető, szintén az utcából. Nagy Jakab nyugdíjas asztalos kedd reggel ment el a tüdőgondozóba a kötelező szűrésre, kissé ideges volt, mert már a harmadik felszólítást kapta, s attól tartott, hogy megbüntetik. De nem. Beállították Nagy Jakabot a röntgengépbe, két perc alatt végzett, és távozott. Ám legnagyobb meglepetésére már másnap értesítették a tüdőgondozóból, hogy fáradjon be, mert akarnak mondani neki valamit. Nagy Jakab nagyon megijedt, attól tartott, hogy ötven év asztalosmunka során annyi por halmozódott fel a tüdejében, hogy daganat lett a vége, ám hála az égnek, erről szó sem volt.

A fehér köpenyes, kecskeszakállú orvos az ablak felé tartotta a röntgenfelvételt, közben a felső harmadát bökögette: - Különös - mondta, majd olvasni kezdte a tüdőlebenyek sötét foltja fölött megjelenő szöveget, miszerint Magyarország végre „visszaszerezte negyvenhat év után az önrendelkezési jogát és képességét”. Ispaics néni örömmel fogadta, hogy az asztalost is ekkora csoda érte, mindazonáltal arra a kérdésre, hogy a közeljövőben a fülészetre is el szándékozik-e látogatni, határozott nemmel felelt, félő, hogy fél órán át ordítják a fülébe a demokratikus népakaratot, és nem biztos, hogy ezt túlélné.

Másnap viszont Tancsik István Volánbusz-sofőr meglepve tapasztalta munkahelyén, hogy a végállomáson nem a Tatára induló buszok menetrendje van feltüntetve, hanem hogy mától fogva „a munka, az otthon, a család, az egészség és a rend lesznek az ő jövőjének is a tartóoszlopai”. A Nyugati pályaudvaron percenként szólalt meg a jól ismert vasúti szignál, majd a géphang jelezte, hogy a 3-as vágányon „a Nemzeti Együttműködés rendszere minden magyar számára egyaránt nyitott”. A közeli templomban Timótiusz atya a Jelenések könyvét lapozta fel, s a hét gyertyatartóról és hét csillagról szóló részben némi meglepetésre azt találta, hogy „az Országgyűlés az alkotmányos keretek között megvívott forradalmat elismeri és tiszteletben tartja”. Ám ebben már nem volt semmi új, ugyanis előző nap jelentették, hogy Máriapócson a Mária-ikon több mint háromszáz év után újra könnyezni kezdett, ami hagyján, de meg is szólalt, és a következőket mondta: „A magyar nemzet történelmi tettével arra kötelezte a felálló új kormányt, hogy elszántan, megalkuvást nem ismerve és rendíthetetlenül irányítsa azt a munkát, amellyel az ő (Mária) országa fel fogja építeni a Nemzeti Együttműködés Rendszerét”. (Állítólag még azt is hozzátette, csak valamivel halkabban, hogy egyetért háromszáz szocialista érzelmű minisztériumi osztályvezető azonnali elbocsátásával; ő maga is így tett volna.)

Amikor aztán Tóth Gyula üzemtechnikus bejelentette, hogy felesége áldott állapotban van, s feltehetően ikreknek fog életet adni, amit onnét tudni, hogy a legutóbbi ultrahangfelvételen kétszer volt olvasható az a szövegrész, miszerint „a Nemzeti Együttműködés rendszerében össze fogják kötni a sokszínű magyar nemzet tagjait”, már nem volt megállás. A devizahitelesek a bankjuktól azt a tájékoztatást kapták hitelátütemezési kérelmükre, hogy a demokratikus népakarat alapján létrejött új politikai és gazdasági rendszert pillérekre fogják építeni, s ettől nyomban megszűntek adósok lenni. A szegények, koldusok és hajléktalanok arra a hírre, hogy a Nemzeti Együttműködés Rendszere „a népakarat alapján létrejött rendszer”, azonnal jóllaktak, majd béke és nyugalom költözött szívükbe.

Egy hét sem telt el, és a nemzetiszínű hirdetmény már magát a nemzettestet jelentette, annak emlőjét „mindenki felé”, „bármilyen nemű, vallású, politikai színezetű polgár is legyen az illető, s bármely pontján is a világnak”. Az emberek a NENYI-t ették és itták és imádták, vele szeretkeztek, rá voltak féltékenyek, Nenyinek keresztelték gyermeküket, babusgatták, tanították, óvták a széltől, őt jelölték ki örökösüknek, a legkritikusabb gondolkodók is legfeljebb annyit róttak fel hibájául, hogy nincsen benne zsidózás. A NENYI lett a legfőbb jó megtestesítője, amiben szerepet játszott az is, hogy a legfőbb vezér legfőbb helyettese egyenesen a nép legfőbb fórumán jelentette ki, hogy „egy papír nem lehet veszélyes”.

S gondolkodóba is csak akkor estek néhányan, amikor a legfőbb vezér és kísérete a palotája legfelső emeletén nem vette észre, hogy az épp javítás alatt álló lift ajtajára a „Vigyázat, liftakna!” felirat helyett is a NENYI-t tűzték ki, minek következtében a belépő legfőbb vezér után mindössze egyetlen rövid jajkiáltás, majd csönd, mélységes csönd maradt hátra.

Megyesi Gusztáv
legolvasottabb cikkei

Megyesi Gusztáv
legfrissebb cikkei

Megyesi Gusztáv összes cikke

HÓCIPŐ AZ ÚJSÁGOSNÁL
2024/22 • X. 23. – XI. 5.

Para-Kovács Imre ha magyar lesz mindenki a bolygón, mi akkor is előbb voltunk magyarok, mint ők! Váncsa István: Kóstólt-e már vattacukor ízű tücsöksnacket? Hát libatepertő ízű vattacukrot? Smuzewitz Ilona: az euró luxuscikk lett, ahogy az élelmiszer is, az oligarchák idegesek, rövidesen már csak egymástól tudnak lopni Farkasházy Tivadar Orbán Balázs utcát talált a Gyógyszergyár utcában Havas Henrik megtudta, hogy hazánkban ezentúl a sikeresség mutatója nem a GDP lesz, hanem a Bruttó Nemzeti Boldogság Lendvai Ildikó: a Nemzeti Konzultáció mindig felvidít, örömöt okoz, ha hülyének néznek! Dési János: az igazság bolsi-libsi trükk, nem csoda, hogy be is tiltották a múlt héten Farkasházy és Verebes a Magyar Rádió gengszterek által bontásra ítélt egykori szellemi központjáról, a Pagodáról Nem Lehet Más az Ungárpetya – búcsúzunk az LMP-től A Heti Kamu megtudta: ezentúl utasok is vezethetik a MÁV-szerelvényeket, ha a masinisztának lejár a munkaideje

GYENGÉBBEK KEDVÉÉRT Képaláírásaink a képzelet szüleményei, nem a rajtuk szereplők mondták. • A Hócipő hírei álhírek. • A Képzelt riportok álinterjúk, nem az azokban nevesített személyek szólalnak meg bennük. • Legyen résen: oldalunkon a valódiak mellett alkalmanként álhirdetések is előfordulnak • A Föld gömbölyű.