Kormányunk harcban áll

Váncsa István
2010. 07. 14. · Hócipő 2010/14
„A hadseregnek csalás segítségével kell megállnia helyét”, írja Szun-ce, a hadművészet első számú klasszikusa.

Háborús időket élünk mostanság.

Megvédi a kormány a bankadót a Bankszövetség támadásaival szemben, nyilatkozta Matolcsy, és ennek mi őszintén örülünk. Amióta a bankadó ideája először felködlött, azóta örülünk neki, ugyanis mi teljes szívünkből utáljuk a bankokat, és ezt jónak látjuk leszögezni mindjárt itt, az elején. Vannak ugyan intézmények, amelyeket még jobban utálunk, de a bankok mindenképp ott vannak az első nyolc között. Ha pedig a Magyarországon működő intézmények pofátlansági mutatóját vizsgáljuk, akkor a kereskedelmi bankokat minimum a dobogó harmadik foka illeti meg. Indoklásra helyünk most nincs, majd egyszer, talán.

Ha azt halljuk, hogy bankadó, melegséget érzünk a szívünk körül.

Matolcsy állítólag azt mondta, hogy a bankadóról szóló jogszabályt a kormány „meg fogja védeni az ország határain belül a Bankszövetség támadásaival szemben, és meg fogja védeni az európai színpadon is, amennyiben erre szükség van”. Ettől, ha lehet, még bizsergetőbb melegséget érzünk. Csapataink harcban állnak, a kormány a helyén van. Pontosítunk: csapataink a helyükön vannak, kormányunk harcban áll. Hogy kivel áll harcban, az nem kérdés, mindenkivel, de az Erzfeind, legalábbis pillanatnyilag, a Bankszövetség. A Nemzeti Ügyek Kormánya akár Sztálingrádig is elmegy, ha a magyar embereket ott kell a Bankszövetségtől megóvnia. „A háború mindig a csalás útját járja” - írta Szun-ce. Mondanunk se kell, hogy a Nemzeti Ügyek Kormánya helyében mi is csúnyán megadóztatnánk a bankokat, egyszerűbben fogalmazva elvennénk a gazdagok pénzét, hogy a szegényeknek odaadjuk. Szakasztott úgy, ahogy Rózsa Sándor, Jánošík, Robin Hood, Rob Roy, Jesse James és a többi szociálisan érzékeny útonálló, Ernest Hobsbawm brit történész kifejezésével „social bandit”, azaz félig forradalmár, félig haramia. Ilyenek mindenütt voltak, zömükről film is készült, így aztán tudvalévő, hogy a szociálisan érzékeny útonálló nemcsak roppant népszerű, hanem emellett jóvágású, megnyerő, sármos legény, a nők megvesznek érte. Persze a social bandit legendája csakugyan legenda, Ernest Hobsbawm brit történész pedig egy sötét lelkű kommunista volt, evvel együtt a kormányok szeretnek Robin Hood jelmezében ágálni, mert azt remélik, hogy akkor majd értük is megvesznek a nők. A szociálisan érzékeny útonálló szerepe hálás szerep, pláne „az európai színpadon”, ahol a Nemzeti Ügyek Kormányának fontos fellépése lesz. Nem lehet csodálni, hogy a bankadó világszerte oly kedves a kormányoknak, kezdve mindjárt a G20 tagjaival, és kiemelten Obamával, folytatva az uniós tagállamok kormányaival, köztük mindenekelőtt a Nemzeti Ügyek Kormányával, amely úttörő szerepet vállal e nehéz napokban is.

Ezért van az, hogy a Nemzeti Ügyek Kormányának a bankadót az európai színpadon is meg kell védenie.

„Ha valamit felhasználunk, tegyünk úgy, mintha nem használnánk fel; ha közel vagyunk, keltsük azt a látszatot, hogy távol vagyunk; ha távol vagyunk, keltsük azt a látszatot, hogy közel vagyunk” - mondta Szun-ce.

A Nemzeti Ügyek Kormányának a bankadója nem olyan, mint a többieké. Kezdjük ott, hogy mások nem is bankadónak nevezik a bankadót, Obama például „financial crisis responsibility fee”-t emleget, de az uniós tagországok kormányai is azt mondják, hogy pénzt szedünk a bankoktól és letétbe helyezzük (nyilván betesszük a bankba), arra az esetre, ha az ő felelőtlen hitelpolitikájuk a világgazdaságot megint válságba taszajtaná. A Nemzeti Ügyek Kormányának a bankadója ettől nemcsak a nevében, hanem a szándékában is különbözik. A Nemzeti Ügyek Kormánya forradalmi, jakobinus kormány, bankadója pedig nem rés, de erős bástya a Nemzeti Együttműködés Rendszerében. Elvesszük a pénzt a bankoktól, hogy ne az övék legyen, hanem a mienk. Mi, magyar emberek, ennek roppantul örülünk, kivált annak a fényében, hogy a Nemzeti Ügyek Kormánya a mi adónkat evvel egyidejűleg számottevően csökkenti, sőt úgyszólván kacagtatóan jelentéktelen összegre redukálja. Némelyek ugyan azt mondják, hogy a Nemzeti Ügyek Kormánya nem adót csökkent, hanem adót emel, minthogy végső fokon a bankadót is a régi rendszert megdöntő és a Nemzeti Együttműködés Rendszerét megalapító magyar emberek fogják kifizetni, ám ez hazugság. Természetesen mi is hallottuk, hogy a bankok menedzsmentjei az első fél órában kidolgozták és a disznófejű Nagyúr elé terjesztették azt az üzleti tervet, amely a bankadó terhét hivatott az ügyfelekre hárítani, de mi azt is hallottuk, hogy a disznófejű Nagyúr ezt a koncepciót mindenütt undorral lökte vissza. - Hogyan is juthat ilyesmi az eszetekbe? - kérdezte döbbenten a disznófejű Nagyúr. (Bankonként más-más disznófejű.) - Ez nem lenne igazságos! A jogalkotónak a szolidaritási adóval nem ez volt a szándéka, hanem az, hogy a mi profitunk egy részét elvegye. Mi ezt a szándékát tiszteletben tartjuk, és igenis odaadjuk neki a profitunk egy részét, vagy akár az egészet is. Ekképpen szólt a disznófejű Nagyúr (bankonként másmás disznófejű), magánrepülűgépét egyidejűleg eladta, és BKVbérletre kezdett gyűjteni.

„El kell érnünk, hogy a nép ugyanúgy gondolkodjék, mint uralkodója” - mondta Szun-ce.

Meglepő, de olybá tetszik, hogy a disznófejűek dicséretes önkorlátozási szándékáról sem az IMF, sem az Európai Bankszövetség nem hallott, ezért aztán a forradalmi magyar bankadót illetően komoly fenntartásai vannak. A tervezett európai bankadók a GDP pár század százaléka körül mozognak, az Obama-féle financial crisis responsibility fee 0,15 százalékos lesz, míg ellenben a forradalmi magyar bankadó 0,7-0,8 százalék. A hitelek tehát megdrágulnak, és így nem zárható ki, hogy a magyar gazdaság ennek folyományaképp bedől. Annak pedig tudvalévőleg akkor is borzalmas következményei vannak, ha igazából be se következik.

„A hadsereg csapásának olyannak kell lennie, mint amikor malomkő zuhan egy tojásra” - mondta Szun-ce.

Most a világ pénzügyi körei az európai színpadon a forradalmi magyar bankadó elleni, mindent eldöntő, végső ütközetre készülődnek. A világ pénzügyi körei, tisztesség ne essék szólván, be vannak szarva, szörnyű látomás, a debreceni polgármester és Mr. Szijjártó rémalakja kísérti őket. Köröttük a kalandozó magyarok által felégetett Lotaringia, Alemannia és Frankföld füstje gomolyog.
HÓCIPŐ AZ ÚJSÁGOSNÁL
2026/12  •  VI. 3. – VI. 16.
Para-Kovács Imre: a történelmet hidraulikus emelővel és kokárdával tanító Czinyiné kinevezése a Védvonal élére jól jelzi, mennyire gondolják komolyan Smuzewitz Ilona: Sulyok nem mond le, hiszen ő együttműködésben verhetetlen, ezért tették oda, nem ő tehet róla, hogy közben változott a kormányfő Farkasházy Tivadar Hont András ezer forintjáról, amit az 500 millió mellé kapott adományként Havas Henrik végigveszi Orbánnal, mihez kezdjenek a légiósok nélkül kiüresedő felcsúti stadionnal Váncsa István a szurkolók kétlaki életéről, és a győzelmet követően Párizsban kitört forradalomról Dési János szerint ha a leköszönő kormány tagjai tegeződve kérnek számon egy új minisztert, akkor azt miért nem egy lakatlan szigetről tehetik csak? Juszt László furcsállja, hogy pont a diktatúra megszűnése döntötte be az egyetlen ellenzéki napilapot A Heti Kamu megtudta, hogy Balog püspök azért lobbizott ea kegyelem megadásáért, mert rollerezve őt is leterítette egy vérnyúl és napokig azt se tudta, mit csinál! Selmeczi Tibor alig várja, hogy Tóth Gabi együtt lépjen fel Sulyok Tamással egy búcsúban.
GYENGÉBBEK KEDVÉÉRT Képaláírásaink a képzelet szüleményei, nem a rajtuk szereplők mondták. • A Hócipő hírei álhírek. • A Képzelt riportok álinterjúk, nem az azokban nevesített személyek szólalnak meg bennük. • Legyen résen: oldalunkon a valódiak mellett alkalmanként álhirdetések is előfordulnak • A Föld gömbölyű.